Zakariás – Zecharja (az ÚR emlékezik)
„Dárius uralkodásának második esztendejében, a nyolcadik hónapban így szólt az Úr igéje Zakariás prófétához, Berekjá fiához, aki Iddó fia volt:” (Zak 1, 1)
Kr. e. 520 novemberében (három hónappal Haggeus első kijelentése után) történik a próféta fellépése.
Valószínűleg Zakariás is a babiloni foglyok első hazatérő csoportjának volt tagja és élőben találkozhatott Ezékiel prófétával Babilóniában. Legalábbis a próféciáira hatást gyakorolhatott Ezékiel.
„Ezt láttam az éjszaka: Valaki, egy vörös ló hátán ülve, a mirtuszfák között állt a völgyben, mögötte vörös, fakó és fehér lovak voltak. Ezt kérdeztem: Mik ezek, Uram? Egy angyal pedig, aki velem beszélt, ezt mondta nekem: Majd én megmagyarázom neked, hogy mik ezek.” (Zak 1, 8-9)
„És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön. Amikor feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény szól: Jöjj! És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki. Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: Jöjj! És láttam: íme, egy fekete ló, és a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. És hallottam, mintha egy hang szólt volna a négy élőlény között: Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd! Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: Jöjj! És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel, döghalállal és a föld vadállatai által.” (Jel 6, 2-8)
Itt nem álomról, hanem éjszakai lelki látásról van szó. A lovak színei talán összefüggésben vannak az égtájakkal is.
Mindenképpen azt mondhatjuk, hogy a megjelenő égi lovasok egy új kort nyitnak meg.
„Azért ezt mondja az Úr: Irgalommal fordulok Jeruzsálemhez, templomom fel fog épülni benne – így szól a Seregek Ura –, és feszítenek még ki mérőzsinórt Jeruzsálemben. Hirdesd még azt is, hogy így szól a Seregek Ura: Bővelkedni fognak még városaim minden jóban, megvigasztalja még az Úr a Siont, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.” (Zak 1, 16-17)
Az előbb meginduló új kor Izráel felemelkedését fogja hozni, amely fizikai és szellemi szinten is meg fog mutatkozni.
„Azután föltekintettem, és négy szarvat láttam. Azt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mik ezek? Ő pedig így felelt nekem: Ezek a szarvak szórták szét Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet. Azután az Úr négy kovácsot mutatott nekem. Ezt kérdeztem: Mit akarnak ezek csinálni? Így felelt: Ezek a szarvak úgy szétszórták Júdát, hogy még a fejét sem merte fölemelni senki. De eljöttek ezek, hogy megrémítsék a népeket, és letörjék a szarvukat, mert szarvukkal támadtak Júda országára, és szétszórták.” (Zak 2, 1-4)
A szarvak földi hatalmakat, hódító országokat jelentenek, míg a kovácsok Isten ítéletét végző szolgálókat jelentenek.
„Ekkor előlépett a velem beszélő angyal, majd egy másik angyal lépett oda hozzá, akinek ezt mondta: Fuss oda ehhez az ifjúhoz, és mondd meg neki, hogy falak nélküli város lesz Jeruzsálem, olyan sok ember és állat lesz benne! Én magam oltalmazom mindenfelől – így szól az Úr –, mint egy tüzes fal, és ott leszek benne dicsőségesen.” (Zak 2, 7-9)
Nem a falak fogják megvédeni Jeruzsálemet, hanem maga az ÚR dicsősége lesz az oltalom.
„Nem láttam templomot a városban, mert a mindenható Úr Isten és a Bárány annak a temploma. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz.” (Jel 21, 22-25)
„Azután megmutatta nekem Jósua főpapot, aki az Úr angyala előtt állt, meg a Sátánt, aki jobb keze felől állt, és vádolta őt. Az Úr angyala pedig ezt mondta a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, Sátán! Dorgáljon meg téged az Úr, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez? Jósua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt. Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. Majd így szólt: Tegyetek a fejére tiszta süveget! Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették, miközben az Úr angyala ott állt.” (Zak 3, 1-5)
Ahogy Jób esetében történt, itt is egy bírósági tárgyalás képe mutatkozik meg Isten előtt. A Sátán, mint vádló van most is jelen. Jósua és Zerubbábel közösen vezetik a visszatértek mindennapi életét.
