Példabeszédek könyve

„A bölcsesség: megfelelő eszközöket választani valamilyen cél eléréséhez (technikai és átvitt értelemben egyaránt. Ld. Bevezetés). A könyv célja, hogy eszközt, bölcsességet adjon az élet helyes éléséhez. Az élet ti. nem egyszerű dolog. Helyes folytatásához nem mindig az a megfelelő, ami pillanatnyilag a legkellemesebb. Ezért nincs a bölcsesség fegyelem nélkül. Ez nemcsak önfegyelem, hanem bizonyos tekintély elfogadása: az apáé, anyáé, tanítóé, végső fokon

Istené. A fegyelem szó annak a világnak a fülével értendő, amikor az apa (nevelő) kezében még bot volt (13:24). Az élet döntések, választások sorozata: Értelmes az, aki helyesen tud választani. Az értelem szó a 2-ben tulajdonképpen a megkülönböztetés képessége.” (Jubileumi kommentár 1143. oldal)

„A Példabeszédek könyve olyan életbölcsesség írásos emléke, amelynek ismerete és hagyománya összeköti Izraelt a szomszéd népekkel, és amely az egyiptomi bölcsességi iratokból is ismert.” (Magyarázatos Biblia)

Mi is volt a szerepe annakidején az ilyenfajta bölcsességnek? A fiatalabb nemzedék felkészítése az életre, a boldogsághoz és a sikerhez vezető út megmutatása.

Ez a könyv több kisebb egységből (gyűjteményből) adódik össze. Ennek megfelelően nagyon hosszú időszak bölcsességirodalma jelenik meg itt. Az egy könyvbe szerkesztés megkezdése valószínűleg a Kr. e. 8. századra datálható. Ezeket a kisebb gyűjteményeket szerkesztették egybe és az 1-9 fejezetet helyezték el bevezetőként a könyv élére.

Ez a bevezető rész a legfiatalabb, származása a Kr. e. 4. századra tehető.

„A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát. Lármás utcasarkon kiált, a városkapuk bejáratánál mondja mondásait: Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet? Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet. Kiáltottam nektek, de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem figyelt.” (Péld 1, 20-24)

„Ézsaiás pedig nyíltan ki is mondja: „Megtaláltak azok, akik nem kerestek, megjelentem azoknak, akik nem kérdezősködtek utánam.” (Róma 10, 20)

Nem mondhatjuk tiszta lelkiismerettel, hogy nem ismerjük a bölcsességet, az ÚR törvényét és a feddhetetlen élet alappilléreit.

Jézusban olyan közel jött a bölcsesség, hogy annál közelebb már nem is lehet. Csak az nem hallja meg a hangját, aki nem akarja.

„Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az Úr félelme, és rájössz, mi az istenismeret. Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.” (Péld 2, 1-6)

Cselekedni kell, nem egyhelyben állni. A bölcsesség megértése időt, odaszánást igényel.

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Péld 3, 5)

„Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat; aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít, mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a ránk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.” (2Kor 1, 9-11)

A mai ember autonóm személyiség, aki igazából csak önmagában bízik. Ha elér valamit, akkor büszke magára. Ha valami nem sikerül, akkor Isten a hibás.

„Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Péld 3, 11-12)

„Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jel 3, 19)

Sok gyermek manapság úgy nő fel, hogy hírből sem ismeri a fegyelmezést. Mindent szabad neki, a szülők nem merik, vagy nem akarják semmiben sem korlátozni. Joga van saját tapasztalatából meghozni a döntéseket.

„Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd! Ha van mit adnod, ne mondd felebarátodnak: Menj el, jöjj vissza holnap, majd akkor adok!” (Péld 3, 27-28)

„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jakab 4, 17)

„Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem teljesítette azt, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap;” (Luk 12, 47)

„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4, 23)

A szív az értelem és az akarat központját jelenti.

„Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és istenkáromlások.” (Máté 15, 18-19)

„Mert színméz csepeg a más asszonyának ajkáról, és ínye simább az olajnál. De a végén keserű lesz, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard. Lábai a halál felé visznek, léptei a holtak hazájába tartanak. Nem az élet ösvényét járja, téves úton jár, és maga sem tudja.”
(Péld 5, 3-6)

„Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé!” (2Móz 20, 17)

„Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!””
(Róm 7, 7)

„Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében.” (Máté 5, 28)

Ne kívánd – Ez ma az egyik legkevésbé elfogadott felszólítás. Ma mindent szabad és kell kívánni. Ki kell elégíteni a test kívánságait, nem szabad visszatartani magunkat. Még akkor is, ha ezzel sérüléseket, bánatot, tragédiát okozunk. Ilyenné vált az ember a bűnbeesés következtében.

„Hat dolgot gyűlöl az Úr, sőt hét dolog utálatos előtte: a nagyravágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak, a hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember.” (Péld 6, 16-19)

„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert ez a parancsolat: „ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd a másét”, és bármi más parancsolat ebben az igében foglalható össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.” (Róma 13, 8-10)

Amikor szeretünk valakit, annak nem akarunk rosszat, akkor a saját érdekeink mellett az ő érdekei is megjelennek. Így nem csak az jár a fejünkbe, hogyan járhatnánk jól, hanem az is, hogyan járhatna ő is jól.

„Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. Az ősidőkben formált engem, kezdetben, mielőtt a föld létrejött.” (Péld 8, 22-23)

„Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.” (Kol 1, 15-18)

A bölcsesség, az Isten Igéje miattunk öltött emberi formát és jött el hozzánk Jézus formájában. Így nincs mentségünk az elutasításra. Mindent kinyilatkoztatott számunkra.

„Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását! A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.” (Péld 9, 9-10)

„Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.” (Máté 13, 12)

A mi Atyánk bőségesen ad annak, aki szeretettel keresi Őt. Nem vonja meg a szeretetét, hiszen azért alkotott, hogy harmonikus kapcsolatban éljünk vele.

A 10. fejezettel kezdődik egy olyan beszédgyűjtemény, amely az előző részhez képest ősibb. Salamon királynak tulajdonítják ezeket a bölcsességeket.

„A gyűlölet viszályt teremt, de minden hűtlenséget eltakar a szeretet.” (Péld 10, 12)

„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.” (1Kor 13, 4-8)

„Mindenekelőtt legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez.” (1Pét 4, 8)

„Testvéreim, ha valamelyikőtök eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.” (Jakab 5, 19-20)

„Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz.” (Péld 13, 20)

Nem mindegy, hogy kiknek a társaságát keressük. A kapcsolat épít, vagy rombol.

Ha növekedni akarunk, akkor keressük az Isten szerinti bölcseket, hogy egyszer valaki (felebarátunk) minket válasszon, mert az életünk arról tanúskodik, hogy a bölcsek közé sorolnak.

„Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.” (Péld 14, 12)

„A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!” (1Thessz 5, 19-22)

„A testvérek pedig még aznap éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond.” (ApCsel 17, 10-11)

„Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.” (2Tim 4, 3-4)

Nem minden arany, ami annak látszik – mondja a mondás. Nem minden épít, ami tetszik a régi emberünknek. Próbáljuk meg az életet Isten Szent Lelkén keresztül megélni. Persze ehhez a régi énünket naponként meg kell öldökölnünk.

„Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele. Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van.” (Péld 15, 16-17)

Ha teljes szívünkből bízunk az ÚRban, akkor tényleg elég egy tál étel. Hiszen pontosan tudhatjuk, hogy Mennyei Atyánk holnap is juttat nekünk, hogy ne haljunk éhen.

„Két dolgot kérek tőled, mielőtt meghalok, ne tagadd meg tőlem: Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!” (Péld 30, 7-9)

„Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.” (1Tim 6, 6-10)

„Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az Úrban.” (Péld 16, 20)

„De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jer 17, 7-8)

Az élet legbiztosabb biztosítéka az Istennel való szoros szeretet kapcsolat. Ez volt a bűnbeesés előtt és ez lesz Jézus visszajövetele után is. De most, itt a bukott földön is törekedhetünk erre.

