A legkisebb prófétai és a legrövidebb könyv az Ószövetségben.
Abdiás (Óbadjá) – Az ÚR szolgája. A próféta egyetlen ószövetségben említett alakkal sem azonosítható.
A könyv megírását Jeruzsálem Kr. e. 587-es elfoglalása és az edomiták ebben való közreműködése közvetlenül inspirálhatta.
„Ha olyan magasra szállsz is, mint a sas, és ha a csillagok közé rakod is fészkedet, onnan is letaszítalak – így szól az Úr!” (Ab 1, 4)
Edom testvérnép (Jákób-Ézsau), amely sok helyzetben megnehezítette Izráel sorsát. Edom hegyvidéken lakott és a sziklába vágott erődítmények bevehetetlen érzetet keltettek, amely felfuvalkodáshoz és hamis biztonságérzethez vezetett.
„A határig űznek szövetségeseid, rászednek, levernek legjobb barátaid. Akikkel együtt ettél, titokban csapdát állítanak neked.” (Ab 1, 7)
Aki emberben bízik az sokszor csalatkozik. A nabateusok a Kr. e. 5. században kiszorítottak az edomitákat törzsi területükről.
„Te is jelen voltál, mikor az ellenség elhurcolta kincseit, idegenek törtek be kapuján, Jeruzsálemre pedig sorsot vetettek. Te is úgy viselkedtél, mint azok! Ne nézz kárörömmel testvéredre balsorsa napján! Ne nevess Júda fiain pusztulásuk napján! Ne beszélj róluk nagy hangon nyomorúságuk napján!” (Ab 1, 11-12)
„Emlékezz, Uram, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!” (Zsolt 137, 7)
Amikor Júda küszködött az ellenséggel, akkor a testvérnép nem szabadításért imádkozott, hanem kárörvendően nézte Júda elesését és ezt még cselekedeteivel is megtetézte.
„Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedveli őt; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.” (Mt 27, 41-43)
„Mert közel van már az Úr napja, fenyegeti a népeket. Amit te csináltál, azt teszik veled is, visszaszáll fejedre, amit elkövettél!” (Ab 1, 15)
„Haragra lobbantak a népek, de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy megadd a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és azoknak, akik félik a te nevedet, a kicsiknek és a nagyoknak, hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet.”
(Jel 11, 18)
Az ÚR megbünteti az engedetlen népét, de nem tűri el a többi nép kárörvendezését. Egyszer mindenkit utolér az ítélet.
„De a Sion hegyén menedék lesz, szent hely lesz az, és Jákób háza visszanyeri birtokát. Jákób háza tűz lesz, József háza láng, Ézsau háza meg pozdorja: meggyújtják és felégetik; nem marad meg senki Ézsau házából. Megmondta az Úr!” (Ab 1, 17-18)
El fog jönni az a nap, amely Júdának szabadulás lesz és Izráelt Isten helyreállítja. Ekkor a népek megítélése is megtörténik, és ekkor Edom sem kerülheti el a pusztulást.
„Győzelmesen vonulnak föl a Sion hegyére, és ítéletet tartanak Ézsau hegyei fölött. Azután az Úr fog uralkodni.” (Ab 1, 21)
A szabadítás és az ítélet együtt járnak.
„Közel van igazságom, jön már szabadításom, és karommal népeket ítélek. Bennem reménykednek a szigetek, szabadulásukat az én karomtól várják. Emeljétek szemeteket az égre, tekintsetek le a földre, mert az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld szétmállik, mint a ruha, lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek. De az én szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem rendül meg.” (Ézs 51, 5-6)
Az a szabadító, amelynek a szabadítása örökre megmarad, Jézus. Csak általa válhatunk igazán szabaddá a bűntől mindörökre.
Vélemény, hozzászólás?