Dániel könyve a Jelenések könyvéhez hasonlóan az apokaliptikus iratok csoportjába tartozik.
A könyv szerzője (szerkesztője) valószínűleg a Kr. e 2. században élt.
A könyv részben héberül, részben arámi nyelven íródott.
A héber kánonban Dániel könyve nem a prófétai könyvek közé van sorolva, hanem az „Írások” közé. Ez utalhat arra is, hogy csak később vették fel a kánonba.
A Dániel könyve két teljesen elkülönült részből áll. Az első hat fejezet elbeszélésben mondja el Dániel és barátai sorsának alakulását Babilóniában különböző királyok uralkodása alatt.
A 7-12 fejezetek álmokat és látomásokat tartalmaznak. Ezeket a látomásokat a mai felekezetek nagyon eltérő módon próbálják magyarázni és ebből adódik, hogy néha igen meglepő és meghökkentő megállapításokkal sokkolják a felekezetet tagjait.
„Jójákím júdai király uralkodásának harmadik évében felvonult Nebukadneccar, Babilónia királya Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vette. Az Úr a kezébe adta Jójákímot, Júda királyát és az Isten háza fölszerelésének egy részét; ő pedig elvitte a fölszerelést Sineár földjére, a maga isteneinek a templomába, és isteneinek a kincstárában helyezte el.” (Dán 1, 1-2)
„Huszonöt éves volt Jójákím, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, amit rossznak lát Istene, az Úr. Ellene vonult fel Nebukadneccar, Babilónia királya, és bilincsbe verve vitte Babilonba. Az Úr háza fölszerelésének egy részét is elvitte Nebukadneccar Babilonba, és babiloni templomának ajándékozta.” (2Krón 36, 5-7)
Nabukadneccar Babilónia királya Kr. e. 605 – 562 között uralkodott. Miután Karkemisnél megveri Nékó egyiptomi fáraó seregeit Jeruzsálem ellen fordul, hogy biztosítsa a terület feletti hatalmat. Habár Jójákimot elviszi Babilóniába, de onnan még visszatér Jeruzsálembe és Kr.e 598-ig uralkodik.
Dániel fogságba vitele Kr. e. 605-ben az első fogságba vitellel valósult meg.
„A király elrendelte, hogy napi ellátmányukat a király ételeiből adják, és abból a borból, amelyet ő szokott inni. Így kellett őket nevelni három esztendeig, hogy azután a király szolgálatába álljanak. Voltak közöttük júdaiak is: Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá. Az udvarmester ilyen neveket adott nekik: Dánielt Baltazárnak, Hananját Sadraknak, Mísáélt Mésaknak, Azarját pedig Abéd-Negónak nevezte el.” (Dán 1, 5-7)
Dániel – Isten bíráskodik (Baltazár – Ő óvja az életét)
Hananjá – Az ÚR kegyelmet gyakorol (Sadrak – Ákó parancsa)
Misáél – Ki olyan, mint Isten? (Mésak – Ki olyan, mint Ákó?)
Azarjá – Az ÚR segít (Abédnegó – Nabu szolgája)
A júdából származó fiatalok előkelő származásúak voltak, akik még tovább nevelhetők voltak az udvari szolgálat betöltéséhez.
„Akkor Dániel ezt mondta annak a felügyelőnek, akit az udvarmester rendelt Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá mellé: Tégy próbát szolgáiddal tíz napig! Engedjék meg, hogy zöldségféléket együnk, és vizet igyunk. Azután mutassanak meg neked minket és azokat az ifjakat, akik a király ételéből esznek, és amit majd látsz, aszerint bánj szolgáiddal!”
(Dán 1, 11-13)
Az étkezési szokások betartása alapvető hitvallás az ÚR mellett. Isten pedig megjutalmazza engedelmességüket, hiszen jóltápláltak maradtak. A történet mondanivalója, hogy Isten nem hagyja el azokat, akik engedelmeskednek neki.
