„Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől. ” (Zsoltárok 17,7)
A Liao család
Mint utazó testvér, egyik külső állomásunkon megismerkedtem egy kedves családdal.
A Liao szülők komoly hívők voltak. Két fiuk és két menyük szintén. Mind a hatan megkeresztelkedtek, és a gyülekezethez tartoztak. Valamennyi hívő családtag keresztelésekor kapott bibliai képe ott függött a lakásban. A látogatók könnyűszerrel megállapíthatták, hogy hat hívő lakik a házban. Milyen szép bizonyságtétel!
Liaoék egészen az Úrnak éltek, támogatták a szegényeket, és tevékenyen részt vettek a gyülekezeti munkában. Egy napon támadók törtek a faluba, akik két férfit kerestek: a bírót, meg egy Liao nevű hívőt. Mind a kettőt meg akarták ölni. A bírót hamarosan megtalálták és könyörtelenül kivégezték.
– Most még a gazdag Liaot, a hívőt kell kézrekeríteni – kiáltották és továbbcsörtettek azzal a szándékkal, hogy Liaot is kivégzik és javait lefoglalják.
A Liao családnak valóban volt egy kis birtoka, de különösebben nem voltak gazdagok. Ebben az időben a halálra keresett családapa ágyban fekvő súlyos beteg volt. Megtudta, hogy támadók érkeztek a faluba, de sem ő, sem családtagjai nem sejtették, hogy őt keresik. Liao apa magához hívta feleségét és így szólt hozzá:
– Nézd, én itt fekszem súlyos betegen és úgyis meghalok. Te viszont menj el a gyerekekkel, a fiúkkal és az asszonyokkal, nehogy bajotok legyen, ha a támadók idejönnek. Én Isten kezében vagyok. Csak az történhet velem, amit Ő megenged. Felesége elszomorodott.
– Annyi éven át együtt éltünk, és milyen szép volt, különösen mióta hívők vagyunk, és most elhagyjalak? Nem, képtelen vagyok erre, itt maradok.
A támadók megérkeztek. A szép tágas ház megnyerte tetszésüket, úgyhogy mindjárt belépéskor kijelentették:
– Itt fogunk lakni, itt étkezünk, itt lesz az éjjeli szállásunk.
Liao feleségétől azonnal megkérdezték:
– Hol a férjed?
– Beteg a férjem, ágyban fekszik.
– Hogy hívják?
– Liao – hangzott az asszony őszinte válasza.
– És téged hogy hívnak? – faggatták tovább a durva fickók.
– Az én nevem is Liao – felet bátran az asszony.
– Keljen fel a férjed és menjen a dolgára. – parancsolták a támadók.
– Nem tud felkelni, olyan beteg, hogy lábra sem tud állni.
– Azt majd mindjárt megnézzük – mondták a férfiak, és indultak a beteg szobájába. Amint a szobába léptek és a beteg Liaot meglátták, azonnal megértették, hogy a szerencsétlen nem tud felkelni. Valami könyörületféle fogta el őket, és így szóltak:
– Hát igen, a férjed súlyos beteg, de mi azért itt maradunk ebben a házban, míg meg nem találjuk azt az embert, akit keresünk. Az étkezésre ne legyen gondod, magunk főzünk, ti is kaptok belőle.
Tyúkjaid vannak?
– Igen, kint az ólban. – A gazdák ugyanis hallva a támadók lopásairól, állataikat bezárva tartották.
– Majd kiengedjük őket, és vigyázunk, nehogy ellopja valaki. Amíg itt lakunk, a ti tyúkjaitokból nem kell egy darab sem. Disznóid nincsenek?
– De igen, kinn az ólban. – megijedt, hogy a disznóit is firtatták.
– Na majd a disznókat is kiengejük a szabadba, este meg majd behajtjuk – mondták a támadók.
Így is tettek. Az állatokról minden nap gondoskodtak. Liao rizsét ették, de az asszonynak is adtak belőle, és igazán megindító módon gondoskodtak a szegény betegről. Amikor az idősebb fiú mit sem sejtve be akart lépni a házba, a harcosok rögtön elcsípték. Azonnal előkerítették Liaonét, akinek igazolnia kellett, ki az érkező.
– Ő a legidősebb fiam – szólt az asszony.
– Hogy hívják?
– Liao – hangzott a válasz. Erre a fiatalembert elengedték.
Valamivel később megérkezett a kisebbik fiú is. Ugyanaz a jelenet játszódott le, és annak ellenére, hogy a támadók már négyszer is hallották a Liao nevet a házban, Isten olyan csodálatosan
elterelte a figyelmüket, hogy egyszerűen nem jöttek rá, éppen ezt a nevet keresik. Minden nap kivonultak a hívő Liao keresésére. Már az egész falu tudta, hogy akit a támadók keresnek, az nem más, mint tulajdon beteg házigazdájuk, de senki nem vezette nyomra őket.
A keresési akció kb. 14 napig tartott, de ” Liaot ” sehol sem találták. Végül elment a kedvük a további kutatástól és közölték az asszonnyal:
– A bírót megtaláltuk, de a másikat, a keresztyén Liaot nem találjuk sehol. Pedig naponta ők vitték az ételt neki!
Az anya a két fiát a széna közé rejtette még az elején, és abból az ételből vitt nekik, amit a harcosok lenn a konyhában főztek. A fiúk féltek ugyanis, hogy elhurcolják őket. Mikor a harcosok felkerekedtek, a háziasszonynak hálából két mosdótálat adtak, amit loptak valahol. A tyúkoknak, disznóknak semmi bajuk nem esett. A támadók elvonulása után az egész falu fellélegzett. Valamennyien örültek, hogy Liaot nem találták meg.
És most nagy hálaadó istentisztelet következett a gyülekezetben. Mindenki boldog volt, hogy drága testvérük kivégzését Isten nem engedte meg. Ez az esemény újra megmutatta nekünk, hogy nagy az Isten megőrző hatalma. Hiszen a támadók az általuk keresett áldozat házában laktak, aludtak és ettek, és ugyanakkor ők gondoskodtak róla a legkiválóbb módon. Ami még különösen fontos lett számunkra: Isten meg tud menteni anélkül, hogy használná a hívők szükséghazugságát. A harcosok legalább négyszer hallották azt a nevet, amit 14 napig fáradhatatlanul kerestek és mégsem hallották!
Isten eléri célját szükséghazugság nélkül is. Minden az Úr lábai alá van vetve. Azért dicsőség, tisztesség, és hálaadás a csodálatos szeretetért és segítségért , amit oly emlékezetessé tett számunkra.
Elisabeth Seiler
misszionárius volt Kinában
Vélemény, hozzászólás?