A bírósági tárgyalás azzal ér véget, hogy Jósua főpap minden vád alól felmentést kap.
Történeti háttérként meg kell említeni, hogy a Kr. e. 520-as években a Perzsa birodalmat belső problémák osztották meg, amelyek reményt adtak a leigázott népek körében az esetleges önállósodásra is. Ebben a sikertelen elszakadási kísérletben benne lehettek a visszatértek vezetői is. A perzsa hatóságoknál bevádolhatták Zerubbábelt és Jósua főpapot is. Ennek lehetett az egyik következménye, hogy Zerubbábel ténykedése Izráelben befejeződött.
„Hallgass ide, Jósua főpap, társaiddal együtt, akik előtted ülnek! Azt a csodát jelzik ezek a férfiak, hogy én elhozom szolgámat, a Sarjadékot!” (Zak 3, 8)
A Sarjadék a Messiás egyik megnevezése. Tehát a Messiás érkezése biztos és ez a Sarjadék Dávid király leszármazottja lesz.
„Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjadékot támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, törvényesen és igazságosan jár el az országban.” (Jer 23, 5)
„A velem beszélő angyal újra fölébresztett engem, ahogyan álmából szokták fölébreszteni az embert, és ezt kérdezte tőlem: Mit látsz? Így feleltem: Egy színarany lámpatartót látok, tetején egy tál; hét mécses van rajta, és a tetején levő mécseseknek hét-hét csücske van. Két olajfa áll mellette, az egyik a táltól jobbra, a másik balra.” (Zak 4, 1-3)
A 7×7 a Biblia fogalmi körében a legnagyobb tökéletességet szimbolizálja.
„Ekkor így felelt: Ezek ketten a fölkentek, akik az egész föld Urának a szolgálatára állnak.” (Zak 4, 14)
„Az én két tanúmnak pedig megadom, hogy ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak zsákruhába öltözve. Ők az a két olajfa és a két gyertyatartó, akik a föld Ura előtt állnak. Ha valaki bántani akarja őket, tűz tör elő szájukból, és megemészti ellenségeiket, és ha valaki bántani akarja őket, annak így kell megöletnie. Nekik megvan az a hatalmuk, hogy bezárják az eget, hogy ne essék eső prófétálásuk napjaiban; és van hatalmuk arra, hogy a vizeket vérré változtassák, és megverjék a földet mindenféle csapással, ahányszor csak akarják.” (Jel 11, 3-6)
A próféta napjaiban talán Zerubbábel és Jósua az a két felkent, akik biztosítják a templom és a liturgia tisztaságát. A Jelenések könyvében pedig a törvény és a próféták megjelenítőjeként Mózes és Illés.
„Ismét föltekintettem, és egy repülő irattekercset láttam. Megkérdezte tőlem: Mit látsz? Én így feleltem: Egy repülő irattekercset látok, amely húsz könyök hosszú és tíz könyök széles.” (Zak 5, 1-2)
A fogságból visszatért nép szembesül azzal méltatlan helyzettel, hogy az ősi földet más foglalta el. Dokumentumok híján átokkal súlyosbított esküvel próbáltak igazságot tenni. Isten itt kijelenti, hogy az átok be fog teljesedni a hamisan tanúskodó peres félen.
„Egyszer csak fölemelkedett az ólomfedő, és íme, egy asszony ült a vékában. Az angyal ezt mondta: Ez a gonoszság! Majd visszalökte az asszonyt a vékába, az ólomfödelet pedig rácsapta a vékára.” (Zak 5, 7-8)
„A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig tésztát gyúrnak, hogy áldozati süteményeket készítsenek az ég királynőjének, és italáldozatot mutatnak be más isteneknek, és ezzel bosszantanak.” (Jer 7, 18)
„Az asszony bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében aranypohár, tele utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságaival, és a homlokára írva ez a titokzatos név: A nagy Babilon, a föld paráznáinak és undokságainak anyja. Láttam, hogy az asszony részeg a szenteknek és Jézus vértanúinak vérétől, és amikor láttam őt, nagyon elcsodálkoztam.” (Jel 17, 4-6)
A gonoszság megtestesítője Babilon, amelynek a bűneit vissza kell vinni oda, ahonnan származtak.
