„Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. ” (2Kor 12, 10)
1943-44-ben a berlini katonai börtön 92-es cellájának lakója nem egy hétköznapi fegyenc volt. A 37 éves teológus, egyetemi tanár, pap, Dietrich Bonhoeffer (Ulrich Tukur) különleges szerepe a következőkben rejlett: megengedték, hogy tanítson, prédikáljon, és írásait közölték a náci Németország sajtójában.
A „Führer” elleni összeesküvés gyanújával tartóztatták le. Miután több koncentrációs tábort is túlélt, 1945. április 9-én hajnalban kivégezték, egy hónappal a németek kapitulációja előtt.
A film egy igaz történetet dolgoz fel: Dietrich Bonhoeffer életének utolsó hat évébe nyújt betekintést: az elit réteghez tartozása, és előkelő akadémiai karrierje miatt vált gyanússá a hatóságok számára. Miután visszatért az USA-ból, mint a Hitler elleni titkos ellenállási csoport előfutárát, árulással vádolták meg. Éppen ekkor találkozott élete nagy szerelmével, Maria Von Wedemeyer-rel (Johanna Klante). Hamar egymásba szerettek, sűrűn leveleztek, mígnem Bonhoeffert letartóztatták. Hiába kereste Maria a férfit, soha többé nem látta viszont. Dietrich Bonhoeffer a polgári ellenállás ás a legyőzhetetlen hit megszemélyesítőjévé vált az utókor számára.
(Cs)
Vélemény, hozzászólás?