„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal.” (Efezus 4, 26)
Egyszer egy kisfiú verekedésbe keveredett a fivérével, és ettől nagyon elkeseredett. Amikor testvére azt akarta, hogy rendezzék az ügyet, a kisfiú meg sem hallgatta. Inkább egész nap duzzogott, és nem szólt a bátyjához egy szót sem.
Eljött a lefekvés ideje, és édesanyja így szólt hozzá: „Nem gondolod, hogy alvás előtt ki kellene békülnöd a testvéreddel? Emlékezz arra, mit mond a Biblia: A nap ne menjen le a ti haragotokkal.” A fiú meghökkent. Néhány pillanatig gondolkodott, majd hirtelen megszólalt: „De hogyan tudom megakadályozni a napot, hogy ne menjen le?”
Ez a kis történet emlékeztet bennünket némely keresztyén emberre. Haragszanak bizonyos emberekre, és tartják is a dühüket. Amikor szembe kerülnek engesztelhetetlen szokásaikkal, és rendezniük kellene a dolgokat, kerülik a lényeget, és megtagadják a Szentírás világos utasítását. Igaz, hogy mi nem tudjunk a másik ember viselkedését megváltoztatni, de felelősek vagyunk saját állásfoglalásunkért. A Biblia azt mondja: „… legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efezus 4,32).
Nem, mi nem tudjuk a naplementét megállítani, de a haragunkat vissza tudjuk tartani. És ez azt jelenti, hogy meg kell egymásnak bocsátanunk.
R. De Haan
Minden dühös percünkben elveszítünk hatvan másodperc békességet.
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?