„Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!”
(Zsolt 90, 1-2)
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” (János 1, 1-3)
A zsoltár nem kevesebbel kezdődik, mint egy hitvallással. A zsoltáros biztosan tudja, hogy az ÚR a teremtő és fenntartó Isten.
„Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” (Zsolt 91, 5-12)
„és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.”” (Máté 4,6)
Még a Sátán is ismeri a Biblia szövegét, ha már abból idéz. Nem lenne jó, ha mi is ismernénk azt, és Jézushoz hasonlóan idézettel tudnánk válaszolni a kísértőnek?
„Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában, ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet. Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat. Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére!” (Zsolt 96, 7b-11)
„Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában, ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át. Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismeri az én utaimat. Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.”” (Zsid 3, 7-11)
Míg a zsoltáros az ószövetségi nép figyelmét hívja fel Isten vezetésére, addig a zsidókhoz írt levél szerzője az újszövetségi népre vonatkoztatja ezt az igét.
„Uralkodik az Úr! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget! Felhő és sűrű köd van körülötte, igazság és jog trónjának támasza. Tűz jár előtte, és megemészti ellenségeit mindenütt. Villámai bevilágítják a földkerekséget, látja ezt a föld, és megremeg.” (Zsolt 97, 1-4)
„Aki ott ült, úgy ragyogott, mint a jáspis és a karneol; és a trón körül szivárvány ragyogott, mint a smaragd. A trón körül láttam huszonnégy trónt, és a trónokon huszonnégy vént, amint ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona. A trónból villámok törtek elő, hangok és mennydörgések; a trón előtt pedig hét lámpás égett lobogó lánggal: az Isten hét lelke.” (Jel 4, 3-5)
Van, aki bepillanthat a mennybe és szinte leírhatatlan dolgokkal szembesül. A földi világunk csak árnyéka az eljövendő mennyei világnak.
„Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100, 1-5)
„Most azért az Urat féljétek, és őt szolgáljátok hűen és feddhetetlenül! Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl meg Egyiptomban, és az Urat szolgáljátok! De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!„ (Józs 24, 14-15)
Vannak Isten által elhívott és megáldott emberek, akik ki merik nyilatkoztatni, hogyan kell az ÚR-ral járni.
Vannak olyanok (a többség), akik csak ideig-óráig járnak ezen az úton, de a környezeti hatások könnyen eltérítik őket a helyes úton való járástól.
„Dávidé. Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103, 1-2)
„Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok.„ (Róm 12, 14)
Ez a párhuzam mutatja meg igazából, hogy mi a mi rendeltetésünk. Isten dicsőítése és szolgálat az embertársaink felé.
Isten gazdagon megáld bennünket akár tudjuk azt akár nem. Így ezt a szeretetből fakadó odafordulást adjuk tovább mindenkinek akár testvérünk az Úrban akár még nem.
„Dávid zsoltára. Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!” (Zsolt 110, 1)
Ez egy nagyon régi királyzsoltár, amely a júdai királyok koronázási szertartásának lehetett a része.
„Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.” Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.„
(Apcsel 2, 34-36)
„Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy mindent az ő lába alá vetett, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent. Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben.” (1Kor 15, 22-28)
„Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Filip 2, 9-11)
„A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő dicsérete örökre megmarad.” (Zsolt 111, 10)
„Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását! A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.” (Péld 9, 9-10)
„És láttam, hogy egy másik angyal repül fenn az égen: az örök evangélium volt nála, hogy hirdesse azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; és hatalmas hangon így szólt: Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!” (Jel 14, 6-7)
Mit is jelent az ÚR félelme? A héber yirah (félni) jelenthet rettegést, félelmet, de hódolattal teljes tiszteletet is. Félni Istent az teljes hódolat és tisztelet a Mindenható Isten, mindeneknek Teremtője iránt.
„A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi. Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz. Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban. Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire. Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik. Látja ezt a bűnös, és bosszankodik, fogát csikorgatja, és emészti magát. A bűnösök kívánsága semmibe vész.” (Zsolt 112, 5-10)
„Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti Isten”. Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: „Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké.”” (2Kor, 6-9)
„Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem? (Zsolt 118, 6)
„Jézus tovább folytatta: „Amikor majd fölmagasztaljátok az Emberfiát, akkor meggyőződtök róla, hogy én vagyok és hogy önmagamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom, amire Atyám tanított. Aki küldött engem, velem van. Nem hagyott magamra, mert én mindenkor azt teszem, ami neki kedves.”” (Ján 8, 28-29)
„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
(Máté 28, 19-20)
Hisszük-e, hogy ha velünk van az Úr, akkor teljes biztonságban, teljes nyugalomban telhet el az életünk itt a földön?
Ha nem, akkor nagy bajban vagyunk!
„Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő” (Zsolt 118, 22)
„Megkérdezte tőlük Jézus: Sohasem olvastátok az Írásokban: „A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben”? Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcseit. És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.” (Máté 21, 42-44)
„Ezért áll ez az Írásban: „Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.” Nektek, a hívőknek drága kincs, a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, megütközés kövévé és megbotránkozás sziklájává, azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek.” (1Pét 2, 6-8)
„Áldott, aki az Úr nevében jön! Megáldunk titeket az Úr házából.” (Zsolt 118, 26)
„Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Íme, elhagyatottá lesz a ti házatok. Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Máté 23, 37-39)
„Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya!” (János 12, 12-13)
119. zsoltár: „A héber szövegben a zsoltár felépítése az ábécét követi, mégpedig úgy, hogy nyolc vers (kettős sor) mindig ugyanazzal a betűvel kezdődik. Ezért nevezte Luther arany ábécének.” (Biblia magyarázó jegyzetekkel)
A zsoltár témája Isten törvényének dicsérete. Nincs tematikus felépítése, hanem az ábécéhez ragaszkodva került leírásra ez a zsoltár. Valószínűleg a babiloni fogság utáni időben keletkezett.
„Jövevény vagyok a földön, ne rejtsd el előlem parancsolataidat!” (Zsolt 119, 19)
„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.” (Fil 3, 20-21)
„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” (Zsolt 119, 105)
„Mert lámpás a parancs, világosság a tanítás, az élet útja a figyelmeztető intés.” (Péld 6, 23)
Még nincs itt a teljes világosság, ezért szükségünk van az éjszakában világító eszközre. Ahhoz, hogy a helyes úton járjunk egy ellenséges területen, szükséges az Ige segítsége írott formában és a Szent Lélek vezetése.
„Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.” (Zsolt 121, 1-2)
A zsoltár egy párbeszéd leírása, amely a Jeruzsálembe tartó zarándokok között zajlik.
Amikor az élethelyzetünk nem túl bíztató, akkor teljes hittel tudjuk elmondani, hogy a segítségem egyedül az Úrtól jön?
„Békesség legyen Izráelben!” (Zsolt 125, 5b)
„Békesség és irgalmasság mindazoknak, akik e szabály szerint élnek, és Isten Izráelének! ” (Gal 6, 16)
Shalom jelentése – Testi és lelki jólét, beleértve a háborútól való mentességet, a jó termést, a biztonságot, az ÚR útján való járást. Az Újszövetségben az Úri ima fejezi talán a legjobban ennek a szónak az összetettségét és tartalmát.
„Zarándokének. Salamoné. Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsolt 127, 1-2)
„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Péld 3, 5)
A ház és a család építését eltervezheti az ember, de Isten vezetése és ígérete nélkül csak ideig-óráig érhet el eredményt. Isten szívesen ad az Ő gyermekeinek.
„Vagy ki az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle, vagy amikor halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle?” (Máté 7, 9-11)
„Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!”
(Zsolt 133, 1)
„A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok.” (Róma 12, 9-11)
Sajnos régen sem és most sem természetes, hogy az egy gyülekezetbe járók szeretik egymást. Elviselik, eltűrik egymást, vagy ami még rosszabb nem is köszönnek egymásnak.
Pedig ennek nem így kellene lennie, hanem:
„Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.”
(Apcsel 2, 44-47)
„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart szeretete! Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete!” (Zsolt 136, 1-3)
Ez a fokozódó felszólítás emeli a vers himnikus kisugárzását. A zsoltáros mindenben azt látja, hogy az ÚR szeretete öröktől fogva tart és nem ér véget.
„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” (1János 4, 17-21)
Nem választható el egymástól az Istennel való szoros szeretetkapcsolat és a testvéri szeretet. Erről ne feledkezzünk meg.
„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139, 23-24)
„Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” (1Kor 12, 12-13)
„Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.”
(Máté 26, 41)
A keresztyén ember is sokszor elbukik. Ekkor vagy a Sátánra hallgat és elhiszi, hogy nincs bocsánat, vagy az Úrhoz fordul alázattal a bűnt nem takargatva, hanem elismerve és kéri Tőle a vezetését.
„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!”
(Zsolt 143, 10)
„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”
(Máté 7, 21-23)
Nagy a különbség az én akaratom és az Atya akarata között. Az én akaratomat a világi dolgok irányítják, míg az Atyáét a szeretet. Ő azt szeretné, ha tökéletes kapcsolatban lennénk vele mos és örökké, hiszen ezért teremtett.
„Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton! Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával! Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával! Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral! Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!”
(Zsolt 150, 1-6)
A keresztyén gyülekezet talán legfontosabb célja (és ezért létezik), hogy imádja Istent. A dicsőítésben nem mi állunk a középpontban, hanem Isten!
Vélemény, hozzászólás?