„Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt. Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban. Ami miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.” (1Péter 4, 2-4)
Sokan valóságos bűnáradatot hagynak hátra, amikor Krisztus megváltást hoz az életükbe.
A megtérőben tudatosul, hogy ki is ő valójában Isten szerint.
Addig csillapíthatatlan vággyal futott egyik kicsapongásból a másikba, de semmi nem elégíthette ki igazán. Kényszerítő pályán volt, a széles úton, és vakságában nem foghatta fel, hogy együtt halad másokkal a kárhozat felé, mint ahogy a futószalag szállítja a vasat a kohóba. Ideje Isten előtt elfolyt és elpazarlódott mindenféle hiábavaló, áldás nélküli vagy ártalmas cselekedetek
tömkelegében.
Krisztus hívását elfogadva azonban nyugalom tölti be a békétlenkedő szívet. Már nem kell együtt futni a többiekkel, a kényszer megszűnik. Krisztus tisztaságának a terében rögtön néven nevezhető lesz az elkövetett bűn, ami egyre jobban bűzleni kezd, mint a döglött kutya. Nem lehet tovább letagadni, rejtegetni, vagy a szomszéd telkére átdobni, mintha nem is létezne. Azt muszáj elrendezni, különben nincs nyugalom.
A lelki megújulás eredményeként a hívő ember élete már nem elfolyik, hanem Isten kegyelméből eltelik és majd élete végén betelik. Ideje minősített lesz Isten előtt, mert a Krisztus tulajdona, és az ő akaratát igyekszik teljesíteni.
Folyik, vagy telik az életed ?
Nagyon nem mindegy !
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?