Hadd menjek Istenem

“Ti, földi országok, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak!” (Zsolt 68,33)

1. Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd,
Fájdalmak útjain Mindig feléd!
Ó, sok keresztje van, De ez az én utam,
Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.

2. Ha este száll reám, S csöndes helyen
Álomra hajtanám Fáradt fejem:
Nem lesz, hol nyughatom, Kő lesz a vánkosom,
De álomszárnyakon Szállok feléd.

3. Szívemtől trónodig – Mily szent csoda!
Mennyei grádicsok Fényes sora.
A szent angyalsereg Mind nékem integet.
Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!

4. Álomlátás után Hajnal ha kél,
Kínos kővánkosom Megáldom én.
Templommá szentelem, Hogy fájdalmas szívem,
Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd.

5. Csillagvilágokat Elhagyva már,
Elfáradt lelkem is Hazatalál.
Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok,
Ottan megnyughatom Örökre én!

Nearer, my God, to thee, nearer to thee!
E’en though it be a cross that raiseth me,
Still all my song shall be,
Nearer, my God, to thee;
Nearer, my God, to thee, nearer to thee!

Though like the wanderer, the sun gone down,
Darkness be over me, my rest a stone;
Yet in my dreams I’d be
Nearer, my God, to thee;
Nearer, my God, to thee, nearer to thee!

There let the way appear, steps unto heaven;
All that thou sendest me, in mercy given;
Angels to beckon me
Nearer, my God, to thee;
Nearer, my God, to thee, nearer to thee!

Then, with my waking thoughts bright with thy praise,
Out of my stony griefs Bethel I’ll raise;
So by my woes to be
Nearer, my God, to thee;
Nearer, my God, to thee, nearer to thee!

Or if, on joyful wing cleaving the sky,

Sun, moon, and stars forgot, upward I fly,
Still all my song shall be,
Nearer, my God, to thee;
Nearer, my God, to thee, nearer to thee!

Lowell Mason, 1856 – Sarah Adams, 1805-1848

Leave a comment

Your email address will not be published.

*