Zsoltár – egyfajta verses imádság Istenhez. Zenei kísérettel előadott dal Isten dicsőítésére.
A héber Bibliában az Írások (Ketúbim) könyvcsoport része. Mai formáját valószínűleg ie. 2. században nyerte el.
A Zsoltárok könyve a zsidóság és a kereszténység közös kincse.
Öt könyvből áll:
- I. könyv: 1-41 fejezet
- II. könyv: 42-72 fejezet
- III. könyv: 73-89 fejezet
- IV. könyv: 90-106 fejezet
- V. könyv: 107-150
Fő forrás: „Fő forrásai a Kumránban talált kéziratok, valamint a régi fordításokkal való összevetés (elsősorban a görög Septuaginta és a szír Pesitta), amelyek még a maszoréta szöveg előtti szövegeken alapulnak.” (Wikipédia)
Tartalmuk szerint:
- hálaadó (egyéni, nemzeti)
- dicsőítő
- liturgikus (templomi)
- Sion-ének
- messiási, vagy király
- panaszének (egyéni, nemzeti)
- tanító, bölcsesség
Szerző szerint:
- Dávid
- Salamon
- Mózes
- Kórah fiai
- Ászáf
A Biblia legolvasottabb és leghasználtabb könyve, amely Isten és ember kapcsolatáról szól, míg néhány zsoltár Jézusra mutat rá.
„Az Újszövetség részben, vagy egészben 104 zsoltárverset idéz” (Magyarázatos Biblia)
„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.” (Zsolt 1, 1-2)
A Hegyi beszéd boldog mondásaira emlékeztet, és példaértékű gondolatot mond el a mai ember számára is. Ezt a gondolatot az egész könyv mottójaként is lehetne venni, amely összefoglalja a könyv mondanivalóját.
„URam, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban! Kegyelmezz, URam, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, URam, mert reszketnek tagjaim! Lelkem is csupa reszketés, és te, URam, meddig késel? Fordulj hozzám, URam, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy!” (Zsolt 6, 2-5)
A keresztény egyház, mint bűnbánati zsoltárt használja. Böjti időszakban elmondott imádság, amely Luther első nyomtatásba megjelenő művében is szerepel magyarázattal 1517-ben.
Besorolását tekintve egyéni panaszének.
„Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.” (Zsolt 8, 4-6)
„Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk. Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne volna neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden az uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.” (Zsid 2, 4-9)
Míg a zsoltáros valamit megsejtett az eljövendőből (vizsgálva a jelen történéseit), addig az Újszövetség néven is nevezi Jézust, mint Isten akaratának kiteljesedését.
„Király lesz az ÚR mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából. Az alázatosok kívánságát meghallgatod, URam. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.” (Zsolt 10, 16-18)
Ismerjük el mi is, hogy az Isten az egyetlen és örök király nem csak körülöttünk, hanem az életünk minden percében is. Így háládatosan fordulhatunk az ÚR-hoz, aki készségesen ad a megfelelő időben megfelelő testi és lelki táplálékot számunkra.
„Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam?
Meddig rejted el orcádat előlem?
Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként?
Meddig kerekedhetik fölém ellenségem?
…
Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az ÚRnak, mert jót tett velem.” (Zsolt 13, 2-3; 6)
Ugye mi is ezt az utat járjuk be. A kétségbeeséstől egészen a dicsőítésig. Csak addig néha nagyon hosszú és rögös az út. „De aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Máté 24, 13).
„A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.” (Zsolt 14, 1)
„Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.” (2Pét 3, 3-4)
Az emberek nagy része hiszi, hogy van Isten, de úgy gondolja, hogy az életükre nem figyel, nincs amiért dicsőítenie kellene. Mintha Isten szabadságra ment volna.
„Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.” (Zsolt 16, 7-11)
Itt Dávid hitvallását olvassuk, aki végül meghalt és eltemették.
De utódai közé tartozott test szerint Jézus, akire ezek a sorok vonatkoznak teljes mértékben.
„Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.” (Zsolt 18, 3-4)
Mi is vagyok én az ÚR nélkül? Igazából csak egy megtévesztett, elveszett lélek, akinek nincs lehetősége megváltania saját magát. Csak az ÚR tudja megtenni a szükséges lépéseket annál, aki teljesen rábízza magát.
„Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.” (Zsolt 19, 2)
„És amikor csak dicsőséget, tisztességet és hálát adnak az élőlények a trónon ülőnek, aki örökkön-örökké él, leborul a huszonnégy vén a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trón elé, és ezt mondják: Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.” (Jel 4, 9-11)
Amikor bepillanthatunk a mennyei trónterembe azt látjuk, hogy a leghatalmasabb teremtett lények is Istent dicsőítik. Ugyanúgy a természet is dicsőíti az Urat. Csak Sátán és a bukott angyalok, valamint az emberek veszik maguknak a bátorságot arra, hogy semmibe vegyék Isten mindennél csodálatosabb lényegét.
„Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.” (Zsolt 23, 1-4)
„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” (Ján 10, 11)
Ne csak az idillikus képet lássuk, hanem a leselkedő valós veszélyt is. Ezt a veszély egyedül csak Jézus képes elhárítani a halálával és feltámadásával.
„Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. A te nevedért, ó, URam, bocsásd meg bűneimet, mert sok van! Azt az embert, aki féli az URat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza. Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet.” (Zsolt 24, 10-13)
„Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.” (Zsolt 25, 4-5)
„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (Ján 15, 16)
Mit is kérjünk az Atyától? Földi dolgokat, vagy lelki vezetést?
A legcélszerűbb elkérni az Atyától azokat a dolgokat, amelyeket nekünk szánt. Csak helyesen kell kérnünk Jézus nevében.
„Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.” (Zsolt 28, 7)
„Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát.” (Ef 6, 16)
Az ÚR és a benne való hit olyan védelmet biztosít még a legszorultabb helyzetben is, amellyel nyugalmunk lehet.
„Gyűlölöm a hitvány bálványok híveit, mert én csak az ÚRban bízom.” (Zsolt 31, 7)
„Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.”
(5Móz 5, 8-10)
Milyen szépen meg tudjuk ezeket a verseket tanulni. Fel is tudjuk mondani, ha szükséges.
De az életünk miről árulkodik? Bálványokról, vagy engedelmes szívről? Mert a kettő kizárja egymást.
„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Máté 6, 24)
„Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.”
(Zsolt 32, 1-2)
Nem véletlen mondja itt Dávid, hogy akinek a bűnei ki vannak fizetve (márpedig Jézus az utolsó cseppig kifizette), az boldog.
Még akkor is, ha ezt nem minden percben érezzük át. De Jézus váltsága nem függ az érzéseinktől. A váltság elfogadása egy döntés eredménye, amelyet nekünk kell meghoznunk.
„Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek!” (Zsolt 33, 3)
Akik szeretik Istent, azok átélhetik az áldott alkotás adta örömöt és egy új alkotással dicsőíthetik a mennyei Atyát.
„Akik az ÚRhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” (Zsolt 34, 18-19)
„És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy, így kiáltoztak: Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk! A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők még hangosabban kiáltozták: Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk! Jézus megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: Mit akartok, mit tegyek veletek? Ők ezt felelték: Uram, nyisd meg a szemünket! Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.” (Máté 20, 30-34)
Ha már nincs semmilyen reménységünk akkor nem baj, ha hallható az Úrhoz intézett imádságunk. Ne szégyeljünk leborulni előtte és fennhangon imádkozni.
„Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.” (Zsolt 36, 10)
„Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (János 8, 12)
Az igazi út az, amit Jézus mutat és a tanítvány követi a mesterét.
„Mert a gonoszok kipusztulnak, de akik az ÚRban reménykednek, azok öröklik a földet.” (Zsolt 37, 9)
„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Máté 5, 5)
Tanuljuk meg mi is, hogy hasonlóvá váljunk, mint Jézus. Szelíd és alázatos.
„Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.” (Zsolt 40, 5)
„Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban, mert meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”” (1Péter 1, 14-16)
Miért kellene a kevélyekhez igazodni? Nyilván a megélhetés, a hatalom megszerzése az uralkodás öröme miatt. Ehhez az kell, hogy ne bízzunk az ÚRban. Pedig Ő mindent megad készségesen, amire szükségünk van.
„A karmesternek: Dávid zsoltára. Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az ÚR.” (Zsolt 41, 1-2)
Ha adakozunk és segítünk másokon, az visszahat ránk. Pénzügyileg, lelkileg, testileg egészségesebbek leszünk.
„A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” (Máté 25, 40)
Nem csak egészséges adakozni, de az ÚR is nagyra becsüli az ÖNZETLEN adakozást.
Vélemény, hozzászólás?