Mit mond a Biblia a jövevénységről

„A jövevényhez ne légy kegyetlen, és ne sanyargasd őt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban.” (2 Mózes 22, 20)

Ezt a parancsot Mózes már akkor megkapta Istentől, mielőtt letelepedett volna a nép az ígéret földjén. A 3 Mózes 19,34 szerint még szeretniük is kellett a jövevényt, úgy mint saját magukat. Az indok mindig ugyanaz volt: mert ti is jövevények és szolgák voltatok Egyiptom földjén, de Isten megváltotta onnan őket (5Móz 24, 17-18).

A jövevényre ugyanúgy érvényes volt a hat nap munka és a hetedik nap nyugalom, mint az egész népre. A jövevény igazságát nem volt szabad elcsavarni, és aratáskor, szüreteléskor a maradékokból szedegethettek, mint a nép özvegyei és árvái (5Móz 24,19-22).

A Bibliában Ruth története jól szemlélteti azt, hogy milyen módon kell viselkedni egy jövevénynek ahhoz, hogy be tudja fogadni őt a nép, és ne ellenségnek, kémnek vagy idegennek számítson. Az özvegyen maradt Ruth úgy döntött, hogy nem marad Moáb földjén, hanem követi anyósát Naomit Betlehembe. Hogyan sikerült neki helyt állni az új környezetben, mi a beilleszkedésének a titka?

Nagy előnye volt, hogy ismerte és értette az új hazájának a nyelvét, és tudott beszélni az emberekkel (Ruth2,10). Hozzáállása teljesen alázatos volt, amikor ezt mondta Naominak: „néped az én népem, és Istened az én Istenem”.
Ekkor még nem látta Izrael földjét, de előre elfogadta a hely vallását és Istenét! (1,16) Naomi másik megözvegyült menye Orpá, ezt nem vállalta fel, hanem visszafordult Moáb földjére.

Amikor megérkeztek Betlehembe, Ruth nem tétlenkedett. Árpaaratás kezdetén voltak, és rögtön ajánlkozott, hogy megy kalászt szedegetni az aratók után. Az első adandó munkát elvállalta, hogy legyen mit enniük. Szorgalmasan dolgozott egészen a búzaaratás végéig. Nem követelődzött, hanem elégedett volt azzal, amit kapott.

Elfogadta a helyi törvényeket és szokásokat. Engedelmeskedett Naomi tanácsának, hogy férjhez menjen Boázhoz, aki közeli rokon volt. Járhatott volna más férfi után is aki fiatalabb, vagy gazdagabb volt. ( 3,10 ) Alázatos hozzáállása tetszést aratott Boáznál és az egész nép előtt is. (3,11)

Végül sikeres élete lett, és áldást nyert új hazájában (4,11). Fia Óbéd, nagyapja lett Dávid királynak, és Ruth neve bekerült Krisztus nemzetségi táblázatába. (Máté 1) A táblázat különlegessége, hogy Márián kívül négy asszonynak a nevét találjuk itt: Támár, Ráháb, Ruth, Betsabé. Egyik sem volt izraelita származású, így a zsidó gondolkozással ellentétben kerültek be Dávid nemzetségébe. Kiválasztásuk alapja ugyanaz a kegyelem, mint ami Máriával történt, hogy Jézus anyja lehessen. Máté arra utal, hogy akik természet szerint nem tartoztak Isten népéhez, azok is odatartoznak a kegyelem által.

Ruth története segít abban, hogy miket kell átgondolni, amikor azt látjuk, hogy emberek tömegesen ott hagyják a hazájukat, és máshol akarnak letelepedni. Naomi és családja szintén jövevények voltak Moáb földjén, de amikor meghallotta, hogy véget ért az éhínség Betlehemben, akkor visszatért a szülőföldjére.

Jézus figyelmezteti a tanítványokat, hogy az ítéletkor szempont lesz, hogy a jövevényeket, vagy ahogy Ézsaiás nevezi, a szegény bujdosókat (Ézs 58,7) befogadják-e. (Mt 25,35)

Szabad megvizsgálni azt, hogy ki lehet a jövevény, és ki lehet az, aki gonosz szándékkal, vagy ellenségként érkezik egy országba.

Tudnunk kell azt is, hogy Krisztusban kaptunk egy új állampolgárságot a mennyben, és földi életünk csak jövevénység az örökkévalósághoz képest. (1Pt 1,17)

(Zs)

Be the first to comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*