„Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” (Zsoltárok 34,19)
Egy indiánnak nem szabad félnie.
Amikor egy indián fiú eléri a 12 éves kort, ki kell állnia a bátorság próbáját. Ekkor az apja elviszi a sűrű erdőbe, odakötözi egy fához, és elmegy. Egész éjszaka ott kell a fiúnak egyedül maradnia.Az őserdei éjszaka nagyon eleven. Ott van például a félelmetes sörényes hangyász. Igaz, hogy hosszú
nyelvével csak a hangyákat tudja megenni, de ha egy vadász az útjába akad, halálra karmolhatja hosszú körmeivel.
Vagy ott van a nyolc méter hosszú óriáskígyó, amelyik rátekeredik az áldozatára és megfojtja. Oroszlánok és elefántok ugyan nincsenek Brazíliában, de van rengeteg párduc. Az éjszakai madarak is ijesztően rikoltoznak.
A fiú rettenetesen fél. Hát sosem ér véget ez a hosszú éjszaka? De akkor végre elkezd hajnalodni. És mit lát? Nem messze tőle, egy fához támaszkodva ott áll az édesapja felhúzott íjjal, készen arra, hogy minden vadállatot megöljön, amelyik szeretett gyermekének ártani akar. Eloldja a fiát, és azt kérdezi:
– Nagyon féltél?
– Ó, igen – zokogja fia.
– Teljesen feleslegesen – mondja az apja. – Nem sokkal azután, hogy elmentem, visszajöttem a sötétben. Egész éjszaka itt álltam, hogy minden állatot megöljek, amelyik neked ártani akar. Te nem láttál engem, de én itt voltam.
Igen, ez az oka Isten gyermekei közül sokak boldogtalanságának, hogy nem tudják, milyen közel van hozzájuk Jézus Krisztus!
Így járt Jákób is, Izsák fia, akit súlyos bűnök nyomtak.
„Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam!” ( 1 Mózes 28, 16 )
P. Alcides Jucksch
Brazília
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?