Gondolatok és igék a szombatról és a vasárnapról

“Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. ” (2Mózes 20,8)

A szombat megtartásáról először a 2 Móz 20, 8-11 rész rendelkezik parancsolatban. A 11. vers indoklást fűz hozzá: Isten 6 nap alatt teremtett mindent, a 7. napon megpihent, megszentelte azt. A tízparancsolat ma is érvényes.

A kérdéses az, hogy szombaton kell megtartani a nyugalom napját, vagy más napon is lehet?

A 2 Móz 31, 13 és 17 pontosítást közöl a fenti igéhez. Vagyis a szombat örök jel legyen Isten és Izrael között. Két figyelemre méltó tényt tudunk meg. Az első az, hogy a szombat jelül van.
A Bibliában a jelek valamilyen fontos célból adattak, de amikor a cél betöltötte a rendeltetését, a jel megszűnt. A megszűnésig hosszabb rövidebb idő telhet el. A zsidó nép nemcsak a szombatot, hanem több más parancsolatot megszegett, ezért Isten valami jobbról gondoskodott, ami csak az ÚSZ-ben jelenhetett meg. A második az, hogy a szombat jele csak Izrael népének volt kötelező, a környező népekre nem vonatkozott. Isten ezzel különítette el, és szentelte meg a választott népét a többiektől. Érdekes, hogyha a szombat mindenkor fennálló parancsolat lenne az egész emberiség számára, akkor miért nem rendelte el Isten az özönvíz előtti és utáni népeknek ( Noé, Ábrahám és utódai ) is a megtartását?

A körülmetélkedés pl. hamarább volt szövetségi jel, mint a szombat. Isten Ábrahámmal kötött ilyen szövetséget. A körülmetélkedés elsőbbséget kapott fontosságban, mert ha a fiúcsecsemő 8. napja szombatra esett, akkor a papok megtörve a szombatot, elvégezték azt (Jn 7, 22-23 ). A papok rendszeresen megtörték a szombatot azzal, hogy munkát végeztek az áldozatok bemutatásával (4 Móz 28,9 ), és mégsem vétkeztek emiatt ( Mt 12,5 ).
Jézus többször megszegte a szombatot, amikor gyógyított ( Jn 5,9; 9,14; Mt 12, 10-12 ), vagy kalászt tépdelt a tanítványaival együtt ( Mt 12, 2 ). Az Atya nem akadályozta meg, és nem ítélte el Jézus szombati tevékenységeit.

Jézus a szombatnak is Ura (Mt 12,8; Mk 2 ,28 ) volt, szabad volt jót tennie és az Isten munkáit végeznie e napon. Jézus figyelmeztette a népet, hogy aki túlhangsúlyozza a szombat jelentőségét , az lehet, hogy jobban ragaszkodik a látszathoz, és nem ítél igazán (Jn7, 24 ), mivel szombaton is ki kellett húzni a kútba esett szamarat ( Mt 12,11 ), és meg lehetett gyógyítani a betegeket. Jézus tehát azt a szombat törvényt törte meg, amelynek elrendelését együtt, egymással összhangban tettek meg az Atyával.

Később az apostoli tanács négy dolgot írt elő a pogányokból lett keresztyéneknek,de ezek között nem volt a szombat megtartása ( Csel 15,20 ). A Szentlélek ezt a döntést jóváhagyta (Csel 15, 28-29 ).

A szombat sok más dologgal együtt csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság Krisztusé (Kol 2, 16-17 ). Ezt össze kell vetni a Gal 4, 9-10-zel, ami szerint Pál inti a híveket, amiért visszatértek a napok, hónapok, esztendők megtartásához ( pl. szombat ), ami hitbéli kiskorúság volt (Gal 4,3 ), mivel visszatértek a törvény alá, amiből Krisztus megváltotta őket. A híveknek nem kellett szombatot, sem más zsidó ünnepet megtartaniuk.

Vasárnap ünneplése:
Jézus feltámadása felülmúlja a teremtés szombatját, a vasárnap az újjáteremtés ünnepe.

Jézus e napon feltámadva diadalt vett és lefegyverezte a hatalmasságokat és a fejedelemségeket ( Kol 2,15 ) és a teremtett világ megváltását elvégezte. Ez nagyobb, több dologra kiterjedő cselekedet volt, mint maga a teremtés.

A szombat a törvényes kötelezettségek napja, a vasárnap az önkéntes imádaté és szolgálaté. Jézus feltámadásának vasárnapja a megemlékezés és az öröm ( Mt 28,8 ) napja lett. A szolgálatra való hívás napja is, mert a tanítványok hamarosan elindultak Galileába a hegyre, ahol Jézus utasításait kapták meg, hogy tegyenek tanítvánnyá minden népet ( Mt 28, 19-20 ).
Két utalást találunk, hogy a hívek vasárnap jöttek össze: kenyeret törtek és prédikációt hallgattak ( Csel 20,7 ), és adományt gyűjtöttek össze erre a napra ( 1 Kor 16,2 ).

A vasárnap új nap volt, az új teremtéshez tartozó új nép számára ( 2 Kor5, 17 ).
Az ÚSZ népének is van szombatja, ez az Isten nyugodalmába való bemenetelt jelenti, és nem egy konkrét napot ( Zsid 4, 9-11 ). A nyugalom nem valamiféle földi célt jelent, ez a végső időben elközelítő beteljesedés Istennél, és minden váradalom összessége, az Isten országa. A szombat tehát az ÚSZ-ben nem olyan értelemben érvényes, mint ahogy azt a zsidóknak teljesíteni kellett. Amikor valaki befogadja Krisztust az életébe, örök élete van, belépett az új értelmezésű szombat előszobájába, és várja ezek kiteljesedését a jövőben. Az Úr biztat minden megfáradtat és megterheltet, hogy jöjjenek Őhozzá, és nyugalmat ad nekik ( Mt11, 28 ). Ez a fajta nyugalom fog kiáradni az Isten országában is csak sokkal tökéletesebb módon, és maradandóan.

Jézus azért jött, hogy a törvényt betöltse, és nem azért, hogy eltörölje. A szombatot sem törölte el, hanem értelmezte, vagyis kifejtette és megmutatta, hogy mit jelent, és hogyan kell helyesen megélni a többi parancsolattal együtt. Nem jelölt ki új ünnepnapot sem, és nem szabta meg, hogy pl. az elrendelt keresztséget és az úrvacsorát melyik napon kell megtartani. Az lett a fontos, hogy a hívők rendszeresen összejöjjenek, közösségben legyenek egymással és az Úrral, ami történhetett a hét első napján, vasárnap. Pál apostol, amikor bement a zsinagógákba, nem a szombatot akarta megtartani, hanem Krisztust prédikálta az e napon bizonyosan összegyülekező zsidóknak, így mindenkit hatékonyan elért az evangélium üzenetével. Aki elfogadta Krisztust megváltójának, az csatlakozott a keresztyénekhez, és nem tért vissza a zsinagógába szombatot ünnepelni. Új ember lett, új közösséghez tartozott.

Azért kell inkább figyelembe venni az ÚSZ tanításait az ÓSZ felett, mert az ÚSZ jobb szövetség, jobb ígéretekkel, tudatva azt, hogy a régi szövetség nem volt kifogástalan (Zsidók 8,6-7), és nem adott választ és pontosabb tanítást pl. a halálállapot, a megváltás és a feltámadás mikéntje, az ítélet, az örök élet, vagy a szombat dolgában.

(Zs)

Leave a comment

Your email address will not be published.

*