„Beteg- e valaki közöttetek? Hivassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” (Jakab 5,14-16)
Sok beteg állapotnak a mélyén valamilyen bűn rejtőzik. Sajnos a hívők életében is lehetnek nyilvánvaló bűnök, gyakran azonban a titkolt harag, neheztelés, megbocsátani nem tudás, irigység vagy más mérgező dolgok gyengítik a szervezetet, egészen a betegségig eljutva.
Az érintettek általában tudják, hogy hol szorít a szívük, csak képtelenek letenni a terhet: „Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem van.” (Zsolt 51,5)
Jakab utasítása egyszerű és gyakorlatias, bár ha jobban meggondoljuk, egyáltalán nem könnyű. A felelősség vállalását hozza elő. A betegnek tenni kell egy fontos dolgot a gyógyulása érdekében. Színt kell vallania töredelmesen mások előtt, akik a gyülekezet vénei. Ez egyáltalán nem könnyű!
A kitárulkozás mások előtt nagyon nehéz lehet annak, aki megszokta, hogy mindent magában hordozzon. Ráadásul negatív és szégyenletes dolgok kerülnek napvilágra, és nagy elszántság kell a vallomáshoz. De muszáj, mert belül ugyanazt érzi , mint Dávid: ” Míg hallgattam , kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett.” (Zsolt 32,3) Az a jó, ha a beteg eljut idáig. Van remény a gyógyuláshoz, amikor végre „megszűli” a bűnöket.
Alázat kell az önvizsgálathoz, de a véneknek is ez kell, hogy ne az ítélkezés kerüljön előtérbe, hanem a Krisztustól származó gyógyító szeretet.
Az elkeseredett beteg úgy gondolhatja, hogy fel kell keresni egy hitgyógyítót. Jakab szerint, aki már gyülekezethez tartozik, az hívja magához a jól ismert véneket, vagyis többeket. Az esemény nem a nyilvánosság előtt történik, a több vén jelenléte pedig ad egyfajta kontrollt mindenki számára.
Nyugodt körülmények között lehet a bűnöket feltárni és megvallani, és közös imádságban az Úr elé vinni. Az Úr felelni fog valamilyen módon. Akarata szerint vagy gyógyulással, vagy megtisztulással, de a bűnbocsánat garantált: „Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.” (Zsolt 32, 5)
Amikor Jézus és az általa felhatalmazott 70 tanítvány szerte járt, akkor a betegeknek oda kellett menni hozzájuk a gyógyulásért. Az apostolok és némely általuk felhatalmazott szolgatárs idejében is ez történt, de amikor létrejöttek a gyülekezetek, a gyógyulásért való közbenjárás hangsúlya eltolódott a vének hatáskörébe. A „valljátok meg azért egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok”, olyan közösségi eseménnyé vált, amihez a vének mellé imádsággal bekapcsolódhattak a gyülekezet más tagjai is.
Jakab megmutatja, hogy minden gyülekezet felelős a saját betegeiért, a gyógyulni vágyóknak pedig megnyugtató, ha van ilyen szolgálat közöttük.
Amikor egy beteg megengedi, hogy ilyen módon segítsenek neki, és meggyógyul, akkor hatalmas öröm és hálaadás árad szét a gyülekezetben, és megnő a bizalom Istenben.
Kedves Testvérek! Nem csak valahol a távolban levő gyülekezetről hallhatjuk, hogy ott sokan meggyógyultak, a miénkben is lehetséges ez!
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?