Ámósz – Amaszjá rövidebb formája (az ÚR hordoz)
Júdából származó, de Izráel északi részén tevékenykedő próféta Kr. e. 760 körül.
„Így szól az Úr: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Damaszkusznak, mert vas cséplőszánokkal csépelték Gileádot.” (Ám 1, 3)
Ősi stílusforma, amely a bűnök fokozódását próbálja érzékeltetni, kiemelve a leginkább gyűlöltet.
„Fiaitok közül prófétákat támasztottam, ifjaitok közül názírokat. Nem így van-e, Izráel fiai? – így szól az Úr. De ti a názírokat borral itattátok, a prófétákra meg ráparancsoltatok: Ne prófétáljatok!” (Ám 2, 11-12)
„Azért ezt mondta az Úr az anátótiakról, akik életedre törnek, és azt mondták: Ne prófétálj az Úr nevében, különben a saját kezünkkel ölünk meg!” (Jer 11, 21)
A tömeg már akkor sem fogadta el azokat az Isten által elhívott embereket, akik az ÚR parancsára, az ÚR nevében hirdették a megtérés szükségességét.
„Halljátok meg azt az igét, amelyet az Úr mond rólatok, Izráel fiai, az egész nemzetségről, amelyet fölhoztam Egyiptomból: Csak veletek léptem közösségre a föld minden nemzetsége közül, ezért kérem számon rajtatok minden bűnötöket.” (Ám 3, 1-2)
„Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az Úr, őket szerette, és az ő utódaikat, titeket választott ki valamennyi nép közül. Így van ez ma is.” (5Móz 10, 15)
Ahogyan a férj és a feleség összetartozik, ugyanígy van ez az ÚR és Izráel között. Ezért is főbenjáró bűn Izráel paráznasága.
„Az én Uram, az Úr semmit sem tesz addig, míg titkát ki nem jelenti szolgáinak, a prófétáknak.” (Ám 3, 7)
„Ekkor az angyal, akit állni láttam a tengeren és a földön, felemelte jobb kezét az égre, és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz több idő, hanem csak azok a napok, amikor megszólal a hetedik angyal trombitájának hangja, és beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak.”
(Jel 10, 5-7)
Senki sem mondhatja, hogy az ÚR hirtelen ötlettől indítva cselekszik. Jó előre szól a prófétákon keresztül és figyelmezteti a bűnöst előre.
„Így szól az Úr: Ahogyan a pásztor az oroszlán szájából két lábszárat vagy egy fülhegyet ment meg, csak úgy menekülnek meg Izráel fiai, akik most Samáriában az ágy szélén és damaszkuszi pamlagon ülnek.” (Ám 3, 12)
Hiába gondolják az előkelők Izráelben, hogy megvédi őket a hatalmuk, és pénzük. Csak egy kicsiny maradék marad meg, a többiek meghalnak, vagy fogságba kerülnek.
„Halljátok meg ezt az igét, ti, básáni tehenek Samária hegyén, akik sanyargatjátok a nincsteleneket, és bántalmazzátok a szegényeket, akik ezt mondjátok uraitoknak: Hozzatok még, hadd igyunk! Megesküdött szentségére az én Uram, az Úr, hogy eljön rátok az az idő, amikor szigonnyal visznek el benneteket, maradékotokat pedig halászhorgokkal.” (Ám 4, 1-2)
Básán a Jordán keleti részén egy különösen jó legelőterület volt. Ezek a jómódú asszonyok mindent megtettek azért, hogy jólétben éljenek. Háttérből irányították férjüket (Jezabel – Aháb), de ők sem kerülhetik el Isten ítéletét.
