Hóseás jelentése bizonytalan: megmentés, szabadítás; Jahve a szabadítás; Isten segít; akinek az Úr a segítsége.
„Ez az Úr igéje, amely Hóseáshoz, Beérí fiához szólt Uzzijjának, Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak az idejében és Jeroboámnak, Jóás fiának, Izráel királyának az idejében.” (Hós 1,1)
„Ézsaiásnak, Ámóc fiának látomása, amelyet akkor látott Júdáról és Jeruzsálemről, amikor Uzzijjá, Jótám, Áház és Ezékiás voltak Júda királyai.” (Ézs 1,1)
Ezekből az időmeghatározásokból is látszik, hogy Hóseás Ézsaiás kortársa volt Kr. e. 8. században. Míg Ézsaiás a déli országrészben prófétált, addig Hóseás az északi országrészben tevékenykedett.
Elhívása II. Jeroboám idejére esik a Kr.e 750-es évek elején.
„Amikor az Úr szólni kezdett Hóseáshoz, ezt mondta Hóseásnak az Úr:Menj, végy feleségül egy parázna nőt, és legyenek gyermekeid a paráznától, mert rútul paráználkodik ez az ország, hátat fordít az Úrnak.” (Hós 1, 2)
Prófétához illő feladatot ad neki az ÚR. Isten és a kiválasztott nép kapcsolatát kellett kiábrázolni, mint szerető férj és hűtlen feleség.
Három gyermek születik a házasságból:
Jezréel: Ezen a vidéken irtotta ki egykor Jéhú Aháb házát.
Lo_Ruhama: Nincs irgalom.
Lo_Ammi: Nem népem.
Ezek a nevek az ÚR parancsa szerint adódnak a gyermekeknek, hogy kifejezzék azt a hatalmas csalódottságot, amit Isten érez a Tőle elfordult népe miatt.
„De lesznek még annyian Izráel fiai, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! – ezt fogják mondani: Az élő Isten fiai vagytok! Összegyűlnek majd Júda fiai és Izráel fiai, és egyetlen fejedelmet választanak maguknak. Eljönnek az országból, mert nagy lesz még Jezréel napja. Mondjátok fivéreiteknek: „Népem!” és nővéreiteknek: „Van irgalom!”” (Hós 2, 1-3)
„Az Úr angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből, és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az Úr, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton.” (1Móz 22, 15-17a)
„Amint Hóseásnál is mondja: „Azt a népet, amely nem az én népem, az én népemnek hívom, és azt, amelyet nem szeretek, szeretett népemnek, és úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondtam nekik: ti nem az én népem vagytok, ott neveztetnek majd az élő Isten fiainak.”” (Rm 9, 25-26)
A második fejezet egy hatalmas üdvígérettel kezdődik, ugyanolyannal, mint amit annak idején Ábrahám kapott.
Pál ezt az ígéretet kiterjeszti a nem zsidó népekre is. Isten és ember közötti válaszfal igazából Jézus Krisztusban tűnik el végérvényesen.
„Megbüntetem azokért a napokért, amelyeken a Baaloknak tömjénezett, gyűrűvel és nyaklánccal ékesítette magát, úgy ment a szeretői után, engem pedig elfelejtett – így szól az Úr.” (Hós 2, 15)
Habár el fog jutni oda Isten népe, hogy az ÚR visszafogadja őket, de addig a büntetés nem kerülhető el.
„Ezt mondta nekem az Úr: Szeresd csak tovább azt az asszonyt, aki más szeretője és házasságtörő, ahogyan az Úr szereti Izráel fiait, bár más istenekhez fordulnak, és szeretik a mazsolás süteményt.” (Hós 3, 1)
„Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Mondom neked, nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.” (Mt 18, 21-22)
Habár a nép (feleség) elfordul az ÚRtól (férj), mégis megkapja a lehetőséget, hogy a szeretett együttlétet választhassa.
„Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent. Mivel te megvetetted ezt az ismeretet, én is megvetlek: nem leszel papom! Nem törődtél Istened tanításával, én sem törődöm fiaiddal. Minél többen lettek, annál többet vétkeztek ellenem, de dicsőségüket gyalázatra változtatom. Népem vétekáldozatából élnek, azért azt kívánják, hogy vétkezzen.” (Hós 4, 6-8)
„Éli fiai azonban elvetemült emberek voltak, nem törődtek az Úrral, sem azzal, hogy a papoknak a törvény szerint mi járt volna a néptől. Ha ugyanis valaki áldozatot mutatott be, odament a templomszolga, amikor a húst főzték, kezében egy háromágú villával, és beleszúrta az üstbe vagy fazékba, bográcsba vagy lábosba, és elvette a pap mindazt, ami a villára akadt. Így bántak egész Izráellel, amikor odajártak Sílóba. Sőt mielőtt elfüstölögtették volna a kövérjét, odament a templomszolga, és ezt mondta az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tőled főtt húst, csak nyerset! És ha azt felelte neki az az ember, hogy előbb el kell füstölögtetni a kövérjét, és csak azután veheti el, amit megkíván, akkor ezt mondta neki: Most add ide, mert ha nem, erőszakkal is elveszem! Igen nagy volt tehát az ifjak vétke az Úr előtt, mert megutálták az emberek az Úrnak szóló áldozatot.” (1Sám 2, 12-17)
„Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem teljesítette azt, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lk 12, 47-48)
Nincs ez ma sem másként. Elszéled a nép, mert a pásztorok mással foglalkoznak és nem Isten ismeretének az átadásával.
„Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket. Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte. Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet.” (Hós 6, 1-3)
Ami itt elhangzik az nem más, mint vallásos fellángolás mindenféle igazi bűnbánat nélkül. Semmit sem ér.
„Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.”
(Hós 6, 6)
Az ÚR válasza a látszólagos megtérésre a szeretetben élő kapcsolat az Istennel.
„Efraim a népek közé keveredett. Olyan lett Efraim, mint a meg nem fordított lángos. Idegenek emésztik erejét, de észre sem veszi. Megőszült már, fehérlik a haja, de ő nem veszi észre. Izráel ellen saját gőgje tanúskodik, mert nem tértek meg Istenükhöz, az Úrhoz, és mindezek ellenére sem keresték. Olyan lett Efraim, mint az együgyű, esztelen galamb! Egyiptomhoz kiáltanak, Asszíriába járnak.” (Hós 7, 8-11)
II. Jeroboám (Kr. e. 793 – 753) alatt a gazdaság pörög, az ország jólétben van, de nem az ÚR útján járnak. Utána gyorsan váltják egymást a királyok, erejük egyre gyengül. A környező országok erősödnek és Izráel kapkod. Nem az Istenben látja a megoldást, hanem a nagyhatalmak erejében bízik. Ez lett a veszte.
„Ha szelet vetnek, vihart aratnak. A gabona nem hoz kalászt, nem lesz belőle liszt, vagy ha lesz is, idegenek emésztik föl.” (Hós 8, 7)
„Zarándokének. Salamoné. Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök.” (Zsolt 127, 1)
„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7, 21)
Az első lépések lehet, hogy ígéretesek, de a gyümölcseiről ismerhetők meg az igazak.
„Minden gonoszságuk Gilgálban kezdődött, már ott meggyűlöltem őket. Gonosz tetteik miatt kiűzöm őket házamból. Nem szeretem őket többé, mert vezéreik mind pártütők.” (Hós 9, 15)
„Akkor így szólt az Úr igéje Sámuelhez: Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit megparancsoltam neki. Sámuel haragra gerjedt, és egész éjjel jajgatott az Úr előtt.” (1Sám 15, 10-11)
„Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Törjetek föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét.”
(Hós 10, 12)
A régi földet hiába művelték, csak gonoszságot termett. Ezért újra fel kell fedezni az ÚR szolgálatát ahhoz, hogy Isten szerinti aratás lehessen.
„Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a maga testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.” (Gal 6, 7-8)
„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Gal 5, 22-23)
„Még gyermek volt Izráel, mikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat. Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek. Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem ismerték fel, hogy én viselem gondjukat. Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint amikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik.” (Hós 11, 1-4)
„A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Fölépítelek még téged, és fölépülsz, Izráel szüze! Fölékesíted még magad, és kézi dobokkal lejtesz majd táncot a vigadozók között! Ültetsz te még szőlőt Samária hegyein, és akik elültetik, azok fogják szüretelni is. Mert eljön az a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyein: Jöjjetek, menjünk a Sionra, Istenünkhöz, az Úrhoz!” (Jer 31, 3-6)
„Remegve jönnek Egyiptomból, mint a madár, és az asszírok földjéről, mint a galamb. Letelepítem majd őket házaikba – így szól az Úr.” (Hós 11, 11)
Milyen szép képek ezek és megmutatják az Isten örök szeretetét.
„Miután elmentek, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket. Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: „Egyiptomból hívtam el a fiamat.” (Mt 2, 13-15)
Milyen csodálatosan intézi az Úr a történelem előrehaladását és biztosítja, hogy Jézusban minden prófécia beteljesüljön.
„Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája? Nincs bennem megbánás!” (Hós 13, 14)
„Dávidé. Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.” (Zsolt 103, 1-4)
„Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15, 54-58)
A Biblia két nagy része olyan szorosan összetartozik, mint az ujjaink, amikor imára kulcsolódnak.
„Térj meg, Izráel, Istenedhez, az Úrhoz, mert bűnöd miatt buktál el! Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal, amikor megtértek az Úrhoz, ezt mondjátok neki: Bocsáss meg minden bűnt, és fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked!” (Hós 14, 2-3)
„Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket, mert elfordult róluk haragom.” (Hós 14, 5)
„Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4, 19)
„Harmat leszek Izráelnek: virágzik majd, mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libánon fái. Ágai szétterülnek, ékes lesz, mint az olajfa, és illatos, mint a Libánon. Akkor majd ismét Isten oltalmában élnek, gabonát termesztenek; virulnak, mint a szőlő, híresek lesznek, mint a libánoni bor. Efraimnak nem lesz köze többé a bálványokhoz. Én majd meghallgatom, és törődöm vele. Olyan leszek, mint a zöldellő ciprus, tőlem kapod majd a gyümölcseidet!” (Hós 14, 6-9)
„A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak.” (Jel 22, 2)
Mennyei Atyánk mindig betartja az ígéreteit. Azokra, akik megtérnek, elfordulnak a bűntől és végig kitartanak, olyan örök élet vár, amelyre mindannyian vágyakozunk!
Vélemény, hozzászólás?