„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.„ (1Tesszalonika 5,16-18)
Mindenkor örülni és hálát adni nem könnyű, és már soroljuk is az indokokat, hogy miért nem az. Milyen jó származik abból, ha a nehéz körülmények ellenére mégis így teszünk? Közelítsük meg a témát egy másik nézőpontból, a tudomány szemszögéből.
Dr. Bruce Lipton nemzetközileg elismert sejtbiológus, fejlődésfiziológiai biológus véleménye szerint bizonyított, hogy a génjeink aktivitását nagyban befolyásolják a hitünk, kedélyállapotunk, gondolataink, és a dolgokhoz való hozzáállásunk. Szerinte a betegségek 90%-ának nincs köze a génjeinkhez, hanem az életstílusunk és az állandósult stressz felelős értük. Konkrétan, sokat tehetünk azért, hogy ne öregedjünk meg idő előtt. Már hatvan évvel ezelőtt kikalkulálták, hogy figyelembe véve az egyén életét és a sejtosztódások számát, egy ember 120 évig is élhetne. Milyen érdekes, hogy a Bibliát olvasó már rég értesült arról, hogy az özönvíz előtt, Isten épp 120 évre csökkentette le az emberi élet hosszát ( 1Mózes 6,3)!
A sejtbiológus elmagyarázza, hogy a kromoszómáink végén található telomerek újraépítéséhez szükséges a telomeráz nevű enzim aktív működése. Sejtjeink osztódása során, a telomer rész folyamatosan rövidül, és ha teljesen elfogy, akkor a következő sejtosztódás során, a kromoszóma, programot tartalmazó DNS részéből fog egy pici darab elhasználódni. Ekkor kezdődik el az öregedés, az öregkori betegségek, a depresszió. A leépülés felgyorsul, ha valaki rosszul táplálkozik, bántalmazták vagy erőszakot élt át, állandóan stresszes az élete, nem szereti önmagát és másokat, elszigetelődik, és nincs életcélja. Az egyén idegrendszere ilyenkor tudattalanul leállítja a telomeráz enzim megfelelő működését.
A tudós, amikor kutatásai során megfigyelte ezeket az összefüggéseket, megváltoztatta az életszemléletét. Azóta arra biztat mindenkit, hogy táplálkozzon egészségesen, mozogjon, szeresse magát, az életet, az embereket, és ezzel aktiválja a telomeráz enzim működését. Megállapította, hogy különösen erős aktiváló hatással bír a hálaadás, és a mások felé tett szolgálatok.
Benjamin Franklin így ad betekintést a hála természetébe, és hogy az milyen hatással van az életünkre: „Bármi, amire vársz, legyen az nyugalom, elégedettség, egészség, biztos, hogy jönni fog. De csak akkor, amikor kész vagy nyitottsággal és hálával elfogadni. A boldog és morális élethez szükséges feltételek közül egyik sem múlja felül a hálát. A boldogság és az egészség csak a jutalma a hálában élt életnek” ( Poor Rishard’s Almanack).
Amit Franklin írt a háláról és az egészségről, az működik, és most már tudományosan is értjük, hogy miért.
Gyakran feltesszük a kérdést, hogy mi Isten akarata? Kaptunk egy mindenkire vonatkozó választ: Isten azt akarja, hogy örvendezzünk, imádkozzunk, és mindenben hálát adjunk. Lehetőleg vita és ellenvetés nélkül. A hálaadás a leghatékonyabb ellenszere az aggodalmaskodásnak: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban, és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” ( Filippi 4,6-7).
Az aggodalmaskodással nem teljesítjük Isten akaratát, a hálaadással viszont engedelmeskedünk az igének, és ez a javunkra válik.
Pál apostol nem ismerte a sejtbiológia összefüggéseit, de ismerte Isten kegyelmét és erejét a szenvedéseiben, és kész volt az örvendezésre és a hálaadásra. Csak nyerünk vele, ha követjük a példáját.
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?