Zofóniás jelentése: az ÚR elrejtett
„Az Úr igéje szólt Zofóniáshoz, Kúsí fiához, aki Gedaljá fia, aki Amarjá fia, aki Hizkijjá fia volt, Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának az idejében. Elsöprök, mindent elsöprök a föld színéről! – így szól az Úr. Elsöprök embert és állatot, elsöpröm az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami bűnre csábít, a bűnösökkel együtt, kiirtom az embert a föld színéről! – így szól az Úr. Kinyújtom kezemet Júda és Jeruzsálem minden lakója ellen. Kiirtom erről a helyről Baalt, hogy nyoma se maradjon, tisztelőinek és papjainak még a neve is feledésbe megy.” (Zof 1, 1-4)
„Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”
(Mt 13, 40-42)
A felirat egészen Ezékiás (Hizkijjá) királyig megy vissza, tehát a próféta Jeruzsálemben élt és királyi vérből származott.
Működése Náhum és Jeremiás közé eshet.
Jósiás elődje (Manassé) bevezette az asszír csillagimádati kultuszt, amelyből majd Jósiás felnőtt korában lesz szabadulás. Ezt a kultuszt utasítja el a próféta meghirdetve a büntetés mértékét.
„Azon a napon megbüntetem mindazokat, akik átugrálnak a küszöbön, akik megtöltik uralkodójuk palotáját erőszakkal és csalással.” (Zof 1, 9)
„Ezért nem lépnek Dágón küszöbére mindmáig Dágón papjai, sem azok, akik Asdódban Dágón templomába járnak.” (1Sám 5, 5)
Isten templomában már nem folyik a Mózes által leírt liturgia. Tobzódik a bűn, a paráznaság, az idegen szokások, a babona. Minden, amit Isten elvet.
„Gazdagságuk prédára jut, házaik pedig elpusztulnak. Ha építenek is házakat, nem laknak bennük, ha telepítenek is szőlőket, nem isszák azok borát.” (Zof 1, 13)
„Szőlőskerteket ültetsz és művelsz, de bort nem iszol, szőlőt sem szedsz, mert megeszi a féreg. Határaidon belül olajfáid lesznek mindenütt, de nem kened magad olajjal, mert lehullanak a bogyók. Születnek fiaid és leányaid, de nem lesznek a tieid, mert fogságba kell menniük.” (5Móz 28, 39-41)
Olvasva Mózes szavait, csak a törvényt kellett volna betöltenie Isten népének és nem az átok, hanem az áldás lett volna az örökség. Nincs ez ma másképpen a mi életünkben sem.
„Sem ezüstjük, sem aranyuk nem mentheti meg őket az Úr haragjának napján, amikor felindulásának tüzében elpusztítja az egész földet. Bizony, egyszer csak véget vet a föld összes lakójának!” (Zof 1, 18)
Ha eljön az ÚR napja, akkor az ítélet ellen már nincs lehetőség védekezni. Még a gazdagok vélt privilégiuma is elszáll.
„De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz.” (Lk 16, 25)
„Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényeit! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok az Úr haragjának napján!” (Zof 2, 3)
„Ezt mondja az Úr Izráel házának: Engem keressetek, akkor életben maradtok!” (Ám 5, 14)
A próféta sürgető szavakkal hívja megtérésre a népet, mint annak idején Jónás próféta Ninivét.
Ninive megtért (egy kis időre), de Isten választott népe süket az ilyen beszédre.
A nép büntetése nem maradt el, fogságba kerültek. De az alázatosak életét az ÚR még a fogságban is megőrizte.
„Jaj a lázadozó, beszennyezett és erőszakos városnak! Nem hallgatott a szóra, nem fogadta meg az intést, nem bízott az Úrban, nem járult Istene elé.” (Zof 3, 1-2)
Ha még nem lenne világos, hogy mi a legfőbb baja Istennek Jeruzsálemmel és a nép vezetőivel.
„Akkor majd megtisztítom a népek ajkát, mindnyájan az Úr nevét hívják segítségül, és őt tisztelik egy akarattal.” (Zof 3, 9)
„Nem láttam templomot a városban, mert a mindenható Úr Isten és a Bárány annak a temploma. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. A népek oda viszik be kincseiket és gazdagságukat, tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.” (Jel 21, 22-27)
„Izráel maradéka nem cselekszik hamisan, nem beszél hazugságot, és nem lesz csalárd nyelv a szájában. Olyan lesz, mint egy nyáj, amelyet nem háborgat senki, legelésznek és heverésznek.” (Zof 3, 13)
„És új éneket énekelnek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről. Ők azok, akik nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, akik követik a Bárányt, ahova csak megy, akik áron vétettek meg az emberek közül, Istennek és a Báránynak szánt zsengeként, és szájukban nem találtatott hazugság: ők feddhetetlenek.” (Jel 14, 3-5)
Jó lenne ebben a nyájban lenni? Csak Jézus útján kell járni, hinni Őbenne és cselekedni az Atya akaratát szeretettel!
„Azon a napon így biztatják majd Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.” (Zof 3, 16-17)
„De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom.” (Jsir 3, 21-24)
Igazából ez a menedékünk, Isten mindent felülmúló szeretete, amely Jézus kereszthalálában nyilvánul meg a legjobban.
Vélemény, hozzászólás?