Haggeus – Ünnepélyes, ünnepen született
A próféta a figyelmét egyetlen témára összpontosítja, mégpedig a templomépítés ügyére.
A próféta lejegyzett gondolatai egy negyedévet ölelnek fel.
„Dárius király uralkodásának második esztendejében, a hatodik hónap első napján így szólt az Úr igéje Haggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtíél fiához, Júda helytartójához és Jósua főpaphoz, Jócádák fiához: Így szól a Seregek Ura: Ez a nép azt mondja, hogy nem jött még el az Úr háza újjáépítésének ideje.” (Hag 1, 1-2)
„De Haggeus próféta és Zakariás próféta, Iddó fia prófétálni kezdett a Júdában és Jeruzsálemben levő zsidóknak Izráel Istene nevében, aki fölöttük volt.” (Ezsd 5, 1)
A történelmi kor Kr. e. 520, amikor a fogságból visszatért nép a megélhetési gondok és a külső akadályoztatások miatt elveszti a fókuszt és a saját egzisztencia megteremtését előbbre helyezi Isten házának építésénél.
„Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6, 31-34)
„Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jóllakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; felöltöztök, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét.” (Hag 1, 6)
Isten válasza nem késik és rámutat, hogy a gondolkodásban meg kell fordítani a sorrendet. Isten mindig az első helyet választja!
„Zerubbábel, Sealtíél fia és Jósua főpap, Jócádák fia meg az egész megmaradt nép hallgatott Istenének, az Úrnak a szavára, Haggeus próféta beszédére, amit általa üzent Istenük, az Úr; és az Úrtól való félelem fogta el a népet. Haggeus, az Úr követe pedig ezt mondta a népnek az Úr megbízásából: Én veletek vagyok! – így szól az Úr.” (Hag 1, 12-13)
Nem minden próféta mondhatja azt, hogy a nép hallgatott az intésre.
„Arra is parancsot adok, hogy mit kell tennetek a zsidók véneinek támogatására Isten házának az építésében: a király jövedelméből, a Folyamon túli adóból pontosan adják meg a költségeket ezeknek a férfiaknak, hogy ne legyen fennakadás. Adják meg nekik napról napra hiánytalanul, amire még szükség van: bikákat, kosokat és bárányokat égőáldozatul a menny Istenének, továbbá búzát, sót, bort és olajat a jeruzsálemi papok rendelkezése szerint, hogy mutassanak be kedves illatú áldozatot a menny Istenének, és imádkozzanak a királynak és fiainak az életéért. Arra is parancsot adok, hogy ha valaki ezt a rendeletet megszegi, annak a házából vegyenek ki egy gerendát, állítsák fel, őt pedig szegezzék fel rá, és a házát tegyék szemétdombbá emiatt.” (Ezsd 6, 8-11)
„A hetedik hónap huszonegyedik napján így szólt az Úr igéje Haggeus próféta által: Beszélj Zerubbábellel, Sealtíél fiával, Júda helytartójával és Jósua főpappal, Jócádák fiával meg a megmaradt néppel, és kérdezd meg tőlük: Van-e köztetek olyan, aki még látta ezt a templomot régi dicsőségében? És milyennek látjátok most? Ugye, szerintetek ez semmit sem ér ahhoz képest?” (Hag 2, 1-3)
A sátoros ünnep utolsó napján – ekkor voltak a legtöbben az istentiszteleten – hangzik el ez a kérdés.
A kezdeti lelkesedést alig egy hónap elmúltával felváltotta a csüggedés, hogy úgysem lesz ez a templom olyan, mint amilyen régi volt.
Ezt a hangulatot akarja a próféta megváltoztatni és továbbra is bíztatja a népet.
„Nagyobb lesz ennek a későbbi templomnak a dicsősége, mint amilyen a korábbié volt – mondja a Seregek Ura –, és ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek Ura.” (Hag 2, 9)
A Kr. e. 515-ben felszentelt új templom nagyobb lehetett, mint a Salamon által épített. Nagy Heródes meg még tovább építette azt.
„Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.” (Jn 2, 19-22)
Nem a templom falai és méretei határozzák meg a szellemiséget, a békességet.
„Nem láttam templomot a városban, mert a mindenható Úr Isten és a Bárány annak a temploma. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. A népek oda viszik be kincseiket és gazdagságukat, tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.”
(Jel 21, 22-27)
„Haggeus erre így felelt: Ilyen ez a nép, ilyen ez a nemzet énelőttem – így szól az Úr –, és ilyen minden munkájuk, sőt amit áldozatul hoznak ide, az is tisztátalan!” (Hag 2, 14)
Negyedévvel munkálatok megkezdése után tisztasági kérdések merültek fel a rituális témában.
A próféta tovább viszi a kérdést: Vajon, ha a nép tisztátalan, akkor az a templom, amelyet épít tiszta lesz-e?
Sajnos ma is előfordul, hogy a szent célok elérése érdekében tisztátalan eszközöket használunk fel és azt gondoljuk, hogy a cél szentesíti az eszközt.
Pedig ez nincs így. Hiába a szent cél, ha a saját templomunk nem az Urat szolgálja teljes szívből.
„Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pt 2, 4-5)
„Így szól a Seregek Ura: Azon a napon a kezembe veszlek téged, Zerubbábel, Sealtíél fia, én szolgám – így szól az Úr –, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak ki! – így szól a Seregek Ura.” (Hag 2, 23)
Zerubbábel, mint Dávid utódja betölti küldetését a fogságból visszatért nép körében.
Az engedelmessége jutalmat érdemel és felvétetett Jézus nemzetségtáblájába:
„A babiloni fogságba vitel után: Jekonjá fia volt Sealtíél, Sealtíél fia Zerubbábel. Zerubbábel fia volt Abíhúd, Abíhúd fia Eljákím, Eljákím fia pedig Azór. Azór fia volt Cádók, Cádók fia Jákín, Jákín fia Elíhúd. Elíhúd fia volt Eleázár, Eleázár fia Mattán, Mattán fia Jákób. Jákób fia volt József, férje annak a Máriának, akitől Jézus született, akit Krisztusnak neveznek.”(Mt 1, 12-16)
Vélemény, hozzászólás?