„Akármit kérdezett tőlük a király, bölcsesség és értelem dolgában tízszer okosabbaknak találta őket egész országa minden mágusánál és varázslójánál. Ott is maradt Dániel Círus király uralkodásának első évéig.” (Dán 1, 20-21)
Cirrus uralkodása 1. éve Kr.e 539, amikor meghódítja Babilóniát. El lehet látni állami tisztséget egy idegen környezetben úgy, hogy Isten iránti elkötelezettség, engedelmesség megmarad. Ha Dániel tizenévesként került fogságba Kr. e. 605-ben, akkor ekkorra már 80 év körül lehetett.
„Nebukadneccar uralkodásának tizenkettedik évében álmot látott Nebukadneccar, nyugtalan lett a lelke, és nem tudott tovább aludni.” (Dán 2, 1)
„És Nabukodonozor uralkodásának második esztendejében álmokat láta Nabukodonozor, és nyugtalan lőn az ő lelke, és álma félbeszakadt.” (Dán 2, 1 – Károli)
Nabukadneccar uralkodása 2. éve Kr. e. 604-603. A király megretten és a rendelkezésére álló bölcsek is teljesen tanácstalanok.
Ebben a helyzetben Dániel közbelépésére a király olyat ad Dánielnek, amit a saját bölcseinek sem ad meg – időt.
Ezt az időt Istennel való beszélgetésben tölti el Dániel, ahol Isten kinyilatkoztatja a király látomását és annak magyarázatát.
„Ezután Dániel hazament, és tudtára adta a dolgot társainak, Hananjának, Mísáélnak és Azarjának, majd irgalomért könyörögtek a menny Istenéhez, hogy e titok miatt ne vesszenek el Dániel és társai a babiloni bölcsekkel együtt. Ekkor egy éjszakai látomásban feltárult a titok Dániel előtt, Dániel pedig áldotta érte a menny Istenét.” (Dán 2, 17-19)
„Dániel így válaszolt a királynak: A titkot, amelyre a király választ keres, bölcsek, varázslók, mágusok és csillagászok nem tudják megfejteni a királynak. De van Isten a mennyben, aki feltárja a titkokat. Ő azt tudatta Nebukadneccar királlyal, hogy mi fog történni az utolsó napokban. A te álmod és az a látomás, amelyet fekvőhelyeden láttál, ez volt:” (Dán 2, 27-28)
„Előttem pedig ez a titok nem azért tárult föl, mintha bennem nagyobb bölcsesség volna, mint bármely élő emberben, hanem azért, hogy a magyarázat a királynak tudomására jusson, és megtudd, amin magadban töprengsz.” (Dán 2, 30)
A magyarázat egymást követő birodalmakat mutat meg. Ezeket nem minden felekezet látja egyformán. Itt a református látás szerint nézzük meg ezeket a királyságokat.
Az egymást követő királyságok hatalma és dicsősége egyre csökken.
Így az arany a babiloni, az ezüst a méd, a bronz a perzsa (Cirrus –> zsidók visszatérése, Dárius –> Ezsdrás újraépítheti a jeruzsálemi templomot, Ahasvérós -> Eszter purim , Artahsasztá –> Nehemiásnak megengedi Jeruzsálem városfalának újraépítését), a vas a görög (Nagy Sándor), a vas-cserép pedig a szeleukida-ptolemeida birodalmat jelenti.
„Vasat láttál agyagcseréppel keveredve. Azok ugyanis házasság révén keverednek, de nem egyesülnek egymással, ahogyan a vas sem egyesül a cseréppel.” (Dán 2, 43)
„Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt majd a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennmarad mindörökké.” (Dán 2, 44)
„Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők megvetettetek, és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4, 11-12)
Ez a történeti időszak ma is tart és Isten királyságát jelenti. Az a nagy kő, amely heggyé növekedett Jézus. Benne botránkoznak meg a népek, pedig az Ő királysága örökké megmarad.
„Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak és Abéd-Negó, akiket Babilon városának az élére állítottál; ezek a férfiak semmibe sem vesznek téged, ó, király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál.” (Dán 3, 12)
Az előkelők nem igazán szeretik, ha közéjük idegenek furakodnak be. Kell találni valamit, amivel ki lehet őket mozdítani az elfoglalt pozíciójukból.
„Sadrak, Mésak és Abéd-Negó így válaszolt a királynak: Ó, Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk.Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!” (Dán 3, 16-18)
„És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe. Hogy mi ér ott engem, nem tudom,csak azt, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (ApCsel 20, 22-24)
Ezek egyszerű és bátor válaszok, amelyek a személyes élet fontosságát háttérbe szorítja, mert az Isten iránti engedelmesség fontosabb mindennél.
