„Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” (2Péter 3,9)
Mifelénk, egy zöldséges bácsi járt házról- házra, a hátán nagy kosárban cipelte az áruját.
Egy meleg nyári napon kint játszottam a kertben, amikor a bácsi megállt a mi házunk előtt.
Mi nem vettünk semmit, de kért tőlem egy pohár vizet.
Beszaladtam és megkérdeztem édesanyámtól, hogy nem adhatnám-e oda az én pohár tejemet, amit nekem félretett.
– Olyan izzadt és fáradt a szegény zöldséges bácsi.
– Odaadhatod – mondta édesanyám.
Kivittem és látszott, nagyon jól esik neki, hogy én az uzsonnatejemet adtam oda. Egy ujjnyit hagyott az alján és ezt mondta:
– Ezt meghagyom neked.
Undorodva fordultam el a pohártól, hiszen belelógott a bajusza, hogy innám meg?
Majd azt kérdezte:
– Ugye undorodsz egy másik ember után inni a pohárból? Gondold csak el, hogy az Úr Jézusnak sem kedves, ha valaki csak az élete végén adja neki az életét. Az olyan, mintha valaki csak a
pohár alján a maradékot adná Jézusnak.
Azon az éjszakán nem tudtam aludni. De imámban elmondtam az Úr Jézusnak, hogy az egész életemet neki akarom adni, nem csak a maradékot.
Így lettem már fiatalon az Úr Jézus gyermeke.És nem bántam meg, csak örömet és boldogságot jelentett, hogy már gyermekkoromtól kezdveaz övé lehetek.
V. S.
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?