„Ismét föltekintettem, és láttam, hogy négy harci kocsi jön ki két hegy közül. Ezek a hegyek érchegyek voltak.Az első kocsiba vörös lovak voltak fogva, a második kocsiba fekete lovak, a harmadik kocsiba fehér lovak, a negyedik kocsiba pedig erős, tarka lovak.” (Zak 6, 1-3)
Itt már nem csak lovak szerepelnek, amelyek egy új kor nyitányát jelképezik, hanem Isten által elküldött kocsik vannak, amelyek bejárva az egész földet, és visszatérésre ösztönözzék a még fogságban lévő népet. Tehát itt lelkesítés, a Lélek általi „hazaszállítás” a legfőbb feladat.
„Ezt mondd neki: Így szól a Seregek Ura: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve. Minden sarjadásnak indul a kezei alatt, ő felépíti majd az Úr templomát. Ő fogja felépíteni az Úr templomát, és nagy méltóságra emelkedik, trónra lép, és uralkodik. Egy pap is lesz mellette a trónon, és békés egyetértés lesz kettőjük között.” (Zak 6, 12-13)
Zerubbábel (Bábel sarjadéka) eltűnik a történelem színpadáról, de valakinek be kell fejezni a templom felépítését. Így a teljes remény Jósua főpapban összpontosul. Habár itt koronáról van szó, Júda királysága még várat magára. Viszont azt jelentheti, hogy a királyi és a papi tiszt egy személyben összpontosul újra.
„Így szólt az Úr igéje Zakariáshoz Dárius király uralkodásának negyedik évében, a kilencedik, azaz kiszlév hónap negyedik napján, amikor a bételiek elküldték Szárecert, Regem-Meleket és embereiket, hogy esedezzenek az Úrhoz, és kérdezzék meg a Seregek Urának házában levő papoktól és prófétáktól: Tartsunk-e siratást az ötödik hónapban, megtartóztatva magunkat, ahogyan évek óta tesszük?”
(Zak 7, 1-3)
A fogság véget ért és a hazatértek nem biztosak abban, hogy a templom lerombolása miatti gyászt továbbra tartani kell-e, vagy a templom újjáépítésének öröme felülírhatja-e ezt?
„Ezt mondja a Seregek Ura: Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással! Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nincstelent ne sanyargassátok, és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat!” (Zak 7, 9-10)
Igazságosság és könyörület. Milyen egyszerű kimondani és milyen nehéz megvalósítani.
„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” (Mt 25, 34-36)
„Így szólt hozzám a Seregek Urának igéje: Ezt mondja a Seregek Ura: A negyedik, az ötödik, a hetedik és a tizedik hónapban tartott böjt vidám örvendezéssé és boldog ünneppé változik majd Júda házában. Csak szeressétek az igazságot és a békességet!” (Zak 8, 18-19)
E gyászos emléknapok a következők voltak (a történeti sorrendet követve): A 10. hónap 10. napja Jeruzsálem ostromának kezdete volt (Kr. e. 589 végén, ld. 2Kir 25:1). Másfél évvel később (587-ben) a 4. hónap 9-én történt a város elfoglalása (2Kir 25:4). Ugyanazon év 5. hónapjának 7-én gyújtották fel a templomot (2Kir 25:8), a 7. hónapban pedig Gedaljá helytartót gyilkolták meg (2Kir 25:25). (Jubileumi kommentár 1670. oldal)
Az ÚR azt mondja, hogy ami elmúlt azon már nem kell bánkódni, hanem az Isten által adott boldogabb időket lehet boldogságban megélni.
„Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3, 12-14)
„Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán. Mert kiirtom a harci kocsit Efraimból és a lovat Jeruzsálemből – mondja az Úr. Kivész majd a harci íj, mert békét hirdet a népeknek; uralma tengertől tengerig ér, az Eufrátesztől a föld határáig.” (Zak 9, 9-10)
„Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bétfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus előreküldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: Menjetek az előttetek lévő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt. Oldjátok el, és vezessétek hozzám! Ha valaki szólna nektek, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat. Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, aki alázatos, és szamárháton ül, igavonó állat csikóján.”” (Mt 21, 1-5)
„Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.”” (Jn 12, 14-15)
Messiási prófécia, amely nem az elvárt harcos királyt jeleníti meg, pedig ilyet vártak. Hanem egy alázatos, békés, szelíd, de az Atya akaratát pontosan beteljesítő szabadító érkezését láthatjuk itt.