„Az összegyűlt kormányzók, elöljárók, helytartók és a király udvari emberei pedig látták, hogy ezeknek a férfiaknak semmit sem ártott a tűz, a hajuk szála sem perzselődött meg, a ruhájuk sem égett meg, sőt még a füst szaga sem járta át őket. Nebukadneccar ekkor így szólt: Áldott legyen Sadrak, Mésak és Abéd-Negó Istene, mert elküldte az angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak. Még a király parancsát is megszegték, és kockára tették az életüket, de a maguk Istenén kívül nem tiszteltek egy istent sem, és nem hódoltak előttük” (Dán 3, 27-28)
„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5, 16)
Isten nem késlekedik, hanem cselekszik látva az engedelmességet. De ha még nem cselekedne is… Ilyen az igazi hit!
„Én, Nebukadneccar, békében éltem házamban, boldog voltam palotámban.De egyszer olyan álmot láttam, amely megrettentett; megrémítettek azok az álomképek, amelyeket fekhelyemen láttam.” (Dán 4, 1-2)
A gazdagság, hatalom sem képes minden helyzetben nyugalmat adni.
„Ekkor Dániel, más néven Baltazár egy pillanatra megdöbbent, mert gondolatai megrémítették. De a király így szólt hozzá: Baltazár, ne rémülj meg az álomtól és a jelentésétől! Baltazár erre így válaszolt: Uram, szálljon az álom gyűlölőidre, jelentése pedig ellenségeidre!” (Dán 4, 16)
„Sámuel pedig feküdt egész reggelig, és akkor kitárta az Úr házának az ajtóit. De Sámuel nem merte elmondani Élinek a látomást.” (1Sám 3, 15)
Van olyan üzenete az Úrnak, amely nem könnyen emészthető, hanem megrettentő. Nem kell tőle félni, de eltitkolni sem érdemes, hiszen az Isten akarja a választottján át átadni a megfelelő üzenetet. Legyünk ebben is engedelmes eszközök az ÚR kezében.
„Tizenkét hónap múlva, amikor királyi palotája tetején sétált Babilonban,így szólt a király: Ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére!” (Dán 4, 26-27)
A király nem mondhatja, hogy nem figyelmeztette az ÚR. Mégsem sikerült megújítani az elméjét és elismerni a Felséges nagyságát.
„Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, föltekintettem az égre, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, mert az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre. A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik az ég seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: Mit csinálsz? Abban az időben értelmem visszatért, és királyi uralmamhoz méltóan visszatért tündöklő dicsőségem is. Az udvari emberek és a főurak fölkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalomra jutottam.Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek.” (Dán 4, 31-34)
A legmegdöbbentőbb ebben a részben, hogy az ÚR ad lehetőséget a visszatérésre nem csak Izráel fiainak, hanem Izráel ellenségeinek is.
Emlékezzünk Jónás prófétára, akinek Ninivében kellett a megtérést hirdetnie.
„Bélsaccar király nagy lakomát rendezett ezer főrangú emberének, és az ezer emberrel együtt itta a bort. A bor hatására megparancsolta Bélsaccar, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadneccar hozott el a jeruzsálemi templomból. Azokból akart inni a király főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt.” (Dán 5, 1-2)
Bélsaccar (régens – Nabunaid fia) – Bél, védd meg a királyt! Apjával (Nabunaid – Kr. e. 556-539) együtt uralkodott és bizony dorbézolt is.
Amikor a hatalom megrészegíti az embert, olyat is cselekszik, amit egyébként nem tenne. De mindennek van következménye.
„Egyszerre csak egy emberi kéz ujjai tűntek fel, és írni kezdtek a királyi palota festett falára, a lámpatartóval szemben; a király pedig nézte a kezet, ahogyan írt. Közben a király arca elsápadt, gyötrő gondolatai támadtak, meggörnyedt a háta, és még a térdei is reszkettek.” (Dán 5, 5-6)
Az emberi ujj írása a falon emlékeztet Isten ujjára, amellyel a kőtáblára írta fel a szövetség igéit. Itt most az ítélet igéi jelennek meg.
