„Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint. ” (Efézus 1,4-5)
Felmerült már bennünk az a kérdés, hogy vajon mit csinált Isten a világ teremtése előtt? Valószínűleg igen. Kíváncsiság, kutató szándék egyaránt lehet az oka , hogy valamit megértsünk a teremtés előtti titokból.
Biztosan nem az a helyes megközelítés, hogy egy felhőn ült joghurttal a kezében, időnként villámokat szórva, ahogy naiv elképzeléssel viccelődni merészelnek az isteni lét ábrázolásával. Isten időről időre fokozatosan tett kijelentést szolgái által, amelyekből többek közt megtudhatjuk, hogy megalkotta az emberekre vonatkozó hatalmas tervét. Ebből senki nem hiányozhat, főleg akiket kiválasztott. Elrendelte, hogy a választottak szentek és feddhetetlenek legyenek Krisztus által, és fiaivá fogadta őket, mielőtt bárki létezett volna közülük. Nevüket beírta az élet könyvébe (Jel 13,8; 17,8 ), és megígérte, hogy örök életet ad (Titus 1,2) egy országban, amit az övéinek készített el (Mt 25,34).
Meghatározta, hogy minden népből és nemzetből legyenek elhívottak az országba (Kol1, 26-27, Ef 3, 5-6), és a gyülekezetének egyedüli megváltója és közbenjárója egyetlen Fia , Krisztus lesz (1Pt1, 20). Mindent eldöntött és pontosan megtervezett a kezdetektől fogva a végső időkig.
Ilyen alapos munka láttán mi mégis azon sopánkodunk, hogy feleslegesek vagyunk, rossz helyre születtünk rossz időben, és olyan értelmetlenül nehéz az életünk. Ezeket pedig azért közölte, hogy értsük meg, a gondviselő Isten előtt nincsenek véletlenül létező emberek. Nem vagyunk egyedül, figyel ránk, különösen a választottjaira. Így már érthető, hogy a hajunk szálait is nyilvántartja, és a kéréseinket ismeri, mielőtt kimondtuk volna.
Isten elgondolásai vagyunk, szeretettel törődik az életünkkel, nem hagyja, hogy bármi olyan történjen velünk, ami nincs a tervében. Beleolvadni a szeretetébe igazi nyugalom a szívnek, akaratát elfogadni minden értelmet felülhaladó békesség.
Kis életünk csepp a világ tengerében, de nagyon fontos az Isten tervében. Egyszer összeáll a kép, és meglátjuk mindennek az értelmét.
Vélemény, hozzászólás?