Isten gólöröme

„És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.” (Lukács 15, 20)

Mike Sámuel baptista lelkipásztor igehirdetése – 2016.06.19

Jó volt látni a sok tízezer ember arcát ragyogni a sportközvetítéseken. Jól áll az öröm az embereknek. Erre lettünk teremtve.
De nincs az a meccs, amin akkora öröm lenne, mint a menyben, amikor Isten magához ölel egy eltévedt bárányt. Amikor Isten megtisztít egy kincset, a szemétből kiemeli, visszaadja a régi ragyogását és azt mondja: itt a helyed. Amikor Isten magához ölel egy tékozló fiút, és azt mondja: gyertek, örüljünk és vigadjunk, mert ez az én fiam elveszett és megtaláltatott, meghalt és feltámadt.

Te voltál-e már az Istennek gólöröme?

(Cs)

Be the first to comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*