„A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy ha arra jár Péter, legalább az árnyéka vetődjék rá valamelyikükre. Összejött a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.” (Apostolok cselekedetei 5, 15-16)
Milyen csoda! Péternek az utcán való elmenetele is csodát tesz!
Mindmáig történik hasonló. Egy elhaladó keresztyénnek a tekintete áldássá lehet.
A krími háborúban egy kórházvezető nőről beszélték, hogy már az is megnyugtató hatással volt a betegekre, ha csendben átvonult a szobákon. Megjelenése olyan volt, mint a napfelkelte.
Würtenbergben egyszer két lány kétes értékű szórakozóhelyre akart menni. Szembe jött velük Bengel professzor, akiről azt mondták, hogy homlokán az örökkévalóság ragyogott. Mikor meglátták a lányok, azonnal visszafordultak és hazamentek.
Hasonló eset fordult elő Kínában is. Volt ott egy misszionárius, aki sok lelket vezetett az Úrhoz, még mielőtt nyelvüket beszélni tudta volna. Isten békessége annyira látható volt az arcán, hogy „ ragyogó arcúnak” nevezték.
Mindazáltal Jézus tanítványai életében nemcsak ragyogások vannak, hanem árnyak is. Nem mindig vidáman, hanem gyakran sírva és sóhajtva mennek át az életen. Egy apa egyszer azt kérte az Úrtól, hogy ajándékozza meg őt olyan győzelmes hazamenetellel, hogy fiai is kedvet nyerjenek Jézus követésére. Isten azonban élete utolsó idejében nagy nyomorúságot engedett testére, és nehéz kísértéseket a lelkére. S íme fiai ezt mondták: „ Ha a mi kedves hívő édesapánknak ilyen szenvedéseken kellett átmennie, mi lesz mivelünk halálunkkor?!” Az édesapa halálának árnyéka alkalom volt az ő megtérésükre.
Végül még egyet. Ha még az emberek árnyéka is gyógyít, mennyivel inkább a mi Urunk Jézus Krisztusé!
A. Christlieb
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?