„És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.” (Lukács 15, 20)
Mike Sámuel baptista lelkipásztor igehirdetése – 2016.06.19
Jó volt látni a sok tízezer ember arcát ragyogni a sportközvetítéseken. Jól áll az öröm az embereknek. Erre lettünk teremtve.
De nincs az a meccs, amin akkora öröm lenne, mint a menyben, amikor Isten magához ölel egy eltévedt bárányt. Amikor Isten megtisztít egy kincset, a szemétből kiemeli, visszaadja a régi ragyogását és azt mondja: itt a helyed. Amikor Isten magához ölel egy tékozló fiút, és azt mondja: gyertek, örüljünk és vigadjunk, mert ez az én fiam elveszett és megtaláltatott, meghalt és feltámadt.
Te voltál-e már az Istennek gólöröme?
(Cs)
Vélemény, hozzászólás?