A következő fejezetekben sokat tudhatunk meg Jeremiás életéről, körülményeiről. Ezek közül sok Báruk tollából származik.
„Ezt hirdette Jeremiás próféta Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának:
Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának a tizenharmadik esztendejétől fogva a mai napig, tehát huszonhárom éven át szólt hozzám az Úr igéje, én pedig hirdettem nektek, idejében hirdettem, de ti nem hallgattatok rám.” (Jer 25, 2-3)
Kr. e. 605-ben, amikor ezt az üzenetet kellett átadnia Jójákim királynak, Nebukadneccar Karkemisnél legyőzte a fáraó seregét és megnyílt az út az egész palesztin térség felé.
A próféta már 23 éve mondja a magáét igazi meghallgatás nélkül. Jön az ellenség észak felől. Most már pontosan lehet tudni, hogy ki fogja végrehajtani Isten büntetését.
„Ez az ország szörnyű romhalmazzá lesz, és ezek a népek Babilónia királyának fognak szolgálni hetven esztendeig.” (Jer 25, 11)
„A médek közül származó Ahasvérus fiának, Dáriusnak az első évében, miután ő a káldeusok országának a királya lett, az ő uralkodásának első évében én, Dániel, megértettem az írásokból, hogy mit jelent azoknak az éveknek a száma, amelyekről az Úr igéje szólt Jeremiás prófétának, hogy hetven évnek kell eltelnie a romba dőlt Jeruzsálem fölött.” (Dán 9, 1-2)
Ez a feljegyzés Kr. e. 521-ben keletkezhetett. A jeruzsálemi templomot Dárius uralkodásának 6. évében (Kr. e. 515 márciusa) fejezték be és ezzel Jeremiás próféta 70 évvel korábbi próféciája teljesült.
„A papok, a próféták és az egész nép hallották, amint Jeremiás az Úr házában elmondta ezeket az igéket. Amikor Jeremiás elmondott mindent, amit az Úr parancsa szerint mondania kellett az egész népnek, megragadták a papok, a próféták és az egész nép, és ezt mondták: Meg kell halnod! Miért prófétáltad az Úr nevében, hogy úgy jár ez a templom, mint Síló, ez a város pedig romhalmazzá és lakatlanná válik? És az egész nép összesereglett Jeremiás körül az Úr házánál.” (Jer 26, 7-9)
„Jeremiás viszont ezt mondta az összes vezetőnek és az egész népnek: Az Úr küldött engem, hogy a templom és a város ellen elmondjam mindazokat a prófétai igéket, amelyeket hallottatok.” (Jer 26, 12)
Néhány józan vezető múltból hozott példája menti meg a próféta életét.
Jézus halála után Gamáliél tanácsa menti meg az apostolokat:
„A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhetne, hogy Isten ellen harcoltok. Azok hallgattak rá, behívatták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és elbocsátották őket.” (ApCsel 5, 38-40)
„Cidkijjának, Jósiás fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: Ezt mondta nekem az Úr: Készíts magadnak kötelet meg jármot, és vedd a nyakadba!” (Jer 27, 1-2)
Kr. e. 594-ben elkezdődik egy széles körű Babilon elleni szervezkedés, amely Isten parancsa ellen van. Ezért kell a prófétának kiábrázolni a fogságba vitelt. Ha a nép behódol, akkor él. Ellenkező esetben elpusztul.
„Azt a népet azonban, amely a nyakát Babilónia királyának az igájába hajtja, és őt szolgálja, meghagyom földjén – így szól az Úr –, hogy művelje azt, és lakjék rajta.” (Jer 27, 11)
„Majd ezt mondta Jeremiás próféta Hananjá prófétának: Hallgass ide, Hananjá! Nem küldött téged az Úr, hazugsággal biztatod ezt a népet! Azért ezt mondja az Úr: Eltöröllek téged a föld színéről, még ebben az esztendőben meghalsz, mert szavaiddal el akartad téríteni őket az Úrtól. Meg is halt Hananjá próféta még annak az esztendőnek a hetedik hónapjában.”
(Jer 28, 15-17)
Az ÚR által választott próféta által átadott üzenet beteljesedik, míg az önmagukat előtérbe hozó álpróféták Isten büntetését érik el.
„Ez szó szerint az a levél, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a foglyok közt megmaradt véneknek és papoknak, prófétáknak és az egész népnek, akiket fogságba vitt Nebukadneccar Jeruzsálemből Babilóniába, miután Jekonjá király, az anyakirálynő, a főemberek, Júda és Jeruzsálem vezetői, a mesteremberek és a várépítők elkerültek Jeruzsálemből.” (Jer 29, 1-2)
Ez a levél a Kr. e. 597-es deportálás után íródott és Cidkijjá küldöttsége viszi el a babiloni fogságban lévőknek.
„Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene valamennyi fogolyhoz, akiket fogságba vitettem Jeruzsálemből Babilóniába: Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok azon a helyen, és ne fogyjatok! Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is!” (Jer 29, 4-7)
„Ezt mondja az Úr: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jót, amelyet megígértem, és visszahozlak benneteket erre a helyre. Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam.” (Jer 29, 10-13)
A próféta türelemre int, a mindennapi élethez nyújt tanácsot és áldozatok helyett az imádságra buzdít. Az ellenségért való imádság egyedülálló az Ószövetségben.
„Én veled leszek – így szól az Úr –, és megszabadítalak. Véget vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak, de neked nem vetek véget. Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül.” (Jer 30, 11)
„Jól hallom Efraim kesergését: Megvertél, mint egy tanulatlan borjút, és én elszenvedtem a verést. Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, Uram, az én Istenem! Elfordultam tőled, de aztán megbántam, belátva bűnömet a mellemet vertem, szégyenkeztem, pironkodtam, mert viselnem kellett ifjúságom gyalázatát. Hát nem az én drága fiam Efraim? Hát nem az én kedves gyermekem? Valahányszor megfenyegetem, végül mégis elfog a szánalom iránta: megremeg érte a bensőm, irgalmaznom kell neki – így szól az Úr.”
(Jer 31, 18-20)
„Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda, mint Admát, hogyan bánnék veled úgy, mint Cebójimmal? Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom. Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek, hogyan is törnék a vesztetekre?”
(Hós 11, 8-9)
Isten szeretete megmarad még a szükséges fenyítés közepette is.
„Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.” (Jer 31, 31-34)
„Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.” (Lk 22, 20)
„Azután fogtam az adásvételi szerződést, azt is, amely annak rendje-módja szerint le volt pecsételve, meg a le nem zártat is, és odaadtam az adásvételi szerződést Bárúknak, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának nagybátyám fia, Hanamél előtt, az adásvételi szerződést aláíró tanúk meg a börtön udvarán ülő júdaiak előtt. És megparancsoltam Bárúknak mindannyiuk előtt: Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogd ezeket az iratokat, ezt az adásvételi szerződést, a lepecsételtet is meg ezt a le nem zárt szerződést is, és tedd azokat cserépedénybe, hogy sokáig megmaradjanak!
Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban!” (Jer 32, 11-15)
„Mert ezt mondja az Úr: Ahogyan elhoztam erre a népre mindezt a nagy rosszat, ugyanúgy elhozom rájuk mindazt a jót is, amelyet most ígérek nekik. Mert fognak még szántóföldet venni ebben az országban, amelyről azt mondjátok, hogy ember és állat nélkül maradt pusztaság, amely a káldeusok kezébe került. Ezüstért vesznek szántóföldet, lepecsételt és tanúkkal hitelesített szerződést írnak róla Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyvidék, az alföld és a Délvidék városaiban, mert jóra fordítom sorsukat! – így szól az Úr.” (Jer 32, 42-44)
„Így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: Ezt mondja az Úr: Ha érvénytelenné tudjátok tenni a nappalra és éjszakára vonatkozó szövetségemet úgy, hogy ne legyen nappal és éjszaka a maga idejében, akkor válik érvénytelenné szolgámmal, Dáviddal kötött szövetségem is úgy, hogy nem lesz fia, aki a trónján uralkodjék; meg szolgáimmal, a lévita papokkal kötött szövetségem is. Amilyen megszámlálhatatlan az ég serege, és megmérhetetlen a tenger partján a homok, úgy megszaporítom szolgámnak, Dávidnak az utódait és a lévitákat, akik nekem szolgálnak.” (Jer 33, 19-22)
Az életünk nem tőlünk függ. Az ÚR tervei valósulnak meg. A történelem Isten kezében van.