„Amit az embertől megkívánnak, az a hűség, ezért jobb a szegény ember a hazugnál.”
(Péld 19, 22)

„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok azt, ami a törvényben fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni.”
(Máté 23, 23)

Lehet képmutatóan élni és kifelé a kegyesség látszatát mutatni. Ez semmit sem ér az ÚR szemében.

„Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az Úr, mint az áldozatot.” (Péld 21, 3)

„Mit kezdjek a sok véresáldozattal? – mondja az Úr. – Elegem van az égőáldozati kosokból, a hízott marhák kövérjéből! A bikák, a bárányok és a bakok vérében nem telik kedvem.”
(Ézs 1, 11)

„Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.”
(Hós 6, 6)

„Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.” Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Máté 9, 13)

„Aki bedugja fülét a nincstelen segélykiáltására, annak sem válaszolnak majd, amikor ő kiált.” (Péld 21, 13)

„Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: „Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól”, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab 2, 15-17)

A test és a lélek összhangban van a teremtés rendelkezése szerint. Egyiket nem lehet kijátszani a másik ellen. A boldogság az, amikor a test, a lélek és Isten összhangban van.

Törekedjünk arra, hogy az a testvérünk, aki valamiben is szenved, meg tudja kapni tőlünk az összhanghoz szükséges testi és lelki táplálékot.

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Péld 22, 6)

„A gyermek szívéhez hozzátartozik az ostobaság, de a fenyítő bot kiűzi belőle.” (Péld 22, 15)

„Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal. Te csak bottal vered meg, de lelkét a holtak hazájától mented meg.” (Péld 23, 13-14)

„Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.” (Zsid 12, 7-11)

„Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved, mert az Úr meglátja, rosszallja, és elfordítja haragját róla. Ne haragudj a gonosztevőkre, ne irigyeld a bűnösöket!” (Péld 24, 17-19)

„Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet, mert parazsat gyűjtesz a fejére, az Úr pedig visszafizeti, amit adtál.” (Péld 25, 21-22)

„Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”. Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.”
(Róm 12, 20-21)

„Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.”
(Ef 6, 12)

„Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap!” (Péld 27, 1)

„Most tehát, akik azt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk”, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz.”
(Jak 4, 13-16)

„Aztán példázatot mondott nekik: Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje. Így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda gyűjtöm be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.” (Luk 12, 16-21)

Érjük ezt? Isten tervét a ma gondolataival és cselekedeteivel lehet megvalósítani!

„Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer.” (Péld 28, 13)

„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje.” (1Ján 1, 8-10)

A kegyelem kiárad oda, ahol szívből jövő megbánás van. Ha nincs bűnvallás, akkor nincs tere a kegyelemnek.

„Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: a sasmadár útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a nővel. Ilyen a házasságtörő nő útja: eszik, aztán megtörli a száját, és ezt mondja: Nem tettem semmi rosszat!” (Péld 30, 18-20)

Ez az egyik számmondás, amely azért is érdekes, mert a természeti törvények által meghatározott (sas, kígyó, hajó) „utak” olyanok, amelyeket nem lehet utólag visszakövetni. Ehhez hasonló a házasságtörés, ami látszólag nem hagy nyomot. Valójában viszont olyan testi és lelki torzuláshoz vezet, amiből nem egyszerű kikászálódni.

„Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát.”
(Péld 31, 10-12)

A Példabeszédek utolsó része egy önálló költemény, amely versei a héber ábécé egymást követő betűivel kezdődnek.

Ez egy tanító költemény, amelyben a házasságot férfi és nő együtt alkotják. Nincs benne uralkodó és szolga. Az ÚR a teremtéskor „hozzáillő segítőtárs”-at adott az embernek. Ez a mai napig nem változott meg, még akkor sem, ha ezt teljesen át- és félreértelmezzük.