Neve asszír, vagy babiloni eredetű, működési ideje valószínűleg Jójákim júdeai király (Kr. e. 608-598) uralkodására eshet.
A holt-tengeri tekercsek között megtalálható a könyv első és második fejezete.
„Miért kell látnom a romlottságot és néznem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad. Azért nem érvényesül a törvény, nem hoznak soha igaz ítéletet, mert a bűnös kijátssza az igazat: ezért hoznak igazságtalan ítéletet.” (Hab 1, 3-4)
A próféta legnagyobb fájdalma, hogy Isten törvénye (Tóráh) már nem érvényesül, erőtlenné válik.
Ha feltételezzük a Jójákim alatti működését a prófétának, akkor a Jósiás által végrehajtott vallási reform már a múlté és újra a nyerészkedés tölti be a vezető réteg elméjét.
„Nézzétek a népeket és lássátok, ámulva csodálkozzatok, mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, amit nem is hinnétek, ha elbeszélnék! Mert most útnak indítom a káldeusokat, ezt a kegyetlen és szilaj népet. Bejárja a széles földet, birtokba veszi mások hajlékait.”
(Hab 1, 5-6)
„Vegyétek tehát tudomásul, testvéreim, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, amit megmondott az Úr a próféták által: „Lássátok meg, ti gúnyolódók, ámuljatok, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek.”” (ApCsel 13, 38-41)
Isten válasza nem késik és újra egy idegen nép haderejét veszi igénybe ahhoz, hogy a régóta megígért ítéletet végrehajtsa népe bűnei miatt. Nincs megtérés, nincs közbenjáró ima, csak nyerészkedés, helyezkedés, kizsákmányolás van.
„Ahol Isten Lelke nem uralkodik, ott nincs alázat, hanem belső gőg tölti el a szíveket” (Kálvin).
„Szemed tiszta, nem nézheti a rosszat, nem tudod elnézni az elnyomást. Miért nézed hát el a hűtlenséget, miért hallgatsz, amikor a bűnös tönkreteszi a nála igazabbat?” (Hab 1, 13)
Felmerül az a probléma, hogy igazságos-e, hogy Isten az engedetlen Júdát egy olyan néppel bünteti, amely sokkal bűnösebb és gonoszabb nála.
„Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra. Válaszolt is nekem az Úr, és ezt mondta: Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni! Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.” (Hab 2, 1-4)
„Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögül hatalmas hangot hallottam, mint egy trombitáét, amely ezt mondta: Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába.” (Jel 1, 10-11)
„Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret: „Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.” (Zsid 10, 36-37)
„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.”” (Rm 1, 16-17)
Itt a próféta megbízást kap arra, hogy olyan igéket írjon le és tanítson, amelyek a végidőkre vonatkoznak. Arra kell buzdítania a népet, hogy Isten ígéretei be fognak teljesülni, amelyre való alázatos várakozás a hívők minden időben egyik legfontosabb feladata.
„Jaj annak, aki a házába tisztességtelen hasznot gyűjt, aki fészkét magasba rakja, hogy megmenekülhessen a fenyegető veszedelemtől!” (Hab 2, 9)
A próféta 5 jajkiáltásban írja le a zsarnoksággal szembeni jogos kritikát.
„Uram, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, Uram. A közeli években valósítsd meg, a közeli években tedd ismertté! De haragodban is gondolj az irgalomra!” (Hab 3, 2)
Az ítéletben a próféta elismeri annak jogosságát, de kéri Isten mindent meghaladó irgalmát a választott népre.
„Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. De én vigadozni fogok az Úr előtt, víg örömre indít szabadító Istenem.” (Hab 3, 17-18)
A próféta látja, átérzi, hogy Júda előtt egy nagyon ínséges időszak áll az ÚR ítélete által, de biztos benne, hogy az utolsó szó az Úré, amelyben jön a szabadítás, amely végleges és örökké tartó lesz.
Vélemény, hozzászólás?