„Megvertelek benneteket aszállyal és gabonarozsdával, kertjeiteknek és szőlőiteknek, fügefáitoknak és olajfáitoknak nagy részét leette a sáska, mégsem tértetek meg hozzám – így szól az Úr. Dögvészt küldtem rátok, olyat, mint Egyiptomra. Ifjaitokat fegyverrel öltem meg, lovaitok zsákmányul estek. Táborotok bűze orrotokba szállt, mégsem tértetek meg hozzám – így szól az Úr.” (Ám 4, 9-10)
Isten érezhető figyelmeztetéseket küld nem csak a próféták által, hanem a természetet is felhasználja. A nép nem figyel ezekre és nem tér meg a paráznaságból.
„Ő azonban így válaszolt nekik: Napnyugtakor azt mondjátok, hogy szép idő lesz, mert vörös az ég. Reggel pedig, hogy ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég színét meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?” (Mt 16, 2-3)
„Ezt mondja az Úr Izráel házának: Engem keressetek, akkor életben maradtok! Ne keressétek fel Bételt, ne járjatok Gilgálba, Beérsebába se menjetek! Mert Gilgál fogságba jut, Bétel pedig megsemmisül. Az Urat keressétek, és életben maradtok! Különben rátör József házára, mint a tűz, amely megemészti olthatatlanul Bétel miatt. Mert méreggé teszitek a törvényt, és az igazságot földre tiporjátok.” (Ám 5, 4-7)
„Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam. Megengedem majd, hogy megtaláljatok – így szól az Úr –, és jóra fordítom sorsotokat: összegyűjtelek titeket minden nép közül; mindenhonnan, ahová csak szétszórtalak – így szól az Úr –, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek titeket.” (Jer 29, 13-14)
Az Urat keressétek – hagyományos felszólítás a szentély meglátogatására. Itt mégis ezek a szentélyek nem az ÚR által nagyra tartott helyek, mert a papság viselkedése nem az ÚR által elvártak szerint alakul, hanem csak a saját hasznukat nézik, ezzel megszentségtelenítik a szentélyt.
„A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene – ahogy mondogatjátok. Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, szerezzetek érvényt a törvénynek a kapuban! Talán megkegyelmez József maradékának az Úr, a Seregek Istene.” (Ám 5, 14-15)
„A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok.”
(Rm 12, 9-11)
A bűnbánat nélküli zarándoklat helyett Izráelnek a jót, azaz Isten akaratát kellene keresnie.
„Jaj azoknak, akik az Úr napját kívánják! Minek nektek az Úr napja? Sötét lesz az, nem világos! Olyan lesz, mint mikor valaki oroszlán elől fut, és medve támad rá, bejut a házba, kezével a falnak támaszkodik, és megmarja egy kígyó. Bizony, sötét lesz az Úr napja, nem világos, vaksötét lesz, fénysugár nélkül!” (Ám 5, 18-20)
Az ÚR napja hagyományos felfogás szerint azt jelenti, hogy Izráel győzedelmeskedik, ellenségei pedig elbuknak.
Itt azonban csak Izráel felett mond ítéletet a próféta. Egyiptomban a kilencedik csapásban (sötétség) csak Izráel területén volt világosság. Most, amikor az ÚR cselekedni fog, Izráel nem reménykedhet ebben az elkülönítésben, ő is a sötétségben marad.
„Véresáldozatot és ételáldozatot úgy hoztatok-e nekem a pusztában negyven éven át, Izráel háza, hogy közben királyotokat, Szikkútot hordoztátok, és Kijjúnt, csillagistenetek képmását, amelyeket ti készítettetek?! Ezért fogságba küldelek titeket Damaszkuszon túlra – mondja az Úr, akinek Seregek Istene a neve.” (Ám 5, 25-26)
„Isten pedig elfordult tőlük, és kiszolgáltatta őket arra, hogy imádják az ég csillagseregét, amint meg van írva a próféták könyvében: „Véres- és égőáldozatot hoztál-e nekem negyven esztendeig a pusztában, Izráel háza? Sőt inkább hordoztátok Molok sátorát és isteneteknek, Romfának a csillagát, azokat a képeket, amelyeket készítettetek, hogy leboruljatok előttük. Száműzlek ezért titeket Babilonon túlra.”” (ApCsel 7, 42-43)
Szikkút, Kijjún – asszíriai csillagistenek, akik tisztelete Ámósz idejében divatba jött. Ámósz volt az első próféta, aki megjövendölte Izráel száműzetését.
