„… Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. „(Zsidók 13, 7)
A Biblia jól ismert hithőseinek az élete tele van igaz bizonyságokkal, hogy Isten miként segítette őket döntésekben, viszontagságokban, hitpróbákban és kísértésekben. Az életük végén elhangzott szavaik nem véletlenül kerültek feljegyzésre. Ezek a gyöngyszemek megmaradnak az örökkévalóságig.
Jákób élete végén megáldotta tizenkét fiát, és megjövendölte, hogy Júdától fog származni a Megváltó.
„Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Siló, akinek engednek a népek.” (1 Mózes 49,10)
József 110 éves volt amikor meghalt. Hittel és reménységgel szólt utolsó szavaival.
„Azután József azt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint , és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel igért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.” (1 Mózes 50,24)
Mózes halála előtt 120 éves korában megáldotta Izrael népét.
„Boldog lehetsz, Izrael, van-e hasonló hozzád? Nép, amelyet védelmez az Úr ! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. Hízelegnek majd ellenségeid, és te azok magaslatain lépdelsz.” (5 Mózes 33,29)
Józsué 110 évig élt. Halála előtt szövetséget szerzett a néppel, hogy csak az Urat fogják szolgálni.
” De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni, akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! Erre válaszolt a nép, és ezt mondta: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneket szolgáljunk ! ” (Józsué 24,15-16)
Sámson a halálával több filiszteust megölt, mint amennyit egész életében.
„Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott. és ezt mondta: Ó, Uram, Uram ! Emlékezz meg rólam, és erősíts meg engem még most az egyszer,én Istenem, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért.! (Bírák 16,28)
Jób, miután elszenvedett mindenféle veszteséget, ami csak érhet egy embert, az Úr végül gazdagon megáldotta.
„Ezután Jób még száznegyven esztendeig élt, és meglátta fiait és unokáit negyedíziglen. Öregen halt meg Jób, az élettel betelve.” (Jób 42,16-17)
A vén Dávid fiát, Salamont erősítette, hogy amikor a trónra lép, az Úr útján járjon.
„Tartsd meg, amit Istened, az Úr rád bízott ! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel és mindenütt, ahová fordulsz.” (1 Kir 2,3)
Illés, elragadtatása előtt Elizeussal foglalkozott, hogy felkészítse az utódját a szolgálatra.
„Amikor átmentek, Illés ezt mondta Elizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak tőled. Elizeus így felelt: jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész! Ő ezt mondta: Nehezet kértél. Ha látsz engem, amikor elragadnak tőled, akkor úgy lesz, de ha nem , akkor nem lesz úgy.”
(2 Kir 2, 9-10)
István vértanút, amikor megkövezték, így fohászkodott Istenhez:
„…Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet! Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És amikor ezt mondta, meghalt.” (Csel 7, 59-60)
Pál példaértékű üzenetet hagyott ránk, hogy mi is el tudjuk mondani életünk végén:
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon, de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2 Tim 4,7)
Jézus Krisztusnak a kereszten elhangzott hét szaván kívül ránk maradt főpapi imája, a János evangéliuma 17.
részében. Ebből egy részlet:
„Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem, és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett.” (János 17,4)
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?