„Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.” (Lukács 18,17)
Egyik vasárnap közösen ebédeltünk fiamék családjával. Az ilyenkor szokásos beszélgetéseken túl két fiú unokám (8 és 6 éves) elkezdett egymásra licitálni, hogy ki tud nagyobb számot mondani.
Kezdték a szokásos mértékkel: 1.000, majd 10.000, és így tovább.
A nagyobb unokám aztán kimondta, hogy a végtelen a legnagyobb.
A fiatalabb unokám (aki az óvodában saját magát íratta be hittanra) gondolkodott egy keveset, majd felderült az arca és kimondta: ISTEN a legnagyobb.
Mivel másik unokám is jár hittanra, ezért ezt el is fogadta.
Milyen egyszerű az igazság: Isten, aki az eget és a Földet teremtette, Ő a legnagyobb.
És ezt a kisgyermeket tudják.
Mi felnőttek ezt már elfelejtettük?
Nem véletlen állítja elénk Jézus példaképpen a kisgyermekek romlatlan hitét és kapcsolatát Istennel.
(Cs)
Vélemény, hozzászólás?