„Az Úr igéje szólt Jeremiáshoz, miután Cidkijjá király egyezséget kötött Jeruzsálem egész népével, hogy hirdessék ki a rabszolgák felszabadítását, és engedje szabadon mindenki a héber rabszolgáját és rabszolganőjét, és ne tartsa szolgaságban senki a júdai embertársát. Engedelmeskedtek is a vezetők valamennyien meg az egész nép; belementek az egyezségbe, hogy mindenki szabadon engedi rabszolgáját és rabszolganőjét, és nem tartja tovább senki szolgaságban őket. Engedelmeskedtek, és elengedték őket, de azután kényszerítették a szabadon bocsátott rabszolgákat és rabszolganőket, hogy térjenek vissza, és erőszakkal újra rabszolgákká és rabszolganőkké tették őket.” (Jer 34, 8-11)
Megindult az ostrom Jeruzsálemnél és ez a körülmény kikényszeríti a népet arra, hogy az ÚR törvényét betartva szabadon engedjék a rabszolgákat. Ez igazán csak szemfényvesztés volt és nem igazi megtérés.
Az egyiptomi seregek közeledtére a babiloni sereg felfüggesztette az ostromot. Erre Jeruzsálem vezetői érvénytelenítettél a rabszolgák elengedését.
„Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat, azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme is kevésnek bizonyul.” (Ézs 29, 13-14)
„Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.” (Rm 3, 12)
„Ekkor így szólt Jeremiáshoz az Úr igéje: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Menj, és mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Miért nem fogadjátok meg az intést, és miért nem hallgattok a szavamra? – így szól az Úr. Jónádábnak, Rékáb fiának betartották az utasításait. Ő azt parancsolta fiainak, hogy ne igyanak bort; nem is ittak a mai napig sem, hanem engedelmeskedtek ősük parancsának. Én is szóltam hozzátok, idejében szóltam, de ti nem hallgattatok rám.” (Jer 35, 12-14)
Az első ostrom előtt Jeremiás borral csábítja a rékábiakat, de azok ragaszkodnak a elődjük utasításához.
Ezzel szemben áll, hogy Isten rendelkezéseit viszont vezetők és a nép semmibe veszi.
„Péter és az apostolok így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” (ApCsel 5, 29)
„Jójákímnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: Fogj egy irattekercset, és írd rá mindazokat az igéket, amelyeket kijelentettem neked Izráelről, Júdáról és a többi népről, attól fogva, hogy beszélni kezdtem hozzád: Jósiás idejétől kezdve egészen mindmáig. Talán meghallja Júda háza, hogy mennyi veszedelmet készülök rájuk zúdítani, és megtér mindenki a maga gonosz útjáról. Akkor én is megbocsátom bűnüket és vétküket.„ (Jer 36, 1-3)
Kr. e. 605-ben kapja a megbízást Jeremiás, hogy a „szó elszáll, de az írás megmarad” elv alapján írja le a próféciákat.
Innen kezdve a 45. fejezet végéig egy új rész veszi kezdetét, amelyet „Báruk emlékiratai” néven tartanak nyilván. Báruk, mint szemtanú jegyzi le Jeremiás életeseményeit.
„Nem rettentek meg, ruháikat sem szaggatták meg, sem a király, sem udvari emberei, amikor hallották mindezeket. Elnátán, Delájá és Gemarjá kérlelték ugyan a királyt, hogy ne égesse el a tekercset, de nem hallgatott rájuk. Sőt megparancsolta a király Jerahmeélnek, a király fiának, Szerájának, Azríél fiának és Selemjának, Abdeél fiának, hogy fogják el Bárúk írnokot és Jeremiás prófétát. De az Úr elrejtette őket.” (Jer 36, 24-26)
Az ÚR igéje nem tetszett, nem illett bele az elképzelésbe. A papír a hibás, meg a közvetítők.
Nem így teszünk mi is? Isten figyelmeztetése, utasítása nem kell, csak a segítsége kellene.
„Amikor a káldeusok hadserege a fáraó hadserege miatt elvonult Jeruzsálem alól, Jeremiás el akart menni Jeruzsálemből Benjámin földjére, hogy átvegye birtokát rokonai körében. De amikor a Benjámin-kapuhoz ért, az őrség parancsnoka, név szerint Jirijjá, Selemjá fia, Hananjá unokája letartóztatta Jeremiás prófétát, mert azt mondta: Át akarsz szökni a káldeusokhoz! Jeremiás azonban így felelt: Hazugság! Nem akarok átszökni a káldeusokhoz! De Jirijjá nem hallgatott rá, hanem letartóztatta Jeremiást, és a vezetők elé hurcolta. A vezetők felháborodtak, megverték Jeremiást, és börtönbe vetették Jónátán kancellár házában, mert azt használták fogháznak. Így került Jeremiás a tömlöcbe, egy föld alatti üregbe. Ott kellett maradnia Jeremiásnak sokáig.” (Jer 37, 11-16)
Megint a Kr. e. 588-as évek eseményeit láthatjuk. Az előkelők úgy látják, hogy a próféta szavai nem teljesedtek be, nyugodtan eljárhatnak vele szemben. Még a kétkedő király ellenében is.
