A gúnyolódókról

„Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek…. ” (2péter 3, 3)

Mindig voltak , akik az Isten szavát gúnyolták, de az idő előrehaladtával nő a számuk. Az Úr ezt előre megmondta, nincs min csodálkozni.
A Bibliát azonban nem kell megvédeni, mert az támadja az embereket. Megmondja nekik, hogy milyen gonoszok, ezért félnek tőle oly sokan. Az ige maga az igazság, felborzolja a lelkiismeretet, nem hagy nyugtot, ezért szeretnének sokan megszabadulni az egésztől. Az Úr szava örök, túlél minden támadót.

Az egyik legnagyobb gúnyolódó Voltaire volt, az ateista francia filozófus. Azt mondta, hogy a keresztyénség épületét, amelyet 12 apostol épített fel, egymaga fél kézzel lerontja. Vakmerő beszéd! Szerinte a Bibliát hamarosan senki nem fogja olvasni, és saját nyomdájában káromló iratokat nyomtatott ki. Isten azonban úgy rendezte, hogy később ebben a nyomdában Bibliákat nyomtattak! Voltaire élete végéről megrendítő tudósítások maradtak fenn. Hitetlen
csúfolódásait vissza akarta vonni, változni szeretett volna, de már késő volt. ” Most megyek a pokolra ” – ezekkel a szavakkal halt meg.

Voltaire kortársai, az angol Edward Gibbon ,és David Hume szintén a keresztyénséget próbálták kiirtani. Gibbon sok pénzt keresett könyveivel, és nagy földbirtokot vásárolt belőle. Halála után a birtokot eladták, és az árát az evangélium terjesztésére fordították.

Amikor Hume meghalt Edinburgh-ban, Isten nagy ébredést indított ebben a városban, és az alakuló Bibliát terjesztő társaság az első megbeszélését abban a szobában tartotta, ahol Hume elhunyt.

Ezek a csodás következmények nem véletlenek.
„A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.” (Példabeszédek 3,34)
„A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket.” (Zsoltárok 2,4)

Heinrich Heine is a hit ellen lázadt verseiben. Ezt később megbánta, és élete végén már a megtéréséről írt verset. El lehet fogadni az élet vége felé is Jézus megváltását, de ez ne legyen ok a halogatásra. Valójában nem gyakran hallunk, vagy tapasztalunk ilyet!

A vidám társaságban fiatalemberek beszélgettek vallásos dolgokról. Végül arra a megegyező véleményre jutottak, hogy nincs Isten.
Hallgatta ezt egy idősebb férfi, és a végén a következő gondolatokkal szembesítette a fiatalokat:
– Uraim, életem során háromféle istentagadóval találkoztam. Legelőször vannak azok, akik megvizsgálták a régi és az új filozófiák tanításait, és ezek tévelyítették el őket Istentől. Önök is így jutottak erre a véleményre?
A fiatalokon látszott, hogy nem fordították idejüket ilyen mély tanulmányokra.
– A második csoportba tartoznak azok, akik önálló vélemény híján mások gyakori elképzeléseit ismételgetik. Remélem önök nem így tesznek!
Erre élénk felháborodás volt a válasz.
– A harmadik csoportba azok tartoznak, akiknek van takargatni valójuk az Isten előtt, és azt kívánják, hogy ne létezzen Isten, aki számon kérheti őket. Így magukat igazolva nyugodtan vétkezhetnek tovább.
– Nos, uraim, negyedik csoporttal én még eddig nem találkoztam – zárta le a beszélgetést az idősebb férfi az elképedt fiatalokkal.

F. König adatai nyomán

Góliát csak addig szidalmazhatta Izrael Istenét, amíg Dávid a pirospozsgás ” legényke ” kiállt ellene a bagatell csúzlijával.
Mert tetszett Istennek, hogy a kicsiket használja fel arra, hogy a nagyokat megszégyenítse.

(Zs)

Be the first to comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*