Ezékiel – Jehezkel (Isten erősítse meg). Jeremiás kortársa, aki prófétai működését Babilóniában fejtette ki. Jójákin királlyal egy csapatban került Kr.e. 597-ben babiloni fogságba.
Várhatóan már a deportálás előtt is pap volt Jeruzsálemben, de erről nincs írott bizonyíték.
A könyv két részre bontható. Az első 24 vers Jeruzsálem második elfoglalásáig tartó ítéletes próféciákat tartalmazza, míg a könyv hátralévő része bíztatás Isten által végrehajtott büntetésből való helyreállásra.
Emberfia – Isten így szólítja meg Ezékielt, így mutatva meg a gyarló ember és Isten szembenállását.
„A harmincadik évben, a negyedik hónap ötödikén, amikor a fogságban élő nép között voltam a Kebár-folyó mellett, megnyílt az ég, és isteni látomásokat láttam. A hónap ötödikén, Jójákín király fogságba vitelének ötödik évében, szólt az Úr igéje Ezékiel paphoz, Búzí fiához a káldeusok országában, a Kebár-folyó mellett, és megragadta őt ott az Úr.”
(Ez 1, 1-3)
Az elhívás Babilóniában éri a prófétát Kr. e. 593 júniusában. Míg Jeremiás Jeruzsálemben hirdeti a katasztrófa elkerülhetetlenségét, addig ugyanezt teszi Ezékiel Babilóniában.
„Négy élőlény alakja volt ott. Ilyennek látszottak: emberhez hasonló alakjuk volt, de mindegyiknek négy arca, és mindegyiknek négy szárnya volt. Lábaik egyenes lábak voltak, de lábfejük olyan volt, mint a borjúláb. Ragyogóak voltak, mint a fénylő réz. Szárnyuk alatt négyfelől emberi kezek voltak. Mind a négynek több arca és szárnya volt. Szárnyaik összeértek, egyiké a másikéhoz. Nem kellett megfordulniuk, amikor jártak, mindegyik előre nézve tudott menni.” (Ez 1, 5-9)
Ugyanilyen élőlényekről (kerub, szeráf) olvashatunk Ézsaiásnál, illetve a Jelenések könyvében. Ezek az élőlények mindig Isten közvetlen közelében szolgálnak, Isten parancsait követik.
„A fejük fölött levő boltozaton fölül egy zafírfényű trónus alakja látszott, a trónus alakja fölött pedig emberhez hasonló alak látszott.” (Ez 1, 26)
A próféta nem írja le pontosan a trónuson lévőt, inkább körülírja és ez a látvány egyből alázatra indítja őt.
„Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám.” (Ez 2, 2)
Ez az, amire minden keresztyén vár. Megérezni a Szentlélek jelenlétét, amelyben hatalmas erő és mélyreható szelídség van.
„Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez!” (Ez 2, 7)
„hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” (2Tim 4, 2)
„A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (Rm 10, 17)
Ez a mi nagy feladatunk ma is: hirdetni az igét minden időben. Ha nem ezt cselekedjük, akkor engedetlenek vagyunk.
„Azután ezt mondta nekem: Emberfia, minden szavamat, amelyet elmondok neked, fogadd a szívedbe, és hallgasd figyelmesen! Menj oda néped fogságban élő fiaihoz, szólj hozzájuk, és mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr!… – akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele.”
(Ez 3, 10-11)
„Hét nap múlva ez történt: Így szólt hozzám az Úr igéje:Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! Ha azt mondom a bűnösnek, hogy meg kell halnia, és te őt nem figyelmezteted, és nem szólsz neki, figyelmeztetve a bűnöst, hogy ne járjon bűnös úton, és így életben maradjon, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon. De ha te figyelmezteted a bűnöst, és ő mégsem tér meg bűnéből és bűnös útjáról, akkor ő meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet. Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon. Ha viszont figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzen többé az igaz, és ő nem vétkezik, akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is megmented a lelkedet.” (Ez 3, 16-21)
A figyelmeztetésnek és annak elmaradásának élet és halál lehet a következménye. Nem játék az Urat szolgálni.
