„Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat!” (1Krón 16, 8-10)
Itt Dávid nem csak királyként, hanem költőként is bemutatkozik. Ez a hálaadó ének megtalálható a 96., 105., 106. zsoltárokban is.
Amikor a krónikás leírta az utókornak szánt gondolatait, a zsoltárok ezen részei már közkincs lehetett Izráelben.
„Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk, ments meg és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged!” (1Krón 16, 34-35)
„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!” (1Thessz 5, 16-22)
„Otthagyta azért Dávid az ÚR szövetségládája előtt Ászáfot és rokonságát, hogy állandóan végezzék a szolgálatot a ládánál a mindennapi rend szerint, továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc rokonát. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök.”
(1Krón 16, 37-38)
„Cádók főpapot és annak rokonait, a papokat az ÚR hajléka előtt hagyta a gibeóni áldozóhalmon, hogy égőáldozatot mutassanak be állandóan az ÚRnak az égőáldozati oltáron: reggel meg este egészen úgy, ahogyan meg van írva az ÚR törvényében, amelyet Izráelnek parancsolt.” (1Krón 16, 39-40)
Átmenetileg két istentiszteleti hely van, ahol a főpapok végzik a szolgálatot. Jeruzsálem, ahol a szövetségládát őrzik és Gibeón, ahol a kijelentés sátra található.
„Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, az egyik fiadat, és szilárddá teszem az ő királyságát. Ő épít nekem házat, én pedig megerősítem a trónját örökre. Atyja leszek, és ő az én fiam lesz. Nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam elődödtől, hanem házam és királyságom szolgálatába állítom örökre, és trónja örökké szilárd lesz.” (1Krón 17, 11-14)
„Ekkor bement Dávid király az ÚR színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, URam, Istenem? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? Sőt még ezt is kevesellted, Istenem, és a távoli jövőre nézve is tettél ígéretet szolgád házának, és megmutattad nekem azt az embert, akit még nálam is magasabb méltóságra emelsz majd, URam, Istenem!” (1Krón 17, 16-17)
„A Sátán Izráel ellen támadt: felingerelte Dávidot, hogy vegye számba Izráelt. Dávid pedig ezt mondta Jóábnak és a hadinép parancsnokainak: Menjetek, számláljátok meg Izráelt Beérsebától Dánig, és terjesszétek elém, hadd tudjam meg a számukat!” (1Krón 21, 1-2)
„Újból megharagudott az ÚR Izráelre. Felingerelte ellenük Dávidot, és ezt mondta: Menj, vedd számba Izráelt és Júdát!” (2Sám 24, 1)
A Sátán, mint Isten hatalmas angyala, hasonlóan az édenkerti történethez arra kéri az embert, hogy ne bízzon az ÚRban. A Sátán itt, mint az ÚR eszköze jár el.
„De Isten rossznak látta ezt, és megverte Izráelt. Akkor ezt mondta Dávid az Istennek: Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most azért bocsásd meg szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem!” (1Krón 21, 7-8)
Ezek a megtörtént események azért kerültek leírásra, hogy gondolkodjunk mielőtt cselekszünk. Döntésünk előtt imádkozzunk és nézzük meg, hogy a leendő döntésünk Isten akaratával (Biblia) összhangban van-e, vagy nem.
Isten akarata az, hogy vele összhangban legyen az életünk. Higgyük el, hogy a változó körülményeink között is Isten szeretete egy percre sem lohad le.
„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.” (Róm 8,28)
„Azután ezt mondta Dávid: Itt lesz Istennek, az ÚRnak a háza, és itt lesz Izráel égőáldozati oltára!” (1Krón 22, 1)
Dávid megretten az ÚR erejétől és haladéktalanul elhatározza a leendő templomnak ott kell felépülnie, ahol az ÚR kegyelmét kiárasztott népére.
Dávid nekilát, hogy a fia általi templomépítéshez minden lehető segítséget megadjon. Ő tapasztalt uralkodó, míg a fia tapasztalatlan. Ki kell kövezni az utat előtte.
„Amikor Dávid megöregedett, és betelt az élettel, a fiát, Salamont tette meg Izráel királyává.” (1Krón 23, 1)
Mit is jelent ez a kifejezés „betelni az élettel”?
Az először, hogy engedelmesen elvégezte azt a feladatot, amit az ÚR rá bízott.