A vád: hazaárulás. Ezt a mindenkori kormány minden bizonyítás nélkül bárkire ráfoghatja és kiszabhatja a büntetést: börtön, kivégzés.
Csak a király „jóindulatán” múlik, hogy egyáltalán életben maradhatott.
„Cidkijjá király magához hívatta Jeremiás prófétát az Úr házának a harmadik bejáratához. A király így szólt Jeremiáshoz: Akarok valamit kérdezni tőled, de ne titkolj el semmit előlem! Jeremiás így válaszolt Cidkijjának: Ha kijelentést mondok neked, biztosan megöletsz, ha pedig tanácsot adok, nem hallgatsz rám. Cidkijjá király ekkor titokban megesküdött Jeremiásnak: Az élő Úrra mondom, aki az életet adta nekünk, hogy nem öletlek meg, és nem adlak azoknak a kezébe, akik az életedre törnek!” (Jer 38, 14-16)
Ez Cidkijjá király utolsó találkozása a prófétával. A király még reménykedik, de nincs meg a történelmi eseményekhez szükséges bátorsága és a legnagyobb probléma, hogy nem bízik az ÚR-ban.
„Babilónia királya Cidkijjá fiait a szeme láttára ölette meg Riblában, és megölette Babilónia királya Júda valamennyi nemesét is. Azután Cidkijját megvakíttatta, majd bilincsbe verette, és úgy vitette el Babilonba.” (Jer 39, 6-7)
„Jeremiásra nézve pedig ezt a parancsot adta Nebukadneccar, Babilónia királya Nebuzaradán testőrparancsnoknak: Vedd magad mellé, és legyen rá gondod! Ne tégy vele semmi rosszat, hanem úgy bánj vele, ahogyan kívánja! Intézkedett tehát Nebuzaradán testőrparancsnok, Nebusazbán udvarmester, Nérgal-Szárecer főmágus és a babilóniai király többi vezető embere, kihozatták Jeremiást a börtönudvarból, és átadták Gedaljának, Ahíkám fiának, Sáfán unokájának, hogy vigye haza. Így ő a nép között maradt.” (Jer 39, 10-14)
„Így következett be az, amit Jeremiásnak mondott az Úr, miután Nebuzaradán testőrparancsnok szabadon bocsátotta Rámában. Mert elfogatásakor őt is láncra verték a többi jeruzsálemi és júdai fogollyal, akiket fogságba vittek Babilóniába.” (Jer 40, 1)
„Gedaljá, Ahíkám fia, Sáfán unokája megesküdött nekik és embereiknek, és így szólt: Ne féljetek attól, hogy a káldeusokat kell szolgálnotok! Maradjatok az országban, és szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz!” (Jer 40, 9)
Gedaljá helytartó (Sáfán, Jósiás király kancellárjának az unokája) megpróbálja normalizálni a pusztítás utáni helyzetet. Közvetítő szerepet töltött be a nép és a babiloni megszállók között.
„A hetedik hónapban azonban Jismáél, Netanjá fia, Elísámá unokája, aki királyi származású és a király vezető emberei közül való volt, elment tíz emberével Gedaljához, Ahíkám fiához Micpába. És amikor együtt étkeztek Micpában, fölkelt Jismáél, Netanjá fia meg az a tíz ember, aki vele volt, és levágták Gedalját, Ahíkám fiát, Sáfán unokáját karddal. Így ölték meg azt, akit Babilónia királya nevezett ki az ország helytartójává. Levágta Jismáél azokat a júdaiakat is, akik Gedaljával voltak Micpában, sőt az ott tartózkodó káldeusokat és harcosokat is.” (Jer 41, 1-3)
Nem mindenki nézte jó szemmel, hogy nem királyi származású személy került a helytartói pozícióba és kiszolgálja az elnyomókat.
„Jóhánán, Káréah fia a vele levő összes csapatparancsnokkal együtt maga mellé vette a Micpából megmaradt népet, amelyet visszaszerzett Jismáéltól, Netanjá fiától, miután ez megölte Gedalját, Ahíkám fiát: a vitézeket és a harcosokat, az asszonyokat és a gyermekeket meg az udvarnokokat, akiket visszahozott Gibeónból. Elindultak, és Kimhám szállásainál tartózkodtak Betlehem mellett, mert Egyiptomba akartak menni. Féltek ugyanis a káldeusoktól, mert Jismáél, Netanjá fia megölte Gedalját, Ahíkám fiát, akit Babilónia királya nevezett ki az ország helytartójává.” (Jer 41, 16-18)
A gyors és győztes összecsapás után logikusnak látszik elmenekülni Júdából, hiszen várható a babiloni megtorlás a helytartó meggyilkolása után.
