„Ezeket mondta el Dániel: Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy az ég négy szele felkorbácsolta a nagy tengert.” (Dán 7, 2)
Ezzel kezdődik Dániel könyvének második nagy része, a látomások. Ez a látomás Cirrus perzsa királyt megelőző időszakban keletkezett.
„Négy hatalmas vadállat emelkedett ki a tengerből, mindegyik különbözött a többitől. Az első olyan volt, mint az oroszlán, de sasszárnyai voltak. Láttam, hogy kitépték a szárnyait, és fölemelték a földről, két lábra állították, mint egy embert, és emberi értelmet adtak neki. A következő, a második vadállat medvéhez hasonlított. Félig már fölkelt, és három borda volt a szájában, a fogai között. Ezt mondták neki: Kelj föl, egyél nagyon sok húst! Azután láttam a következőt, amely olyan volt, mint egy párduc, de négy madárszárny volt a hátán. Négy feje is volt a vadállatnak, és hatalmat adtak neki. Ezután egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: ijesztő, félelmetes és rendkívül erős volt. Hatalmas vasfogai voltak; evett, rágott, és a maradékot összetaposta lábaival. Ez egészen más volt, mint az előző vadállatok, és tíz szarva volt.” (Dán 7, 3-7)
„És láttam, hogy a tengerből feljön egy fenevad, tíz szarva és hét feje volt, szarvain tíz korona, és a fejein istenkáromló nevek. Ez a fenevad, amelyet láttam, párduchoz hasonlított, lába, mint a medvéé, szája, mint az oroszláné: a sárkány átadta neki erejét, trónját és nagy hatalmát.” (Jel 13, 1-2)
Tengerből jönnek ki ezek az állatok. Itt a tenger jelentheti a népek seregét, és az istenellenes hatalmakat szemlélteti.
Oroszlán – Nabukadneccar (Babilónia – oroszlán sasszárnyakkal – szobor arany feje)
Medve – Méd birodalom (szobor ezüst mellkas)
Párduc – Perzsa birodalom (szobor bronz törzse)
Negyedik vadállat – Görög (Macedón) birodalom (szobor vas és cserép lábszár és láb)
„Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg.” (Dán 7, 13-14)
„És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló.” (Jel 14, 14)
Az emberek királysága csak ideig-óráig áll fenn, de eljön az idő, amikor Isten ítélni fog minden nép fölött. Ott majd az Emberfia (Jézus) megadja mindenkinek a járandóságát.
Dániel figyelme a negyedik vadállat felé fordul, amelynek a magyarázatát egy angyal jelenti ki:
„A válasz így szólt a negyedik vadállatról: Lesz egy negyedik királyság a földön, amely egészen más lesz, mint a többi királyság volt. Az egész földet bekebelezi, eltapossa és összezúzza. A tíz szarv ezt jelenti: Ebben az országban tíz király uralkodik, majd még egy másik is következik utánuk; ez más lesz, mint az előzők, és három királyt fog leverni. Sokat beszél majd a Felséges ellen, és gyötörni fogja a Felséges szentjeit. Arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt. Hatalmába kerülnek a szentek egy időszakra meg két időszakra és egy fél időszakra.” (Dán 7, 23-25)
„A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat egyetlen órára.” (Jel 17, 12)
Itt IV. Antiochus Epiphanesről (Kr. e. 175 – Kr. e. 164) van szó, aki többször indított hadjáratot Jeruzsálem ellen, Zeusszal, mint a legfőbb istenséggel egységes vallást akart bevezetni a birodalmában.
A 3 és fél időszak a teljesség fele, amely arra utal, hogy csak korlátozottak a lehetőségei a szentek felett.
„Amikor odaért a kétszarvú koshoz, amelyet a csatorna mellett láttam állni, rárontott teljes erővel.Láttam, hogy mikor a koshoz ért, nekivadulva felöklelte a kost, és letörte a két szarvát. A kosnak pedig nem volt annyi ereje, hogy megálljon vele szemben. A földre terítette, megtaposta, és nem volt, aki a kost megmenthette volna a hatalmától.A kecskebak azután nagyon nagyra nőtt; de amint elérte hatalmának csúcsát, letört a nagy szarv, és helyette négy hatalmas szarv nőtt a négy égtáj felé.” (Dán 8, 6-8)
Ez a látomás mintegy kiegészíti az előző (2 évvel ezelőtti) látomást az egymást követő birodalmakról és a negyedik vadállat győzelmét mutatja be.