Másodszor, hogy amikor végigveszi a földi életét elégedettséget és hálát érez, mert az élete a hibákkal együtt is Istent dicsőítette.
Harmadszor, hogy hitben élte le az életét és kész arra, hogy Isten mellett töltse az örökkévalóságot.
„Óbéd-Edóm fiai közül Semajá volt az elsőszülött, Józábád a második, Jóáh a harmadik, Szákár a negyedik, Netanél az ötödik, Ammíél a hatodik, Jisszákár a hetedik, Peulletaj a nyolcadik, mert Isten megáldotta őt.” (1Krón 26, 4-5)
Az, aki a szövetség ládáját hűen őrizte, most újabb fontos szolgálatba állhat bele a családjával együtt.
„Péter ezt mondta neki: Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet. De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.” (Márk 10, 28-31)
„Izráel fiai, akik családfők, ezredesek, századosok és elöljárók vezetésével a király szolgálatára álltak a csapattestek minden teendőjében, amelyek hónapról hónapra, az év minden hónapjában felváltva álltak szolgálatba, mindegyik csapattestben szám szerint huszonnégyezren voltak.” (1Krón 27, 1)
Láthatjuk, hogy az Izráel 12-es és a 24-es szám nem a tényleges katonai létszámot akarta kifejezni, hanem Izráel elkötelezettségét a szolgálatban.
„Jónátán, Dávid nagybátyja tanácsadó volt, értelmes és írástudó ember, Jehíél, Hakmóní fia pedig a király fiainak a nevelője volt. Ahítófel a király tanácsadója volt, az arki Húsaj pedig a király barátja. Ahítófel helyettese Jójádá, Benájá fia és Ebjátár volt, a királyi hadsereg parancsnoka pedig Jóáb.” (1Krón 27, 32-34)
Itt láthatjuk a király tanácsadóinak a legbelsőbb körét. Ahol az ötletek megvalósulnak.
„Te pedig, fiam, Salamon, ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel, mert megvizsgál az ÚR minden szívet, és megismer minden szándékot és indulatot. Ha keresed, megtalálhatod. De ha elhagyod őt, akkor félreállít téged végleg. Lásd meg azért, hogy téged választott ki az ÚR, hogy házat építs szentélyül. Légy hát erős, és készítsd el!” (1Krón 28, 9-10)
„Akkor átadta Dávid a fiának, Salamonnak a csarnoknak és épületeinek, a kincstárnak, a felső szobáknak, a belső szobáknak és az engesztelés helyének a tervrajzát, mindazét, amit a Lélek adott neki: az ÚR háza udvarainak és körös-körül valamennyi kamrának meg az Isten háza kincstárainak és a szent ajándékok kincstárainak a tervrajzát, továbbá a papok és léviták beosztásának, az ÚR házában végzendő istentisztelet minden teendőjének és az ÚR házában szükséges összes istentiszteleti fölszerelésnek a tervezetét.” (1Krón 28, 11-13)
Tanács, pénz, tervrajz, segítők. Ezt hagyja a bölcs uralkodó a fiára, hogy Isten tervét meg tudja valósítani.
„Zarándokének. Salamoné. Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsolt 127, 1-2)
„Mindezen fölül az én Istenem háza iránti szeretetből a saját aranyamat és ezüstömet is odaadom Istenem házára azon felül, amit a szent ház számára szereztem: háromezer talentum aranyat, mégpedig ófíri aranyat és hétezer talentum tiszta ezüstöt a templom falainak a beborítására, aranyat az aranyeszközökhöz és ezüstöt az ezüsteszközökhöz, a mesteremberek mindenféle munkájához. Ki akar még önként, bőkezűen adakozni ma az ÚRnak? Ekkor a családfők, Izráel törzseinek a vezetői, az ezredesek és a századosok meg a királyi udvartartás vezetői önként adakozni kezdtek” (1Krón 29, 3-6)
„Így ült Salamon az ÚR trónjára apja, Dávid után. Eredményesen uralkodott, és egész Izráel hallgatott rá. A vezérek, a testőrök és Dávid király fiai is mind kezet adtak, hogy Salamon király alattvalói lesznek. Az ÚR pedig igen naggyá tette Salamont egész Izráel szemében, és olyan királyi méltóságot adott neki, amilyen nem volt előtte egy királynak sem Izráelben.” (1Krón 29, 23-25)
Vélemény, hozzászólás?