„Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.” (Zak 12, 10)
2026 szeptember 11. és 21. között a keresztyének sokasága 10 napos imával segíti a zsidó világot, amelynek a csúcspontja az engesztelés napja (Jom Kippur).
„Ugyanennek a hetedik hónapnak a tizedike az engesztelés napja. Tartsatok szent összejövetelt, tartóztassátok meg magatokat, és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak.” (3Móz 23,27)
A főpap évente csak egyszer léphetett be a kárpiton belülre a Szentek Szentjébe, hogy saját maga és Izrael egész népe bűnéért esedezzen az élő Istenhez. Csak ezen a napon mondhatta ki Isten nevét (JHVH).
Ez a mostani alkalom egy kivételes lehetőség a keresztyéneknek, hogy egyesülve tudjanak imádkozni a zsidó emberekért, hogy találkozzanak Jézussal és felismerhessék, hogy Ő a megígért és várt Messiás.
Hiszen olyan örökkévaló főpapunk van, aki a Mennyei Atya oldalán ül és rajta keresztül beléphetünk a Szentek Szentjébe, az örökkévalóságba.
Ezekben az imákban tudnunk kell félretenni félelmeinket, megbántottságunkat és arra kell fókuszálnunk, hogy a kiengesztelődés elérjen bennünket is és a zsidó világnak az a része, amely még nem ismeri Jézust, meg tudja nyitni a szívét az ÚR rendelkezése szerint.
„Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.”
(Jer 31, 33)
„De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök – így szól az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek.”
(Zsid 8, 10)
Az ÚR mai is hív bennünket, hogy elvégezzük azt a munkát, amely szükséges ahhoz, hogy az Ő visszajövetele tökéletes legyen.
„Így szólt hozzájuk: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Lk10, 2)
A kérdés az, hogy be tudunk állni Isten munkájába, vagy külső szemlélőként nézzük az eseményeket?
Mindennél jobban vágyom rá, és remélem te is, hogy ezt mondja ránk az ÚR:
„Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!” (Mt 25, 21)
Vélemény, hozzászólás?