„Azután feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra Izráel házának a büntetését! Addig kell elszenvedned büntetésüket, ahány napig így fekszel. Napokban kifejezve adtam meg büntetésük éveit: háromszázkilencven nap. Így szenvedd el Izráel házának büntetését! Ha ezt letöltötted, másodszor feküdj a jobb oldaladra, és szenvedd el Júda házának a büntetését negyven napig. Egy-egy évet egy-egy napban adtam meg. Szegezd tekintetedet Jeruzsálem ostromára, tűrd fel ruhád ujját, és prófétálj ellene! Megkötözlek, és nem fordulhatsz egyik oldaladról a másikra, míg le nem telnek ostromod napjai.” (Ez 4, 4-8)
A 390 nap Izráel bűnét és büntetését ábrázolja ki visszanyúlva Dávid idejéig. A 40 nap Júda elkövetkező büntetését szimbolizálja. A kettő együtt 430 évet jelent. Ennyit töltött Izráel Egyiptomban és ennyi idő múlva jöhet az új „exodus”.
Ezékiel szenvedése nem teszi semmissé a nép bűn miatti szenvedését, csak kiábrázolja azt a fogságban lévő népnek.
„Emberfia, fogj egy éles kardot, használd borotvának, vágd le a hajadat és a szakálladat! Azután végy egy mérleget, és oszd el, amit levágtál! Harmadrészét égesd el a város közepén, amikor letelnek az ostrom napjai! Azután fogd a harmadrészét, vágd össze karddal a városon kívül, harmadrészét pedig szórd széjjel, én meg kivont karddal üldözöm! De végy ki belőle egy keveset, és kösd be a ruhád szegélyébe! Még ebből is végy ki, dobd bele a tűzbe, és égesd el: ebből csap ki a tűz Izráel egész házára.” (Ez 5, 1-4)
„Azon a napon megborotválja az Úr a Folyamon túl bérelt késsel, az asszír királlyal a fejet és a szőrös lábat, a szakállt is levágja.” (Ézs 7, 20)
Jeruzsálem büntetése elkerülhetetlen. A büntetés szégyenteljes és Jeruzsálem minden lakóját érinteni fogja.
„Nem szánakozom rajtad, és nem leszek könyörületes, hanem úgy bánok veled, ahogy megérdemled: utálatos tetteid következménye utolér. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” (Ez 7, 4)
El kell oszlatni egy félreértést. Kr. e. 597-ben való deportálás csak az előszele a teljes büntetésnek. A reménykedés a büntetés elkerülésében hiábavaló.
„A hatodik esztendőben, a hatodik hónap ötödik napján, amikor a házamban ültem, Júda vénei pedig előttem ültek, megérintett ott az Úrnak, az én Uramnak a keze. Egy alakot láttam, amely tűzhöz volt hasonló. Derekától lefelé tűznek látszott, derekától fölfelé pedig ragyogónak látszott, ezüstösen csillogónak. Ekkor kinyúlt felém valami kézhez hasonló, és megragadott a hajamnál fogva. Fölemelt a lélek az ég és a föld közé, és isteni látomásban elvitt Jeruzsálembe, a Belső-kapu bejáratához, amely észak felől van, ahol az Istent ingerlő bálvány foglalt helyet az ő bosszantására. De megjelent ott Izráel Istenének a dicsősége; ugyanolyan volt, mint amilyennek a völgyben láttam. Ezt mondta nekem: Emberfia! Tekints észak felé! Föl is tekintettem észak felé, és megláttam a kaputól északra egy oltárt, ahol az Istent ingerlő bálvány volt a bejáratnál.Azután ezt mondta nekem: Emberfia! Látod, mit művelnek? Olyan nagy utálatosságot művel itt Izráel háza, hogy el kell távoznom miattuk a szentélyemből. De még más nagy utálatosságokat is fogsz látni.” (Ez 8, 1-6)
Kr. e. 592-ben zajló látomás is megokolja a büntetést – bálványimádás. Ebben a részben a királyság előtti állapot látható, ahol a törzsek és családok vezetői kormányoztak. Ebben a rendszerben jelentős szerepet játszik a próféta, aki közvetíti az ÚR szavait és akaratát.
