Szenvedjétek el egymást szeretetben

„Kérlek azért titeket én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, amellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedve egymást szeretetben.” (Efézus 4, 1-2) Károli

A nyári gyülekezeti táborunk egyik estéjén hangzott el a prédikációban ez a Károli fordítás szerinti ige:
szenvedjétek el egymást szeretetben.

A gondolatébresztő felszólításban két végletes érzelem lüktet, a szenvedés és a szeretet.
Hogy férnek ezek össze? Hiszen szenvedni inkább sajnálatos, szeretni pedig kívánatos.
A mai fordításokban ez úgy áll, hogy „viseljétek el egymást szeretetben”. A lágyabb megfogalmazás kicsit tompítja a régebbi idézet hevét.
El lehet viselni valakit úgy, mint egy tüskét a köröm alatt. Morcosan, fájdalmasan , és alig várva, hogy megszabaduljunk tőle. Szívünk állapota ilyenkor hasonló a vadgesztenyéhez, ami kívül szúrós, belül meg keserű.
A legkiválóbb felebarátunk is tud szenvedést okozni egyetlen szóval , vagy egy flegma mozdulattal. Én is képes vagyok hasonlóra mások felé.
Az egymásnak okozott szenvedés olyan gyorsan nőhet fel, mint Jónás feje fölé a töklevél (Jónás 4,6).
És valljuk be, hogy jó a töklevél alatt bekonzerválódni az önsajnálkozó passzív duzzogásba. Lehetőleg több időre
berendezkedni alá, hiszen a hiba a másik félben van. Jónás növényét azonban megszúrta a féreg, és hamar elszáradt. Nincs tovább árnyék és rejtőzködés, napvilágra kell jönni a dolgoknak. Isten átvilágító fénye feltár és leleplez minden indulatot.
Örüljünk neki, mert ezzel eljött a gyógyulás ideje . Ha élni akarunk vele. Mert kereshetünk másik töklevelet.

Elszenvedni egymást szeretetben. Amit itt Pál kér, az a hívőknek szól, és magas iskola. Több kell ehhez, mint a
saját elfogyó erőnk. Minél jobban szeretjük a társunkat, gyermekeinket, a vér szerinti és a hittestvéreinket, annál fájóbb szenvedést tudnak okozni, ha megbántanak valamivel. Egy édesanya annyira boldog, amennyire a legszomorúbb gyermeke – tartja a mondás.

A nehéz kapcsolatokban próbáljunk nem meghátrálni, hanem napról napra beszedni az erősítő multivitaminokat:
alázat, szelídség, és hosszútűrés.

Az Úr Jézus rengeteget szenvedett az emberek miatt. Értetlen, hálátlan ,és ellenséges bírálók vették körül.
Hogyan bírta vállalni ezt, és a keresztre feszítést, ha nincs benne szeretet a bűnös ember felé?
Csak tőle kérhetünk olyan szeretetet, amivel el tudjuk egymást szenvedni. Akkor képesek leszünk megtartani a
Lélek egységét a békesség kötelében (Efézus 4,3).

Érti ezt a világ? Nehezen.
Mi hívők is csak tanulgatjuk.

(Zs)

Be the first to comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*