A kecskebak legyőzi a kétszarvú kost. Nagy Sándor Kr. e. 336-ban lett Macedónia királya, Kr. e. 332-ben elfoglalta Szíriát és Egyiptomot, majd Kr. e. 330-ban II. Dárius Kodomausz felett aratott győzelmével véget vetett a Perzsa Birodalomnak.
Hét év múlva Kr. e. 323-ban (32 évesen) betegségben meghalt.
„Azok közül az egyiken egy kis szarv tűnt elő, és igen nagyra nőtt délen, keleten és az ékes földön.” (Dán 8, 9)
Ez a kis szarv IV. Antiochus Epiphanes.
„Amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam, és kerestem az értelmét, egyszer csak elém állt valaki, aki egy férfihoz hasonlított.És emberi hangot hallottam az Úlaj felől, amely így kiáltott: Gábriel, magyarázd meg neki ezt a látványt!” (Dán 8, 15-16)
„Az angyal pedig így válaszolt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.” (Lk 1, 19)
„A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbeegy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve.” (Lk 1, 26-27)
Nem sok angyalnak tudjuk a nevét, pedig sokszor megfordulnak a földön különböző feladatokat végrehajtani. Két szent angyal szerepel név szerint a Bibliában: Gábriel, Mihály
„Akkor én, Dániel, összeroskadtam, és napokig beteg voltam. De azután fölkeltem, és végeztem teendőimet a király mellett. Ez az érthetetlen látomás azonban lenyűgözve tartott.” (Dán 8, 27)
Ez a két látomás szemlátomást megviselte Dánielt. Ez viszont nem gátolta abban, hogy teljesítse világi kötelességét a király mellett.
Nagy tapasztalat és iránymutatás ez számunkra. A lelki dolgok fontosak, de a mindennapi tevékenységet sem szabad elhanyagolni.
„A médek közül származó Ahasvérus fiának, Dáriusnak az első évében, miután ő a káldeusok országának a királya lett, az ő uralkodásának első évében én, Dániel, megértettem az írásokból, hogy mit jelent azoknak az éveknek a száma, amelyekről az Úr igéje szólt Jeremiás prófétának, hogy hetven évnek kell eltelnie a romba dőlt Jeruzsálem fölött. Az Úristenhez fordultam, hozzá folyamodtam imádsággal és könyörgéssel, böjtölve zsákruhában és hamuban.” (Dán 9, 1-2)
„De ha majd letelik a hetven év, megbüntetem Babilónia királyát és népét – így szól az Úr – meg a káldeusok országát bűnei miatt, és pusztasággá teszem örökre.” (Jer 25, 12)
Dárius Kr. e. 522-től uralkodott, mint perzsa király. Ekkorra már visszatért a júdaiak első csoportja (Kr. e. 538).
Az újjáépített templomot Kr. e. 515-ben szentelik fel. Talán erre az időszakra vonatkozik a Jeremiás által feljegyzett 70 év.
„Hallgasd meg mégis, Istenünk, szolgád imádságát és könyörgését, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre, önmagadért, ó, Urunk! Istenem, fordítsd felém füledet, és hallgass meg! Nyisd ki szemedet, és lásd meg: milyen pusztulás ért bennünket és azt a várost, amelyet terólad neveztek el! Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket.Uram, hallgass meg! Uram, bocsáss meg!
Uram, figyelj ránk, és cselekedj, ne késlekedj! – önmagadért, Istenem, hiszen rólad nevezték el városodat és népedet!” (Dán 9, 17-19)
Az alázatos, Isten tetteinek jogosságát elismerő ima meghozza az eredményét, a jeremiási 70 év kifejtésre kerül Gábriel által.