„Ezt mondta neki az Úr: Menj végig a városon, Jeruzsálemen, és tégy jelt azoknak a homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek a sok utálatos dolog miatt, amit elkövetnek benne. A többieknek pedig ezt mondta a fülem hallatára: Menjetek mögötte végig a városon, és öldököljetek! Ne szánakozzatok, és ne legyetek könyörületesek! Gyilkoljátok az öreget, az ifjat és a szüzet, a gyermekeket és az asszonyokat, hadd pusztuljanak! De azokhoz, akiken jel van, ne nyúljatok! Az én szentélyemnél kezdjétek el! Elkezdték tehát az öregeken, akik a templom előtt voltak.” (Ez 9, 4-6)
„és így szólt: Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit.” (Jel 7, 3)
Bármilyen bűnös egy nemzedék, az ÚR mindig gondoskodik maradékról, akik viszik tovább az elhívás adta feladatokat.
„Ezek azok az élőlények, amelyeket a Kebár-folyó mellett láttam, Izráel Istene alatt, és fölismertem, hogy ezek kerúbok. Mindegyiknek négy-négy arca, és mindegyiknek négy szárnya volt; szárnyaik alatt olyanforma kezük volt, mint az embernek. Arcuk hasonló volt azokhoz az arcokhoz, amelyeket a Kebár-folyó mellett láttam, meg az alakjuk is; ők voltak azok. Mindegyik előre nézve tudott menni.” (Ez 10, 20-22)
A mennyi lények ott vannak az ÚR közelében és dicsőítik őt éjjel-nappal, valamint a parancsait hűen teljesítik.
„Ezért mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, és összeszedlek azokból az országokból, amelyekbe szétszéledtetek, és nektek adom Izráel földjét. És ha hazaérkeznek, eltávolítanak onnan minden förtelmes és utálatos bálványt.”
(Ez 11, 17-18)
A Kr. e. 597-ben történt deportálással a Jeruzsálemben maradók azt hitték, hogy övék lesz minden, dúsgazdagok lesznek és gondtalanul élnek. Ezékielnek kijelenti az ÚR, hogy rosszul gondolják a Jeruzsálemben lévők, mert a büntetés java még hátra van.
„A batyut, amely olyan, mint a foglyoké, nappal vidd ki a szemük láttára, de te este menj ki a szemük láttára, ahogy fogságba szoktak menni! Szemük láttára törd át a falat, és azon át vidd ki azt! Szemük láttára vedd a válladra, sötétben vidd el, arcodat takard el, hogy ne lásd a földet, mert intő jellé teszlek téged Izráel háza számára.” (Ez 12, 4-6)
Ez a prófétai jelképes cselekedet lecsendesíti azokat az elöljárókat, akik még reménykedtek. A sötétben való menekülés Cidkijjá királyra utalhat, aki éjszaka próbált elszökni, de a babiloni sereg elfogta.
„Ezért így szól az én Uram, az Úr: Mivel hiábavalóság a beszédetek, és hazugság a látomásotok, azért én ellenetek fordulok! – így szól az én Uram, az Úr. Kezem ránehezedik azokra a prófétákra, akik hiábavalóságot látnak, és hazugságot jósolgatnak. Nem maradnak népem körében, nem írják be őket Izráel házának a könyvébe, és nem jutnak el Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok az Úr!” (Ez 13, 8-9)
Minden időben vannak olyanok, akik az ÚR helyébe szeretnének lépni és megmondani, hogy mi fog történni. AZ ÚR ezt nem tűri.
