„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.” (Mk 10, 7-8)
Mikor jó egy házasság?
Sokan teszik fel ezt a kérdést, és nem alaptalanul.
A válasz számomra nem az érzésekről szól, mert azok változnak az élethelyzettel, az életkorral és a csábítássokkal tarkított környezetben.
Számomra, így öregecsként a válasz Isten igéjében található.
Több helyen is találhatunk iránymutatást. Ezek segíthetnek a helyes hozzáállás kialakításában. Hiszen az egy életen át tartó házasság döntések sorozatának kérdése. Ezek a döntések néha könnyűek, néha pedig mindennél nehezebbek.
Amikor két ember összeköti az életét az a legjobb, ha nem csak saját magukra támaszkodnak, hanem segítségül hívják Istent, hiszen Ő találta fel ezt a szövetséget.
„Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” (Préd 4, 11-12)
Persze így is adódnak nézetkülönbségek, feszültségek, viszálykodások. Szerintem ezek nem kikerülhetők. De kezelhetők, ha van rá szándék.
„Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek.”
(Ef 4, 26)
Nem könnyű ezt betartani, sokszor elbuktam benne (akár napokig is tartó hozzád nem szólok attitűddel). Nagyobb volt az egóm, a büszkeségem és a megbocsátás nem tűnt hasznosnak. Pedig nagyon is az!
„Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak, mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje; így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.” (Ef 5, 22-27)
Ezek a versek egy idilli egymás mellett, egymásért élést mutatnak be. Azokban a hullámvölgyekben (főleg a völgyekben), amelyek egy hosszú házasságot jellemeznek fontos a fenti ige szem előtt tartása. Ez az alap, amihez jó időről-időre visszatérni.
Ha sikerül, akkor sok évtized után visszatekintve hálával és békességgel láthatjuk az ÚR segítségét, türelmét.
„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Fil 4, 6-7)
Vélemény, hozzászólás?