„Hatalmassá teszem Júda házát, és József házát megsegítem. Hazahozom őket, irgalmas leszek hozzájuk, és olyanok lesznek, mintha nem is vetettem volna el őket. Mert én, az Úr vagyok az Istenük, és meghallgatom őket. Olyan lesz Efraim, mint a hős, szíve vidám lesz, mint aki bort ivott. Látják ezt fiai, és vigadnak, örvendezve gondolnak az Úrra.” (Zak 10, 6-7)
A messiási időben be fog következni Izráel helyreállítása. Ez kezdetét vette azzal, hogy 1948-ban hivatalosan elismert ország lett újra Izráel.
Az egykor elnyomott Izráel mára a Közel-Kelet meghatározó országa lett, amely még nem tud békében és örömben élni, de ott van a lehetőség az Isten által elvetett szabadítás kiteljesedésének.
„Legeltettem tehát a levágni való juhokat a juhkereskedők számára. Fogtam két botot, az egyiket elneveztem Jóakaratnak, a másikat pedig Egyetértésnek; így legeltettem a nyájat. De három pásztort is elzavartam egy hónap alatt, mert elfogyott a türelmem irántuk, és ők is meguntak engem.” (Zak 11, 7-8)
A nyáj Izráel népét jelenti, a két bot neve pedig szimbólikusan Isten programját hirdeti meg. Az elcsapott, vagy elcsapandó pásztoroknak igazából se szeri, se száma.
„Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat! Másodszor is megkérdezte: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő ismét így válaszolt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus erre ezt mondta neki: Őrizd az én juhaimat! Harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat!” (Jn 21, 15-17)
„Fogtam a Jóakarat nevű botomat, és eltörtem, és ezzel felbontottam a szövetséget, amelyet valamennyi néppel kötöttem. Fel is bomlott az még azon a napon, és a juhkereskedők, akik figyeltek engem, megértették, hogy az Úr akarata ez. Akkor ezt mondtam nekik: Ha jónak látjátok, adjátok meg béremet! De ha nem, akkor tartsátok meg! Ekkor kifizették a béremet: harminc ezüstöt. Az Úr pedig ezt mondta nekem: Dobd a kincsek közé ezt a becses díjat, amire engem becsültek! Fogtam tehát a harminc ezüstöt, és odadobtam az Úr házának a kincsei közé.” (Zak 11, 10-13)
„Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz,és így szólt: Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstöt fizettek neki.” (Mt 26, 14-15)
Ennyit ér a Jó Pásztor. Bizony jól mondja az ige, hogy Isten a sajátjai közé jött, de azok nem fogadták (fogadjuk) be.
„Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet.” (Zak 13, 1)
„Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke; és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek, hogy megkeresztelje őket, így szólt hozzájuk: Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: csűrbe hordja gabonáját, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” (Mt 3, 5-12)
Víz és Szentlélek tudja elvégezni az Isten által adott megújulást, megtisztulást. A megtérés szükséges ahhoz, hogy Jézus áldozatát saját magunkra vonatkoztatva is el tudjuk fogadni.
„Kard! Támadj pásztoromra, bizalmas emberemre! – így szól a Seregek Ura. Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj! Még a bojtárokra is kezet emelek!” (Zak 13, 7)
„Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: „Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.”” (Mt 26, 31)
Jézus pontosan tudja, hogy mi vár rá, és mégis engedelmesen végrehajtja azt a tervet, amellyel megment minket Isten jogos ítéletétől.
„Azon a napon nem lesz sem hőség, sem hideg, sem fagy.Akkor csak nappal lesz – az Úr tudja ezt. Nem lesz külön nappal és éjszaka, világos lesz még este is. Azon a napon folyóvíz fakad Jeruzsálemből, egyik ága a keleti tenger felé folyik, másik ága a nyugati tenger felé; így lesz télen-nyáron át. Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.” (Zak 14, 6-9)
„És semmi nem lesz többé átok alatt a városban, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.”
(Jel 22, 3-5)
Ez vár ránk, ha mindvégig kitartunk Jézus mellett.
Vélemény, hozzászólás?