Az „öt tekercs” egyike, amelyet a páska ünnep nyolcadik napján olvasnak fel.
Kr. e. 2. században került be a kánonba és valószínűleg a Kr. e. 3. században nyerte el a végleges alakját. Nagy érv volt a kánonba kerüléshez Salamon neve a könyv elején.
A könyv igazából a férfi (vőlegény) és a nő (menyasszony) szerelmét írja le, amelyet sokan az ÚR és Izráel, vagy Jézus és a gyülekezet közötti szoros kapcsolat megjelenítésének tartanak.
A könyvben nehéz eldönteni, hogy mikor ki szólal meg.
„Jeruzsálem lányai! Én barna vagyok, de szép, olyan, mint Kédár sátrai és mint Salamon szőnyegei. Ne nézzétek, hogy milyen barna vagyok, a nap sütött le engem. Anyám fiai haragudtak rám, szőlőt őriztettek velem; a magam szőlőjét nem őriztem.” (Én 1, 5-6)
A városban lakó lányokkal szemben – akik egész nap kerülhették a napot – ez a leány a szabadföldön végzett munka közben barnult le, amelyek a gazdagabb népréteg lányai lenéztek. Így nem volt ideje a maga szépségét megőriznie.
„Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon. Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsokon.” (Én 2, 8-9)
A menyasszony alig várja, hogy a vőlegény megérkezzen. A férfi számára nem lehetséges a házba való bemenetel, így csak a természetben találkozhatnak.
„Ágyamon éjjelente kerestem őt, akit lelkemből szeretek, kerestem, de nem találtam. Fölkelek azért, és bejárom a várost, az utcákat és a tereket; megkeresem, akit lelkemből szeretek! Kerestem, de nem találtam. Rám találtak az őrök, akik a várost járják. Nem láttátok – kérdeztem –, akit lelkemből szeretek?” (Én 3, 1-3)
Mivel egy fiatal lány éjszakai kalandozása ebben az időben elképzelhetetlen volt, így itt inkább egy reményteli álom képeit kerülnek elénk.
„Mi jön ott a puszta felől, mint valami füstoszlop? Mirha és tömjén illata veszi körül, az illatszerárus sokféle pora. Nézd, Salamon gyaloghintója az, hatvan vitéz van körülötte Izráel vitézei közül! Mindnyájan kardforgatók, gyakorlott harcosok, mindegyiknek kard van az oldalán, nem rettegnek éjszaka sem.”
(Én 3, 6-8)
A vőlegény most már nem csak lopva, titokban érkezik a menyasszonyhoz, hanem barátokkal együtt jön a „násznép”.
„Mily szép vagy, kedvesem, mily szép vagy! Szemeid galambok fátyolod mögött. Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, amely Gileád hegyeiről hullámzik alá.” (Én 4, 1)
A megérkezett vőlegény szép szavakkal ecseteli a menyasszony szépségét a násznép előtt. Ezzel is emelve az esküvő nívóját.
„Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút.” (Én 4, 12)
Ezekkel a képekkel láthatjuk, hogy a szerelmesek együttléte csak a hivatalos ceremónia után lehetséges.
„Aludtam, de ébren volt szívem. Hallga, szerelmesem kopogtat! Nyiss ajtót, húgom, kedvesem, galambom, gyönyörűségem! Mert fejem belepte a harmat, fürtjeimet az éjszaka cseppjei.” (Én 5, 2)
A menyasszony újabb álmát meséli el a násznépnek, amelynek a leírása egészen a 6 fejezet 3. verséig tart, amelyet megszakít a vőlegény méltatása.
„Szép vagy, kedvesem, mint Tircá városa, gyönyörű, mint Jeruzsálem, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő.” (Én 6, 4)
Az északi és a déli országrész fővárosához való hasonlítás kiemeli a menyasszony kiválóságát, fontosságát.
„Jöjj hát, szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a ciprusok között! Menjünk korán a szőlőkbe, nézzük meg, fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága, virágoznak-e a gránátalmafák? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel.” (Én 7, 12-13)
A szerelmesek már alig tudják türtőztetni magukat, már szeretnének teljesen az egymáséi lenni.
„Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja.” (Én 8, 6)
Abban az időben a pecsétet nyakba akasztva hordták, így a leány is ilyen közel szeretne kerülni a szeretett férfi szívéhez. Az igazi szerelem lángjait senki sem tudja kioltani.
„Te, kertekben lakó lány! Barátaim a szavadat lesik, hadd halljam én is! Siess hozzám, szerelmesem, mint egy gazella vagy egy fiatal szarvas a balzsamillatú hegyeken!”
(Én 8, 13-14) A vőlegény elbizonytalankodik, mert észreveszi, hogy más is szemet vetett a menyasszonyra, talán magasabb mátkapénzt is hajlandók fizetni érte.
Vélemény, hozzászólás?