„Amikor könyörögni kezdtél, egy kijelentés hangzott el, és én azért jöttem, hogy elmondjam azt neked, mivel kedvel téged az Isten. Értsd meg a kijelentést, és értsd meg a látványt!Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét. Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét telik majd el a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét hét, és bár viszontagságos idők jönnek, a terek és a falak újjáépülnek.A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat. Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés.” (Dán 9, 23-27)
Itt már nem 70 év, hanem hetven „hét” szerepel. Ez a hét nem a szokásos hetet, hanem „évhetet” jelent.
„Minden hetedik év végén engedd el az adósságokat!” (5Móz 15, 1)
Ez Izráel életének egyik nagy alapegysége.
A hetven évhét felosztása Kr. e. 587-től (Jeruzsálem lerombolása) kezdődik.
Az első évhét (49 év) az alábbi eseményeket tartalmazza:
Cirrus uralkodásától kezdve nagy horderejű dolgok történtek: Kr.e. 538-ban elindultak a júdaiak első csoportja Jeruzsálembe felépíteni az ÚR templomát, amelyet Kr. e. 515-ben szenteltek fel. Ekkor iktatják be Jósua főpapot, aki a fogság utáni első főpap lett.
A második periódus (62 évhét) végén III. Oniás főpapot eltávolítják a hivatalából és megölik Kr. e. 170 körül.
A harmadik periódus 1 évhétig tart, amelynek a felénél IV. Antiochus Epiphanes megszünteti a templomi áldozati szertartást.
Ez előidézi a makkabeus (hasmoneus) felkelést.
A makkabeusok vagy Makkabeus-dinasztia egy zsidó pap, Mattatiás leszármazottai, illetve követőik voltak, akik felvették a harcot az idegen elnyomók ellen és Kr. e. 167-től Kr. e. 37-ig a zsidóság élén álltak. (Wikipédia)
Innen kezdve Jeruzsálem római fennhatóság alá tartozik, amely egy edomita embert, Heródest nevezi ki Júdea királyának.
„Círus perzsa király uralkodása harmadik évében kijelentést kapott Dániel, akit Baltazárnak is neveztek. Igaz ez a kijelentés, amely súlyos háborúkról szól. Ő figyelt a kijelentésre, és megértette a látomást.” (Dán 10, 1-2)
Kr. e. 536-ban Izráel számára egy új korszak van kibontakozóban, ahol a legfontosabb teendő Jeruzsálem és a templom felépítése. Ennek kezdetén kapja Dániel azt a látomást, amely részletesen kifejti Kr. e. II. században záródó eseményeket.
„Az első hónap huszonnegyedikén a nagy folyamnak, a Tigrisnek a partján voltam. Föltekintettem, és láttam egy gyolcsruhába öltözött férfit, akinek színarany öv volt a derekán. Teste olyan volt, mint a drágakő, arca fénylett, mint a villám, szemei, mint az égő fáklyák. Karjai és lábai csillogtak, mint a fénylő réz, és beszéde oly hangos volt, mint a tömeg zúgása.” (Dán 10, 4-6)
„Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása;jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog.” (Jel 1, 12-16)
Dániel Gábriel angyalt látja, de mennyei megjelenése teljesen olyan, mint Jézusé. Ruházata papi ruha, amely magas „hivatalra” utal.
„Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert nagy rémület fogta el őket; elmenekültek és elrejtőztek.” (Dán 10, 7)
„A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.” (ApCsel 9, 7)
Az ÚR dönti el, hogy mikor, kinek jelenti ki magát látható és/vagy hallható módon.
„A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Mihály, az egyik legfőbb vezér segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa birodalomban, de most megjöttem, és elmondom neked, hogy mi fog történni népeddel az utolsó napokban; mert ez a látomás is arról az időről szól.” (Dán 10, 13-14)
Nem igazán tudjuk elképzelni, hogy mekkora harc dúl a szellemi fronton, de az biztos, hogy ez igazi harc Isten és angyalai, valamit a Sátán és angyalai között.
