A 46-51 rész tartalmát tekintve a 25,15-38 fejezetekhez tartoznak. Az Ószövetség görög nyelvű fordításában a 25,38-hoz kapcsolódnak.
„De az a nap az Úré, a Seregek Uráé; bosszúállás napja, bosszút áll ellenségein. Pusztít a fegyver, amíg csak bírja, csurog róla a vér. Az Úrnak, a Seregek Urának véresáldozata ez észak földjén, az Eufrátesz folyónál.” (Jer 46, 10)
Kr. e. 609-ben Nékó fáraó serege a megiddói csatában megölte Jósiás királyt. Ez a vers talán ennek a gyilkosságnak a büntetéséről szól.
„Ezt az igét jelentette ki az Úr Jeremiás prófétának arról, hogy eljön Nebukadneccar, Babilónia királya, és megveri Egyiptomot: Mondjátok el Egyiptomban, hirdessétek Migdólban, hirdessétek Nófban és Tahpanhészban! Ezt mondjátok: Állj elő, légy erős, mert fegyver pusztít körülötted!” (Jer 46, 13-14)
Ez a prófécia azoknak a júdaiaknak szól, akik egyiptomi felmentésben hisznek. Egyiptom sem fog ellenállni a babiloni seregnek, amely Kr. e. 568-ban egészen a Nílus deltájáig nyomult előre.
Egyiptom teljes elfoglalása a perzsa hadseregnek sikerült.
„Mert csattognak a mének patái, dübörögnek a harci kocsik, robognak a kerekei. Az apák még fiaikkal sem törődnek, mert erejük odalett, mert eljön az a nap, amely elpusztít minden filiszteust, kiirtja Tírusz és Szidón utolsó segítőit is. Elpusztítja az Úr a filiszteusokat, a Kaftór szigetéről valók utódait.” (Jer 47, 3-4)
„Nem olyanok vagytok-e a szememben, Izráel fiai, mint az etiópok? – így szól az Úr. Én hoztam föl Izráelt Egyiptomból, a filiszteusokat meg Kaftórból és az arámokat Kírből!”
(Ám 9, 7)
Kaftór – Kréta, innen származnak a Biblia szerint a filiszteusok.
„De jön már az az idő – így szól az Úr –, amikor csaposokat küldök hozzá, akik megcsapolják, edényeit kiürítik, korsóit összetörik. Megszégyenül Móáb Kemós miatt, ahogyan megszégyenült Izráel háza Bétel miatt, amelyben bízott.” (Jer 48, 12-13)
„Aki a rettegés miatt menekül, verembe esik, és aki feljön a veremből, azt a csapda fogja meg, mert elhozom Móábra a büntetés esztendejét! – így szól az Úr.” (Jer 48, 44)
A vád az, hogy Moáb más istent követett. Itt párhuzamot látunk Izráelben felállított aranyborjú szoborral. Ahogy Izráelnek is az Úrtól való elfordulás idézte elő a pusztulást, úgy Moáb sem kerülheti el a megszállást.
Mint Egyiptomnál, itt sem végleges az elvettetés.
A 49. fejezet további próféciákat tartalmaz Júdával határos területekről: Ammón, Edóm, Damaszkusz, arab törzsek, Élám (Babilóniától keletre helyezkedett el). Ezek a próféciák különböző időpontban keletkeztek, itt csak egy csokorba szedve került be a népek elleni próféciák gyűjteményébe.
„Ezt az igét jelentette ki az Úr Jeremiás próféta által Babilóniáról, a káldeusok országáról: Mondjátok el a népeknek, hirdessétek, adjatok jelt, hirdessétek, ne titkoljátok! Mondjátok: Elfoglalták Babilont! Megszégyenült Bél, összetört Marduk; megszégyenültek szobrai, összetörtek bálványai. Mert észak felől egy nép vonul ellene, országát pusztasággá teszi, nem marad lakója. Ember és állat elbujdosik, elmegy!” (Jer 50, 1-3)
Míg Nabukadneccar Isten eszköze volt Júda megbüntetéséhez, addig itt már az ÚR elleni vétkeiért Babilóniának is el kell tűnnie a történelem palettájáról.
„Az Úr haragja miatt lakatlan lesz és sivár pusztaság. Aki csak elmegy Babilon mellett, megborzad és fölszisszen az őt ért számtalan csapás miatt. Íjászok, vegyétek körbe Babilont! Lőjétek, ne sajnáljátok a nyilat, mert vétkezett az Úr ellen!” (Jer 50, 13-14)
Babilónia Kr. e. 539-ben Cirus perzsa király kezébe kerül.
„Meghajszolt bárány Izráel, oroszlánok kergették. Először Asszíria királya marcangolta, utoljára pedig Nebukadneccar, Babilónia királya rágta le csontjait. Azért ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Megbüntetem Babilónia királyát és országát, ahogyan megbüntettem Asszíria királyát is. Izráelt pedig visszaviszem legelőjére, és a Karmelen meg a Básánon legel, Efraim hegyvidékén és Gileádban kedvére jóllakhat. Azokban a napokban, abban az időben – így szól az Úr – keresni fogják Izráel bűnét, de nem lesz, és Júda vétkeit, de nem fogják találni, mert megbocsátok azoknak, akiket meghagyok. ” (Jer 50, 17-20)
Asszír Birodalom, Babilóni Birodalom már a múlt. Izráel még mindig Isten választott népe. Megtépázva, megbüntetve, de kegyelemben is részesülve létezik a mai napig. Nagy az ÚR kegyelme a benne bízóknak.
„Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad az, aki védelmez téged. Bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt! Az Úr védelmez téged, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.” (Zsolt 121, 1-7)
„Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében, megrészegítette az egész földet. Borából ittak a népek, ezért vesztették eszüket a népek. Hirtelen esett el Babilon, összeomlott, jajgassatok miatta! Szerezzetek balzsamot sebére, hátha meggyógyul! Gyógyítgattuk Babilont, de nem gyógyult meg. Hagyjátok hát, induljon mindenki a saját hazájába! – mert ítélete felcsapott az égig, a fellegekig emelkedett. Igazságot szolgáltatott nekünk az Úr. Jöjjetek, beszéljük el a Sionon, hogy mit tett az Úr, a mi Istenünk!” (Jer 51, 7-10)
„Egy második angyal követte őt, aki így szólt: Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet.” (Jel 14, 8)
„Az asszony bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében aranypohár, tele utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságaival, és a homlokára írva ez a titokzatos név: A nagy Babilon, a föld paráznáinak és undokságainak anyja. Láttam, hogy az asszony részeg a szenteknek és Jézus vértanúinak vérétől, és amikor láttam őt, nagyon elcsodálkoztam.” (Jel 17, 4-6)
„Hallottam, hogy egy másik hang szól az égből: Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket; mert bűnei felhalmozódtak az égig, és megemlékezett Isten az ő gonoszságairól.” (Jel 18, 4-5)
„Összezúztam veled pásztort és nyáját, összezúztam veled földművest és igás állatait, összezúztam veled helytartókat és elöljárókat. Megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakójának azért a sok gonoszságért, amelyet a Sionon elkövettek szemetek láttára – így szól az Úr. Én most ellened fordulok, rombolás hegye, aki az egész földet rombolod! – így szól az Úr. Kinyújtom a kezem ellened, lehengerítlek a sziklákról, és égő heggyé teszlek!”
(Jer 51, 23-25)
„A második angyal is trombitált, és valami tűzzel égő nagy hegy zuhant a tengerbe, és a tenger harmada vérré lett: elpusztult a tenger teremtményeinek harmada, amiben csak élet volt, és a hajók harmada megsemmisült.” (Jel 8, 8-9)
„Ezt mondta Jeremiás Szerájának: Mihelyt Babilonba érkezel, láss hozzá, és olvasd fel ezeket az igéket, és ezt mondd: Uram, te kijelentetted, hogy elpusztítod ezt a helyet, és nem lakik majd benne sem ember, sem állat, hanem pusztaság marad örökre! Miután felolvastad ezt a tekercset, köss rá egy követ, dobd bele az Eufráteszbe, és ezt mondd: Így süllyed el Babilon, és nem kel fel többé, bárhogyan fáradozik is, olyan nagy veszedelmet hozok rá!Eddig tartanak Jeremiás beszédei.” (Jer 51, 61-64)
Kr.e. 594-ben Jeruzsálemből delegáció ment Babilóniába és ebben helyett kapott Szerájá (Báruk egyik testvére). Neki kellett a helyszínen a próféta helyett bemutatnia a jelképes cselekedetet.
„Egy erős angyal felemelt egy akkora követ, mint egy nagy malomkő, bedobta a tengerbe, és így szólt: Így vettetik le Babilon, a nagy város, egyetlen lendülettel, és nyoma sem lesz többé.” (Jel 18, 21)
Az 52. fejezetet a könyv szerkesztője a 2Kir 24,18 – 25,21 és 27-30 verseiből vette át.
„Ennyien voltak azok, akiket fogságba vitt Nebukadneccar: uralkodása hetedik évében háromezer-huszonhárom júdait,” (Jer 52, 28)
„Fogságba vitte Jójákínt Babilóniába. A király anyját meg a király feleségeit, főembereit és az ország előkelőit is fogságba vitte Jeruzsálemből Babilóniába. Minden tehetős embert, összesen hétezret, meg ezer mesterembert és várépítőt, és minden vitéz harcost fogságba hurcolt Babilónia királya Babilóniába.” (2Kir 24, 15-16)
Kr. e. 597-ben történt deportálás adatai.
„Nebukadneccar uralkodásának tizennyolcadik esztendejében Jeruzsálemből nyolcszázharminckét lelket,” (Jer 52, 29)
Kr. e. 587-ben történt deportálás adatai.
„majd Nebukadneccar uralkodásának huszonharmadik esztendejében hétszáznegyvenöt lelket vitt fogságba Júdából Nebuzaradán testőrparancsnok: összesen tehát négyezer-hatszáz lelket.” (Jer 52, 30)
Kr. e. 581-ben történt deportálás adatai.
„Jójákín júdai király fogságának harminchetedik évében, a tizenkettedik hónap huszonötödikén történt, hogy Evíl-Meródak, Babilónia királya, abban az évben, amikor uralkodni kezdett, megkegyelmezett Jójákín júdai királynak, és kiengedte a fogházból. Jóindulattal beszélt vele, és székét följebb tétette a többi király székénél, akik nála voltak Babilonban. Letehette Jójákín a rabruháját, és állandóan vele étkezhetett egész életében. Ellátmányát állandó ellátásként Babilónia királyától kapta napi szükséglete szerint, egész életében, halála napjáig.” (Jer 52, 31-34)
Jójákin sokáig várakozott arra, hogy rangjához méltó életet éljen. Isten nem feledkezik meg a szövetségéről, amelyet Dáviddal kötött.
„Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, az egyik fiadat, és szilárddá teszem az ő királyságát. Ő épít nekem házat, én pedig megerősítem a trónját örökre. Atyja leszek, és ő az én fiam lesz. Nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam elődödtől, hanem házam és királyságom szolgálatába állítom örökre, és trónja örökké szilárd lesz.” (1Krón 17, 11-14)
Vélemény, hozzászólás?