„Ti azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, ezért közel hoztátok az erőszak uralmát! Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat! Hárfakísérettel dalolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé. Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek. Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának.” (Ám 6, 3-7)
Nem csak régen, de mai is sokan bíznak a pénzükben, hatalmukban és a gondokkal, a jelekkel, Isten akaratával nem törődnek.
„Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és azzal hűsítse nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz.” (Lk 16, 24-25)
„Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az Úr: Tüzet hívott elő ítéletre az én Uram, az Úr, és az megemésztette a nagy mélységet. Mikor már a földet kezdte perzselni, ezt mondtam: Ó, Uram, Uram, hagyd abba! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? Megbánta ezt az Úr: Ez sem történik meg! – mondta az én Uram, az Úr.” (Ám 6, 4-6)
A 7-9 fejezetben öt látáshoz kapcsolódó üzenetek jelennek meg:
- sáskaraj teremtése
- tűzeső
- lerombolandó fal
- aratás (érett gyümölcs)
- szentély
Az első két látásnál a próféta közbenjárására az ÚR az ítéletnek ezt a módját nem cselekszi meg.
„Ezt az üzenetet küldte Amacjá, Bétel papja Jeroboámnak, Izráel királyának: Összeesküvést szít ellened Ámósz Izráel népe körében. Nem tűrheti el az ország az ő beszédeit! Mert így beszél Ámósz: Fegyvertől hal meg Jeroboám, Izráelnek pedig fogságba kell mennie földjéről. Ámósznak viszont ezt mondta Amacjá: Te látnok! Menj el innen, menekülj Júdába, ott keresd a kenyeredet, és ott prófétálj! Bételben nem prófétálhatsz többé, mert királyi szentély ez itt, és az ország temploma!” (Ám 7, 10-13)
Az összeütközés elkerülhetetlen az udvarhoz hű papság és az Isten által elhívott próféta között. Ugyanez játszódik le Jeremiásnál és Illésnél is.
„Jön majd olyan idő – így szól az én Uram, az Úr –, amikor éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására. Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az Úr igéjét, de nem találják.” (Ám 8, 11-12)
„Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett. Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré. Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”” (Lk 4, 1-4)
„Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”
(Jn 4, 13-14)
„Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (Jn 6, 35)
Az éhség és a szomjúság nem a legrosszabb dolog, ami velünk történhet. Az ige elvétele okoz igazi szomjúságot és éhséget. Csak Jézusba kapaszkodva kapunk erőt.
„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5, 6)
„Azon a napon fölállítom Dávid összedőlt hajlékát, kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan.” (Ám 9, 11)
„Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés, és meghallgatták Pált és Barnabást, amint elbeszélték, milyen nagy jeleket és csodákat tett általuk Isten a pogányok között. Amikor elhallgattak, megszólalt Jakab, és ezt mondta: Testvéreim, férfiak, hallgassatok meg! Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott már kezdetben Isten arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen magának. És ezzel egyeznek a próféták szavai, amint meg van írva: „Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, romjait is felépítem, és helyreállítom azt, hogy keresse az emberek maradéka az Urat, és mindazok a népek, amelyeket tulajdonomnak neveztem. Így szól az Úr, aki ezeket öröktől fogva ismertté tette.”” (ApCsel 15, 12-18) Az utolsó szót az ÚR mondja ki. Mindent helyreállít, és ez a helyreállítás az új keresztyén gyülekezetek kialakulásával elkezdődött. Ennek alapja pedig Jézus halála és feltámadása.
Vélemény, hozzászólás?