„Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.” (1Kor 12, 12-13)
Egységünk a többi hívővel elsősorban szellemi.
Elfogadtuk az evangéliumot, hiszünk Jézus megmentő szeretetében, a bűnbocsánatban, a feltámadásban, az örök élet jutalmában, a Szentlélek közösségében. Ezek alapján vagyunk egy test a Krisztusban.
Az üdvösséget érintő kérdésekben ha egyet is értünk, számos dologban eltérő véleményem vagyunk.
A Szentlélek megtehetné, hogy mindenkinek szóról- szóra azonos kijelentést adjon az ige feltárása során, így megszűnne a sok félreértés és találgatás, de nem teszi, ami nem véletlen. Hagy minket elmélkedni, rágódni, sőt gyötrődni az ige felett, hogy azután rácsodálkozzunk a különféle értelmezésekre, ami az ige gazdagságát, sokrétűségét, saját ismeretünk töredékes szegénységét fedi fel. Megengedi a testvérek eltérő látását, a vélemény-
különbségeket, de nem engedi meg, hogy emiatt szeretetlenség, ítélkezés, széthúzás támadjon, ami sérti a test egységét és megszomorítja a Szentlelket.
Sok dolog van, amiben az Írás nem ad teljesen egyértelmű útmutatást. Ezért az egyik helyen így keresztelnek, a másik helyen amúgy. Az egyik közösségben külön ülnek a férfiak és a nők, a másikban vegyesen. Nincs például mindenre kiterjedő tanítás a végidők eseményeiről,de rengeteget lehet beszélni a teremtésről, az ember szabad akaratáról, vagy Isten kiválasztásáról, és még számos dologról, úgy, hogy a végén nyitottak maradnak a témák.
Ha valakinek eltérő véleménye van az enyémtől, de az életén látszik az áldás, hogy Isten szereti, formálja és használja őt, akkor ki vagyok én, hogy megtagadjam vele a közösséget?
„Ha valaki azt mondja: Szeretem Istent, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.” (1 János 4, 20).
Ezt jó szem előtt tartani mielőtt hajba kapnánk vitás kérdéseken. A hívő élet kezdetén járó testvérnek lehet olyan meglátása, amire az érettebbek még nem gondoltak, de gyermekszáj által is üzenhet az Úr. Azért, hogy ne bízza el magát senki a tudása miatt, és hogy együttműködés legyen a test
tagjai között. A kisebbnek vélt tag is fontos, érte is meghalt Jézus.
Másutt azt gondolják, hogy az ő közösségük a leginkább hasonló az őskeresztyénekéhez. Az apostoli levelek mégis tele vannak intésekkel és feddésekkel feléjük, és a Jelenések hét gyülekezete közül csak kettő nem kap elmarasztalást az Úrtól.
Vannak közösségek, ahol minden értelmezés kizárólag a vezetőktől származhat, és azt nem szabad megkérdőjelezni. Sajnos ezzel gátolják, vagy kioltják a Lélek vezetését. Milyen különös az is, hogy ami számomra az igehirdetésben már ismert, és nem ad különösebb katarzist, az a másik testvér számára életmentő lesz! Önzőségünket mutatja, ha mindig a saját szájunk íze szerinti igehirdetést várjuk.
A Szentlélek jobban tudja, hogy mivel kell táplálni a gyülekezetet, nekünk azért kell könyörögni, hogy ez érvényesüljön. A gyülekezet, a Krisztus teste, élő, lüktető különlegesség! Rendkívüli az, hogy különféle hátterű emberek, akik az élet területein nem találkoznának és nem ülnének le egymással egy asztalhoz, azok a Lélek által egybekeresztelve tudják dicsőíteni az Istent. Viszik a másik baját Isten elé, órák hosszat képesek az Úrról és az igéről beszélgetni és magukról lemondva szolgálni akarják Őt. Együtt borulnak le előtte, és ez akkor is így lesz, amikor ég és föld elmúlik és végre ott állhatnak a szeretett Krisztusuk előtt, akiért érdemes volt végig küzdeni az életet.
Mi más ez, ha nem csoda!
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?