„Majd így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Ha egy ország vétkezik ellenem, hűtlenséget követ el, én pedig kinyújtom a kezemet ellene, eltöröm a kenyér botját, és éhínséget bocsátok rá, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, akkor még ha ott volna is ez a három férfi, Nóé, Dániel és Jób, ők is csak magukat menthetnék meg igazságukkal – így szól az én Uram, az Úr.” (Ez 14, 12-14)
„De az Úr ezt mondta nekem: Ha maga Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen. Kergesd el őket, menjenek előlem!” (Jer 15, 1)
„A második Dániel, de nem az Ószövetség egyik prófétája, hanem az ugarit eposzokból ismert Daniel vagy Danel, aki kegyes uralkodó volt, áldozatokat mutatott be az isteneknek, és igazságot szolgáltatott az özvegyeknek és árváknak. De nem tudta megmenteni Akhat nevű fiát Anat istennő haragjától; Akhat meghalt.” (Jubileumi kommentár 1449. oldal)
Mindennek meg van a megfelelő ideje. Ebben a történelmi időben a büntetés ideje van és ezen nem változtathat senki.
„De elbizakodtál szépséged miatt, és hírhedt parázna lettél. Elárasztottad paráznaságoddal, aki csak elment melletted, és az övé lettél.” (Ez 16, 15)
„Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Kor 10, 12)
A választott nép már nem tud megmaradni az ÚR mellett, hanem új izgalmakra vágyik. Nincs ez másképpen ma sem. Habár sokan gondolják magukat vallásosnak, de nem veszik észre magukon a bálványok okozta problémákat, amelyek eltávolítanak az ÚR mellől.
”Így szólt hozzám az Úr igéje:Emberfia! Adj elő egy jelképes történetet, mondj el egy példázatot Izráel házának,és mondd: Így szól az én Uram, az Úr: A nagy saskeselyű, a nagy szárnyú és hosszú tollú, amelynek sűrű tollazat a tarka ruhája, eljött a Libánonra, és lecsípte a cédrusfa hegyét. Legfelső hajtását letépte, kalmárok földjére vitte, kereskedők városába tette le. Majd vett egy magot az országból, termékeny mezőn elültette, sok víz mellé vitte, fűzfák mellé tette. Kihajtott, és terebélyes, ám alacsony szőlőtőke lett belőle, amely leveleit feléje fordítja, gyökerei is őalatta vannak. Ilyen tőke lett belőle; vesszőket hajtott, és indákat eresztett.” (Ez 17, 1-6)
Saskeselyű – Nebukadneccar, Cédrusfa – Júda, Cédrusfa hegye – Jójákin király, Kalmárok földje – Babilónia, Mag – Júda királyi vérvonala (Cidkijjá), Alacsony szőlőtőke – Babilóniától függő alacsony rendű királyság.
„Így szól az én Uram, az Úr: Majd én magam török le a magas cédrus hegyéről egy ágat, és elplántálom; tetejéről letépek egy gyenge hajtást, és elültetem egy magasba emelkedő hegyen. Izráel magas hegyén ültetem el, hogy ágat növeljen, és gyümölcsöt hozzon. Pompás cédrus lesz belőle, amelyen mindenféle madár lakik, mindenféle szárnyas lakik lombja árnyékában. Akkor majd megtudja a mező minden fája, hogy én, az Úr, teszem alacsonnyá a magas fát, és magassá az alacsony fát. Én szárítom ki a zöldellő fát, és én teszem virulóvá a kiszáradt fát. Amit én, az Úr, megmondok, azt meg is teszem!” (Ez 17, 22-24)
Az ÚR gondoskodik arról, hogy Dávid vérvonala (Jójákin királyon keresztül) töretlen legyen a Messiás (Jézus) eljöveteléig.