„Most pedig elmondom neked a való igazságot: Íme, ezután még három király következik Perzsiában, majd a negyedik mindegyiknél nagyobb gazdagságra tesz szert. Amikor aztán gazdagsága révén megerősödik, mindent megmozgat majd a görög birodalom ellen. De ott majd egy hős király lép fel, aki nagy hatalommal uralkodik, és azt tesz, amit csak akar.”
(Dán 11, 2-3)
A görög befolyás Nagy Sándorral kezdetét veszi, ami Kr. e. 330-ban II. Dárius Kodomausz feletti győzelmével csúcsosodik ki.
Ezután az angyal elmagyarázza, hogy mi fog következni Nagy Sándor birodalmával a halála után. Nem a fia, hanem a hadvezérei osztják fel a birodalmát:
Kasszandrosz – Macodónis, Görögország
Lüszimakhosz – Kis-Ázsia, Trákia
- Szeleukosz Nikatór – Mezopotámia, Szíria
Ptolemaiosz Szótér – Egyiptom, Palesztina
„A déli király erős lesz, de vezérei közül egyik erősebb lesz nála, és hatalomra jut; még nagyobb hatalommal uralkodik, mint ő. Évek múltával barátságot kötnek: a déli király lánya hozzámegy az északi királyhoz a jó viszony érdekében. De ezzel nem tudja megtartani hatalmát. Nem marad meg sem a király, sem a gyermeke. Az asszony pedig áldozatul esik kíséretével és fiával meg azzal együtt, aki támogatta őt abban az időben.” (Dán 11, 5-6)
Ezek a királyok folyamatosan összeházasodnak egymással, ármánykodnak, háborúznak.
Igen részletes, a történelemmel igazolható leírás található itt.
„Az ő helyére áll egy gyalázatos. Nem neki szánják a királyi hatalmat; váratlanul bukkan fel, és csellel szerzi meg a királyságot.” (Dán 11, 21)
Így jutunk el IV. Antiochus Epiphanes királkyhoz (Kr. e. 175 – Kr. e. 164), akinek a ténykedése (az egységes hellenisztikus vallás megvalósítási kísérlete) nagy ellenállásba ütközött. Ebben az időben már számolni kellett a felemelkedő Római Birodalommal.
IV. Antiochus Epiphanes halálát Dániel könyve a végidők eseményei közé sorolja.
„Abban az időben eljön Mihály, a nagy vezér, aki a te néped mellett áll. Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig. De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe.” (Dán 12, 1)
„Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe, az a tűz tavába vettetett.” (Jel 20, 15)
Akik végig hűek voltak, azok mennyei polgárjogot szereztek és megmenekülnek az örök borzalmaktól.
„Azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. Az értelmesek fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” (Dán 12, 2-3)
„Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt,és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!”
(Mt 13, 41-43)
IV. Antiochus Epiphanes halálát úgy értékeli Dániel sok száz évvel korábban, hogy az Izráel mellett álló Mihály győzedelmeskedik a Sátán angyalai felett, hiszen vissza tudták állítani az ÚR templomában az Isten által elrendelt áldozati kultuszt.
Az Ószövetségben itt találjuk meg először a halottak végső feltámadásáról és az örök élet reménységéről szóló kijelentést.
Míg Dániel könyvének lepecsételve kellett maradnia, addig a Jelenések könyve már nyitva marad, hogy legyen mindenkinek lehetősége a kegyelem időszakában a megtérésre.
„Attól fogva, hogy megszüntették a mindennapi áldozatot, és felállították az iszonyatos bálványt, ezerkétszázkilencven nap telik el. Boldog, aki állhatatos marad, és megéri az ezerháromszázharmincöt nap végét.Te pedig menj a vég felé! Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon!” (Dán 12, 11-13)
Kr. e. 164-ben (3 és fél évvel a templomi kultusz megszüntetése után) meghal IV. Antiochus Epiphanes és ettől egy új (végidő) időszak bekövetkezését várták.
Kr. u. 33-ban Jézus halálával bekövetkezik az az új időszak, amire oly régóta vártak. Jézus véglegesen legyőzte a Sátánt és elfoglalta helyét a mennyben.
Vélemény, hozzászólás?