„Agrippa így szólt Pálhoz: Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!„ (Apostolok cselekedetei 26,28)
Krisztus születése után a 60. esztendőben történt: Cézárea nagy kihallgatási termét zsúfolásig megtöltötték a tisztek és az előkelő polgárok. Nagy pompával vonult be Fesztusz, a római helytartó és vendégei: Agrippa király és Bereniké királynő. Az érdeklődés középpontjában azonban nem ezek a magas uraságok álltak. Minden szem egy egyszerű férfira szegeződött, akit a börtönből vezettek elő. Ez a férfi Pál apostol volt.
Agrippa így szólt Pálhoz: „Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére.” Ekkor Pál kinyújtotta a kezét, és beszélni kezdett. A Szentlélek teljhatalmával, erővel és tűzzel szólt. Védőbeszédét így fejezte be: „…semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támadt fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak… Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.”
Mindenkit szíven találtak Pál szavai. Agrippa megrendülten mondta: „Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!„ (Csel 26: 1, 22,23, 27,28)
Tulajdonképpen borzalmasan hangzik itt ez a szó: majdnem. Sokan vannak ma is, akik így szólnak:
„Majdnem én is békességet találtam Istennél…”
„Majdnem én is megszabadultam a bűn kötelékéből…”
„Majdnem én is megtértem, és üdvösséget nyerhettem volna, ha….”
Összefoglalhatnánk így ezt a helyzetet: Milyen szomorú, hogy ma is vannak, akik majdnem eljutottak az újonnan születésig, de az utolsó, döntő lépést nem tették meg.
Pál apostol azonban reménykedett: „ érem az Istent, hogy előbb vagy utóbb nemcsak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül” ( 29.v.)
Legyünk mi is bizakodók, és kérjük buzgó imával Urunk segítségét azokért, akik döntés előtt állnak!
W. Busch
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?