„Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre.” (Kolossé 1,11)
A türelem nem bölcsesség, de egy gramm türelem néha többet ér egy fél kiló észnél. Minden ember dicséri a türelmet és mégis kevesen vannak, akik használják. A türelem olyan gyógyszer, amely mindenre jó! De nem minden kertben terem az a fű, amelyből a türelem készül!
Ha sok a bajunk, természetes, hogy sokat panaszkodunk, vagy sóhajtunk. Olyan ez, mint a ló farkcsapkodása, ha bántják a legyek, vagy a kocsikerék nyikorgása, ha lazák a küllők. De a hívőt
ne a természete kormányozza, hanem a hite!
Ha egy katona nem jobb harcos, mint egy földműves, akkor vesse le az egyenruhát! Az almafáról joggal várhatunk jobb gyümölcsöt, mint a tövisbokorról. A Megváltó tanítványainak türelmesnek kell lenniük, mert Ő is az volt. „Harapd össze az ajkad és tűrj” – mondja egy régi közmondás. De még jobb, ha hálára nyitod az ajkadat és úgy viseled el, amit a Teremtő reád mért. Ha arra nézünk, hogy rossz igavonók vagyunk, ismerjük el, hogy aránylag kevés ostort kapunk. A fájdalom, amely elmúlt, már nem fájdalom, hanem öröm, amely tapasztalatunkat gyarapítja.
A türelmetlen emberek nyomorukat szorgalmukkal öntözik, de lenyesik vigaszukat. A szenvedések hívatlan vendégek s a jajgató kedélyűek mégis szekerekkel hozatják őket. Minden ember sírva születik, de nem mindenki zúgolódik. Sokan állandóan panaszkodnak és csalódottan halnak meg.
Ezek az emberek elrágcsálják a keserű tablettát, pedig ha egy-két korty vízzel és egy kis türelemmel nyelnék le, nem éreznék a keserűségét. Az ilyen emberek a más terhét könnyűnek találják, de a saját terhüket olyan nehéznek, mint az ólmot. Ők azok, akik mindig rossz bánásmódban részesülnek. Senki tyúkszemére nem taposnak oly gyakran, mint az övékre. A hó a legsűrűbben az ő ajtajuk elé hull, a vihar a legerősebben az ő ablakuknál tombol. A valóság az, hogy mindez csak képzelet. Ők is boldogok lennének, ha ezt belátnák. Egy csipetnyi a megelégedés füvéből olyan ízt ad a legegyszerűbb levesnek is, mint a legfinomabb királyi éteknek.
A legjobb orvosok: dr. Megelégedés, dr. Higgadtság és dr. Vidámság. Sok istenfélő földműves olyan szerencsés, hogy ezek az urak szolgálják ki őket. A munka egészséges s egy deka egészség annyit ér, mint egy zsák gyémánt. Nem a vagyonunk tesz boldoggá, hanem bármi, egyszerű dolog, aminek örülni tudunk. Egy kanál cukorban több az édesség, mint egy hordó ecetben. Nem a javak sokasága, hanem kevésben az Isten áldása tesz gazdaggá. Kevés tüzelő is elég, ha kicsi a kályhám, miért zúgolódjam, hogy nem az enyém az erdő minden fája?
Ahányszor béget egy juh, annyiszor elveszt egy harapás füvet. Ahányszor panaszkodunk, annyiszor esünk el egy -egy áldástól. A zúgolódás rossz üzlet, nem hoz hasznot, de a türelemnek arany a keze.
Ha egy ajtó bezárul, Isten egy másikat nyit helyette. Ha a borsótermés silány, akkor a bab lesz kiadós. Ha az egyik tyúk elhagyja tojásait, kikölti a másik. Minden dolognak van napos fele és
árnyoldala s a mi Istenünk mind a két oldalon megtalálható. A nyomorúság legnagyobb hullámai közt is akad egy száraz pont, ahol megvetheti lábát a megelégedés, ha pedig ez nem lehetséges,
akkor megtanul úszni.
Fogadjuk el az öregek tanácsát, boldogságunkat a türelemben és az egyszerűségben keressük! Vigyázzunk, nehogy panaszkodásunkkal megfertőzzünk másokat, amikor Isten utait istentelen módon bíráljuk. A szenvedések legjobb gyógyszere az Isten akaratában való megnyugvás. Amit nem lehet megváltoztatni, el kell hordozni úgy, ahogy van. Ha nincs szalonnánk, adjunk hálát Istennek, hogy van még néhány fej káposzta a kertünkben.
A muszáj kemény dió, de édes a belseje. „Azoknak , akik Istent szeretik, minden a javukra válik.” Minden, ami fentről jön, áldás, még vessző formájában is. Senkinek nem tetszenek a szenvedések. Az egérnek sem tetszik a macska. De Isten kegyelmével Pál odajutott, hogy szenvedéseivel dicsekedett. A veszteséget és a keresztet nehéz elviselni, de ha szívünk tiszta Isten előtt, csodálatos könnyű az iga hordozása. A dicsőségbe a könny és a kereszt útja vezet. Minthogy nincs ígéretünk arra, hogy pihepaplanos ágyban megyünk a mennybe, ne csodálkozzunk, ha az utat göröngyösnek találjuk.
C. H. Spurgeon
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?