„Egyszer egy prófétatanítvány felesége így kiáltott Elizeushoz: Szolgád, az én férjem meghalt, és te is tudod, hogy szolgád félte az Urat. Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának. Elizeus megkérdezte tőle: Mit tehetek érted? Mond meg nekem, mi van a házadban? Az asszony így felet: Nincsen egyéb szolgálód házában, csak egy korsó olaj. Elizeus ezt mondta: Menj, kérj kölcsön edényeket ott kinn minden szomszédodtól, üres edényeket, de nem keveset. Azután menj be, zárd be magad és fiaid mögött az ajtót, és tölts ezekbe az edényekbe. Amelyik megtelt, tedd félre. Az asszony elment, és bezárta maga és fiai mögött az ajtót. Azok eléje rakták az edényeket, ő pedig töltögetett. Amikor megteltek az edények, ezt mondta az egyik fiának: Tégy elém még egy edényt! De az így felelt neki : Nincs több edény. Ezután nem folyt több olaj. Az asszony elment az Isten emberéhez, és elbeszélte ezt. Ő pedig így szólt: Eredj, add el az olajat, és fizesd ki az adósságodat. Ami pedig megmarad, abból élj a fiaiddal együtt.” (2 Királyok 4, 1-7)
Hány álmatlan éjszakája lehetett az asszonynak az adósság miatt!
A hitelező szorongatni kezdte, hogy elviszi a fiait szolgának, és ő egyedül marad. Nehéz helyzetében Elizeus prófétát kereste meg, mert hitte, hogy általa az Úrtól kaphat segítséget. Ki nem fizetett számláink és adósságaink terhét vigyük az Úr elé. Ne a spiritiszták , jövendőmondók, és pozitív
gondolkodók praktikáit kövessük. Szükséges vizsgálatot is tartani, hogy miért kerültünk ebbe a helyzetbe. A hitel nem jelenthet egyedüli megoldást
arra, ha kívánunk valamit, és gyorsan meg akarjuk szerezni azt, aminek még nem jött el az ideje. Biztos, hogy Isten megáldja az ilyen törekvésünket?
A Biblia azt tanácsolja, hogy ne tartozzunk senkinek semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressük (Róma 13,8). Érvényes lehet ez a pénzügyekre is. Megóv a hitelezők kapzsiságától, és a rengeteg testi és lelki tehertől, ami az adós állapottal jár. Jó kérni Istentől, hogy bevételeinket ő áldja meg, és segítsen beosztani azt ami van, és mutassa meg, hogy hová kell adni. Meglepően a kevés jövedelem elég lesz addig, amíg kell!
Az asszonynak egy korsó olaja volt, ez nyilván nem fedezte a tartozás összegét. Engedelmeskedett a próféta utasításának, edényeket kért, bezárkózott a fiaival, és öntötte az olajat, amíg minden edény megtelt. Ehhez hit kellett! A kíváncsi és irigy szemekre azonban itt nem volt szükség, a csodából mások nem részesedhettek. Az Úr csendben épp olyan hatékonyan tud munkálkodni, mint a nyilvánosság előtt, amikor Jézus a kenyeret és a halat megszaporította. Mindegyik esetben a meglévő élelmek kellettek a csodához. Ezzel arra ösztönöz, hogy azt vegyük számításba amink van, és ne azt, amink nincs. Lehet, hogy kevés a pénzünk, de van amiből megosztható bőségünk van. Ez igaz a képességünkre, és az időnkre is. Bármit, amit fel tudunk
ajánlani az Úrnak, az valamilyen áldott formában visszakerül hozzánk, úgy ahogy Ő akarja. Csak figyeljük meg! Isten mindent eltervezett az asszonynak. Annyi korsót kapott és annyi olajat bele, hogy az értéke fedezte az adósságot, sőt felesleg lett. Ez Isten bőkezűségének a bizonyítéka, és az asszony hitének a jutalma.
A sorrend fontos. Elébb a tartozás visszafizetése, és csak aztán a maradék beosztása. Egy kölcsön felvétele előtt érdemes átgondolni több mindent.
Ha az Úr elénkbe helyez egy szolgálati területet, ahová sok pénz kell, és ez tényleg az Ő akarata, akkor adni fog hozzá forrásokat, és nem kell a kölcsön. Ha saját célra kell több pénz, akkor tudni kell, hogy a hitelezők világi emberek vagy cégek, akik a mammon (pénz ) birodalmához tartoznak, és a mammon erős isten a világban. Kell-e velük üzletelni? Nincs-e más megoldás? Azt is tudják, hogy olyan pénzt kínálnak, amiért nem dolgoztunk meg, ezért ők szabják a feltételeket, amit aztán megváltoztatnak.
Nagy vagyonuk van, és igaz rájuk: „a gazdag a szegényeken uralkodik, és az adós szolgája a kölcsönadónak.” (Péld 22, 7)
Az Úr a javunkat akarja, védeni szeretne a kiszolgáltatott helyzetektől, és azt akarja, hogy Benne bízzunk.
„Én nyomorult és szegény vagyok,de gondol rám az Úr. Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj” (Zsolt 40, 18)
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?