„Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten .” (1Mózes 5,24)
A több, mint 900 évet élő ősatyákhoz képest Énók rövid életű volt, „csak” 365 évet töltött a földön.
Nekünk ez is hosszúnak tűnik, de Ádám hetedik leszármazottja mégis teljes életet élt ez idő alatt. Semmi részleteset nem tudunk róla, a legjellemzőbb tulajdonsága az volt, hogy Istennel járt. Lehet-e istenfélő emberről ettől szebbet írni?
Az Úrral olyan szoros kapcsolatban volt, ami az egyre gonoszodó világban alig volt jellemző. Nem hívták segítségül Istent, sőt ellene beszéltek, és elmerültek az istentelen cselekedetekben. Énóknak megjelentette az Úr, hogy mit fog tenni, ha nem változnak meg az emberek.
Prófétálnia kellett Isten ítéletéről, hogy özönvíz jön, ami mindent elpusztít.
Nem vették komolyan intelmeit, mert Noé idejére már az volt a jellemző, hogy az emberi gonoszság elhatalmasodott a földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz volt. (1 Mózes 6,5)
Júdás leveléből tudjuk meg Énók üzenetét:
„Íme eljött az Úr szent seregeivel, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövettek, és minden káromló szóért, amelyet istentelen bűnösökként ellene szóltak.” (Júdás 14-15)
A prófécia elsősorban az akkori kornak szólt. Júdás azért idézte ezt, mert a keresztyén gyülekezetekbe belopóztak az istentelen tévtanítók, akikre az ítélet ugyanúgy vonatkozik. Sőt, minden idők istentelen embereiről szó van itt, egészen az Úr visszajöveteléig.
A Zsidókhoz írt levél 11,5 Énokot a hit emberének nevezi, aki „bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves.” Az ilyen hitnek jutalma van. Csak Énókról és Illésről tudjuk azt, hogy abban a speciálisan egyedi jutalomban részesültek, hogy nem láttak halált, hanem Isten felvitte őket magához.
Mindkét prófétát keresni kezdték, de teljesen fölöslegesen. Énók élete jellemző az istenfélő emberekre:
– A hívők minden körülmények között bíznak Istenben.
– Világos látásuk van Istenről, a bűnről, és az ítéletről.
– Mindezt bátran képviselik az istentelen környezetben, úgy hogy annak bűneitől eltávolodva, és Istenhez egyre jobban ragaszkodva élnek.
Énók távozása előképe annak a nagy eseménynek, amikor az Úr visszajön az övéiért, elragadja őket, hogy azután mindenkor Vele legyenek a hívők.
Milyen nagyszerű példa előttünk Énók élete!
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?