A film megnézhető itt: A harminchármak
Az emberek teremtésüknél fogva jók. A szükség nagyon sok jó tulajdonságot ki tud hozni belőlünk, ha engedjük.
2010 augusztus ötödikén a chilei Atacama-sivatag területén, Copiapó városának közelében, fővárostól, Santiagótól 834 kilométerrel északra, 300 méterrel a föld alatt beomlott egy bánya, s a szerencsétlenség 33 bányászt ejtett rabságba. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy a munkások eljutottak a 700 méteres mélységben található menedékhelyre, ahol a szellőzőjáratokból érkező friss levegő és néhány akkumulátor is a rendelkezésükre állt, így remek szervezettséggel felkészíthették magukat a lenti, szűkös életre, amíg megérkezik a segítség.
17 nap elteltével sikerült feljuttatniuk egy üzenetet, ezzel megnyugtatva az aggódó családtagokat, noha a mentést végző szakemberek mindeközben már korántsem voltak ennyire bizakodóak, hisz a bánya rendkívül instabil mívolta és a menedékhely viszonylag nagy mélysége rendkívüli módon megnehezítette a mentés előkészítését, mely az előzetes becslések alapján akár négy hónapot is igénybe vehetett volna, ennyi időt pedig már nehezen éltek volna túl, pláne, hogy a bányászok élelem és ivóvíz készlete erre az időszakra nem lett volna elegendő.
Kis túlzással az egész világ összefogott és ennek köszönhetően a vártnál jóval korábban, már október elején elérték a menedékhelyet, s nemsokára megkezdődhetett a bányászok felszínre menekítése, egyesével egy szűk kapszula segítéségével.
(Cs)
Vélemény, hozzászólás?