„Ha valaki igaz, ha törvény és igazság szerint él: nem eszik a hegyeken bemutatott áldozatból, nem tekint föl Izráel házának bálványaira, nem teszi tisztátalanná felebarátja feleségét, és nem közeledik asszonyhoz tisztulása idején, senkit sem nyomorgat, visszaadja adósának a zálogot, nem rabol el semmit, kenyeréből ad az éhezőnek, és a meztelent felruházza, kamatot nem szed, uzsorát nem vesz, tartózkodik az álnokságtól, igazságosan ítélkezik a peres felek között, rendelkezéseim szerint él, törvényeimet megtartja, és hűségesen teljesíti: az ilyen ember igaz, ő élni fog! – így szól az én Uram, az Úr.” (Ez 18, 5-9)
„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Gal 5, 22-23)
Mindkét helyen olyan felsorolást olvashatunk, amely tetszik Istennek. A kérdés az, hogy tetszik-e nekünk, az életünk részévé tudjuk-e tenni.
„De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem kell meghalnia. Azokat a vétkeket, amelyeket elkövetett, elfelejtem majd neki. Azokért az igaz tettekért, amelyeket véghezvitt, élni fog! Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát – így szól az én Uram, az Úr –, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.” (Ez 18, 21-23)
„Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?” (Ez 33, 11)
Az ÚR igazságos, de kegyelmes. A kegyelmével élhetünk, de visszaélni vele kockázatos.
„Ezért így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia, fordulj Jeruzsálem felé, mondj szózatot a szentélyek felé, és prófétálj Izráel földje ellen! Mondd Izráel földjéről: Így szól az Úr: Íme, én rád támadok, kihúzom kardomat hüvelyéből, és kiirtok belőled bűnöst és igazat.” (Ez 21, 6-8)
Babilónia királyát használja az ÚR és a büntetés kegyetlen lesz, mert nincs olyan ember Júdában, aki ne vétkezett volna a bálványimádás bűnében.
„Az ország népe kegyetlenül sanyargat, és lelketlenül rabol, a nincstelent és szegényt nyomorgatják, a jövevényt pedig törvénytelenül sanyargatják. Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállna a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam. Ezért kitöltöm rajtuk dühömet, megsemmisítem őket haragom tüzével, fejükre olvasom tetteiket! – így szól az én Uram, az Úr.” (Ez 22, 29-31)
„Emberfia! Volt két asszony, egy anya lányai.Paráznaságból éltek Egyiptomban, már ifjúkorukban paráznák voltak. Ott tapogatták a mellüket, ott szorongatták szűzies keblüket. Az idősebbik neve Oholá volt, a húgáé Oholíbá. Aztán az enyéim lettek, fiakat és leányokat szültek. A nevük így értendő: Oholá Samária, Oholíbá pedig Jeruzsálem.” (Ez 23, 2-4)
Oholá (Samária- Izráel): Sátra van, Oholibá (Júda – Jeruzsálem): Sátram van benne.
Mind a kép nép bűnös a bálványimádás bűnében. Szükség esetén nem az Úrhoz fordultak segítségért, hanem hol Asszíriához, hol Egyiptomhoz. Ezzel meggyalázták Isten segítségét.
„Így szólt az Úr igéje hozzám a kilencedik évben, a tizedik hónap tizedikén: Emberfia! Írd föl magadnak ezt a nevezetes napot, éppen a mai napot: Babilónia királya éppen a mai napon indított támadást Jeruzsálem ellen.” (Ez 24, 1-2)
Az időmeghatározás szerint Kr. e. 589. december 17-én indultak el a babiloni seregek Jeruzsálem ellen.
„Én, az Úr, megmondtam, be is teljesedik, mert véghezviszem! Nem engedek, nem szánakozom, és nem könyörülök! Ahogyan éltél, és amiket tettél, aszerint ítéllek el! – így szól az én Uram, az Úr.” (Ez 24, 14)
A fogságban élők végig reménykedtek, hogy nem fog megtörténni Jeruzsálem eleste. Az ÚR azonban másképpen gondolta, és a történelem az Ő kezében van.
Vélemény, hozzászólás?