Ködben

Köszönöm Istenem, hogy ma is Te keltesz,
hideg, őszi ködben megláthatom Fényed.
Simogató kezed éltető melegét
nem hűti le sem fagy, sem az északi szél.
Békét hozó hangod halk, lágy suttogását
meghallhatom mindig, bár harsány a világ.
Derengő hajnalon, a tejfehér ködben
nem látok az égig, de láthatlak Téged.
ott van érintésed a dér csípésében,
hisz az nem bénít meg, csak mozgásra serkent.
Ha a tekintetem engedem vezetni,
megmutatod áldott kezednek kincseit.
mint sűrű vadonban sárgálló vadvirág, úgy bukkan fel elém: De szép is a világ!
Ahogy felhők fölött tudhatom a Napot,
úgy állsz minden mögött:
„Vagyok, aki vagyok.”
(Debrecen-Hajdúböszörmény, 2012. november 10 – Sipos Jolán)

(Jo)