„Van országodban egy férfi, akiben szent, isteni lélek van. Apád idejében őt úgy ismerték, mint akinek világos értelme van, és olyan a bölcsessége, akár az isteneké. Apád, Nebukadneccar király a mágusok, a varázslók, a csillagjósok és a jövendőmondók elöljárójává tette; igen, a te apád, ó, király! Mert Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett el, rendkívüli lélek, tudás és értelem lakik, és képes arra, hogy megmagyarázza az álmokat, feltárja a titkokat és megfejtse a rejtett értelmű dolgokat. Most azért hívatni kell Dánielt, majd ő megadja a magyarázatot!” (Dán 5, 11-12)
Nabukadneccar halála után Dániel elveszthette magas hivatali állását, de még így öregkorában volt, aki emlékezett rá.
„Az írás, amely oda van írva, így hangzik: mené mené tekél ú-parszín.” (Dán 5, 25)
Szó szerinti fordítás: mina, mina, sekel, fél sekelek
Az egyre csökkenő súlymértékek jelzik Bélsaccar végét (amely még aznap bekövetkezik).
Vége az istentelen babiloni életnek és Isten új szolgája (Cirrus) lép a történelem színpadjára.
„A méd Dárius pedig elfoglalta az országot hatvankét esztendős korában.” (Dán 6, 1)
Dárajavaus (Dárius): Kr. e 522 – 486 között perzsa király
„Dárius úgy látta jónak, hogy országa vezetésére százhúsz kormányzót nevezzen ki, felosztva köztük az egész országot. Ezek fölé pedig három főkormányzót rendelt, akik közül az egyik Dániel volt. Ők számoltatták el a kormányzókat, hogy a királyt semmi kár ne érje.Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne; ezért a király őt akarta az egész ország élére állítani.” (Dán 6, 2-4)
Tartományi kormányzó: satrapa. Dániel 100 év körül lehetett már ekkor, mégis szellemileg teljesen ép volt Isten kegyelméből.
„Amikor Dániel megtudta, hogy ez az irat alá lett írva, hazament. Emeleti szobájának ablakai azonban nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta.” (Dán 6, 11)
„Bár reggel, délben, este gondban vagyok, és sóhajtozom, ő meghallja hangomat. Megszabadít engem támadóimtól, hogy békességem legyen, bár sokan vannak ellenem. Meghallgat Isten, és megalázza őket az, aki ősidők óta trónján ül. (Szela.) Mert nem akarnak megváltozni, és nem félik az Istent.” (Zsolt 55, 18-20)
Bánt valami, vagy félsz valamitől? Nem tudsz eligazodni a körülményeidben?
Vidd a Mennyei Atya elé teljes hittel és Ő megmutatja a továbblépés lehetőségét.
„Azután a király bement a palotájába, és böjtölve töltötte az éjszakát; nőt sem engedett be magához, és kerülte őt az álom. Pirkadatkor aztán fölkelt gyorsan a király, és az oroszlánok verméhez sietett. Amikor odaért a veremhez, szomorú hangon kiáltott Dánielnek. Így szólt Dánielhez a király: Dániel, aki az élő Isten szolgája vagy! A te Istened, akit olyan állhatatosan tisztelsz, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól? Dániel így felelt a királynak: Király, örökké élj! Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem, és téged sem bántottalak meg, ó, király, semmivel.” (Dán 6, 19-23)
Még egy király sem tehet meg mindent, amit jónak lát, bizonyos szabályokat neki is be kell tartania.
Milyen csodálatos megszólítás: „az élő Isten szolgája”. De jó volna, ha minket is így ismernének.
„Akkor Dárius király ezt írta a birodalmában lakó különböző nyelvű népeknek és nemzeteknek: Békességetek növekedjék! Elrendelem, hogy birodalmam minden tartományában rettegve féljék Dániel Istenét! Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké. Az ő királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen.” (Dán 6, 26-27)
„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5, 16)
„Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.”
(1Pt 2, 12)
Isten imádatának, tetteinknek következménye van. Akár egy istentelen hatalom büntetésében, akár ugyanennek a hatalomnak a megváltozásában.
Vélemény, hozzászólás?