„Mondja meg nekünk Istened, az Úr, hogy milyen úton kell járnunk, és mit kell tennünk. Jeremiás próféta pedig ezt mondta nekik: Hallottam. Imádkozni fogok Istenetekhez, az Úrhoz, ahogy kívántátok. Azután elmondom nektek mindazt, amit válaszol az Úr, semmit sem hallgatok el előttetek. Ők pedig ezt mondták Jeremiásnak: Az Úr legyen ellenünk hű és igaz tanú, ha nem úgy teszünk mindent, ahogyan üzeni általad Istened, az Úr! Akár jó, akár rossz, hallgatni fogunk Istenünknek, az Úrnak a szavára, akihez küldünk téged. Bizony, hallgatunk Istenünknek, az Úrnak a szavára, hogy jó dolgunk legyen!” (Jer 42, 3-6)
Ha már velük van a próféta, segítségét kérik Isten tervének megtudakolásához.
„Nem is hallgatott Jóhánán, Káréah fia, sem a csapatparancsnokok, sem az egész nép az Úr szavára, hogy maradjanak Júda földjén. És magával vitte Jóhánán, Káréah fia és a csapatparancsnokok Júda egész maradékát, akik visszatértek Júdába azok közül a népek közül, amelyek közé szétszóródtak mint jövevények: a férfiakat, a nőket és a gyermekeket meg a király leányait és mindenkit, akit Nebuzaradán testőrparancsnok otthagyott Gedaljánál, Ahíkám fiánál, Sáfán unokájánál, végül Jeremiás prófétát és Bárúkot, Nérijjá fiát is. Elmentek tehát Egyiptomba, mert nem hallgattak az Úr szavára, és eljutottak Tahpanhészig.” (Jer 43, 4-7)
Megint csak engedetlenség. Az ÚR válaszol, de nem tetsző módon és inkább az emberi okoskodást választják Isten kegyelme helyett.
De jön az ítélet prófétálása:
„Azután ezt mondta Jeremiás az egész népnek és az asszonyoknak: Halljátok meg az Úr igéjét ti, júdaiak mindnyájan, akik Egyiptomban vagytok! Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Ti és feleségeitek megtettétek, amit kimondtatok: Teljesítjük fogadalmainkat, amelyekben megfogadtuk, hogy tömjénezünk az ég királynőjének, és italáldozatot mutatunk be neki. Jól van, tartsátok meg fogadalmaitokat, teljesítsétek csak fogadalmaitokat!
De halljátok meg az Úr igéjét ti, júdaiak mindnyájan, akik Egyiptomban laktok: Esküszöm az én nagy nevemre – mondja az Úr –, hogy egyetlen júdai sem ejti ki többé a nevemet egész Egyiptomban így: Az én Uramra, az élő Úrra mondom! Gondom lesz rájuk, de kárukra és nem javukra. Fegyver és éhínség pusztítja azokat a júdaiakat, akik Egyiptomban vannak, amíg ki nem pusztulnak. Csak az a kevés ember, aki megmenekül a fegyvertől, térhet majd vissza Egyiptomból Júdába. Akkor majd megtudja Júda maradéka, mindazok, akik jövevényként Egyiptomba mentek, hogy kinek a szava teljesedik be: az enyém vagy az övék.”
(Jer 44, 24-28)
„Az Úr, Izráel Istene, ezt mondja rólad, Bárúk: Te így beszélsz: Jaj nekem, mert az Úr kínnal tetézi fájdalmamat! Belefáradtam a sóhajtozásba, nem találok nyugalmat!
Ezt feleld neki: Így szól az Úr: Nézd csak, amit építettem, azt most romba döntöm, és amit ültettem, most kigyomlálom az egész országban. És neked nagy kívánságaid vannak? Ne legyenek! Mert most veszedelmet hozok minden emberre – így szól az Úr –, de te ajándékul kapod az életedet, bárhová is mégy.” (Jer 45, 2-5)
Megint visszaugrunk az időben (Kr. e. 605), ahol Bárukot nagyon megérintette Jeremiás próféciát, amit lejegyzett. Isten nem ígért gondtalan, nyugodt, kiegyensúlyozott életet.
Itt a beszámoló végén szerepel ez az ígéret, így saját személyével tudja alátámasztani Isten ígéretének a beteljesedését.
Vélemény, hozzászólás?