„Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosokhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” (Róma 12,16)
A becsvágyó ember magas célokat tűz ki maga elé. Mikor feléjük törtet, gyakran megsérti mások érdekeit.
Ugyanakkor keresi azok társaságát, akiktől reméli, hogy a velük való kapcsolat segíti céljai elérésében.
Isten azonban mást vár az ő népétől. Mi mindnyájan testvérek vagyunk egymás között. Aki a testvérek között nagy akar lenni, azt úgy érheti el, hogy mindenkinek szolgája lesz. Azok közé tartozónak tekinti magát, akiket kevésre értékelnek a gyülekezetben.
Az alázatosokhoz tartozónak vallani magunkat nem az jelenti, hogy alacsonyabb nívóra ereszkedünk. Emlékezzünk csak az Úr Jézus szavaira, amelyeket az ihletett szerző az úrvacsora szereztetése alkalmával jegyzett fel:
„A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így cselekedjetek , hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.” (Lk 22, 25-26)
Az Úr Jézus önmagát adta példaképül tanítványainak. Ezzel az érzülettel végezte szolgálatát kezdettől mindvégig itt a Földön. Amikor először jelent meg nyilvánosan bemeríttette magát Keresztelő Jánossal. Ilyen módon eggyé tette magát Izrael gyönge maradékával.
Az Úr Jézus mély alázata megfoghatatlan csoda. A dicső személy emberré lett, magához fogadott minket, és a legutolsó helyet foglalta el közöttünk.
„Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.” ( Lk 22, 27 )
W. Mücher
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?