„Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében” (Jámos 1,12)
Egy csokoládétorta csokoládé nélkül nem csokoládétorta. Tiszta sor, nem?
Már régen történt, hogy a barátnőm csokoládétortát ígért egy születésnapi ünnepségre. Ketten álltunk neki a sütésnek, és nagyon élveztük. Vidáman beszélgettünk, mértünk, kevertünk, majd boldogan betoltuk a tortaformát a sütőbe. Rögtön ezután ijedten vettük észre, hogy a csokoládé kimaradt belőle. Hajjaj, ennek a tortában a helye, nem az asztalon! Tanácstalanul néztünk egymásra..
Biztosan finom süti lett volna belőle csokoládé nélkül is. De a barátnőm csokoládétortát ígért a szülinapra! Oldjuk meg csokimázzal, hogy legalább kívülről úgy nézzen ki, mint egy csokitorta. De így mégsem az igazi!
Krisztus nélkül a keresztyén ember sem igazán keresztyén. Gondolkodtál már azon, hogy tulajdonképpen mitől keresztyén valaki?
Imi így vélekedik: „Keresztény vagyok, mert rendszeresen járok istentiszteletre.”
Szilvi ezt mondja: „ Keresztény vagyok, hiszen hívő családban nőttem fel.”
Karcsi: „ Meg vagyok keresztelve, tehát keresztény vagyok.”
Dani: „ Hisz mi mind keresztények vagyunk, végül is keresztény országban élünk.”
Laura is állítja, hogy keresztény: „ Minden nap olvasom a Bibliát, és imádkozom.”
Hallgassuk meg Mónikát is: „ Hívő keresztény vagyok, szolgálnék-e különben ennyit az ifjúsági csoportunkban?”
Melyiküknek van igaza? Egyiküknek sem. Mert Krisztus maga az, akitől keresztény egy keresztény. A fenti dolgok mind olyanok, mint a szép máz, amely hozzátartozik egy igazi csokoládétortához. Csakhogy nem a máz teszi a csokoládétortát. Gyakran csak a külső „máz” alapján ítéljük meg embertársainkat. Buzgólkodásaink, bármennyire keresztényiesek is, még nem jelentenek garanciát a lényeges belsőre.
Mert a Krisztus nélküli keresztény nem keresztény.
Térjünk vissza a konyhába. Véletlenül éppen akkor érkezett hozzánk látogatóba a barátnőm édesanyja. Amikor elmondtuk neki az ügyetlenségünket, kinyitotta tűzhelyajtót, visszatöltötte a tésztát a tálba. Gyorsan nekiláttunk a csokoládé megolvasztásához, majd hozzákevertük a masszához, és gyorsan vissza a sütőbe. Amint a csokoládé elengedhetetlen alkotóeleme volt a tortánknak, úgy kell az embereknek is befogadnia Jézus Krisztust az életébe. Minden más lehet szép és kedves, sőt ízletes is, de nem az igazi.
A Bibliában ez áll Jézusról: „ Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mindazokat, akik hisznek az ő nevében” Befogadtad Krisztust? Megkérted már, hogy lépjen az életedbe, és hassa át annak minden területét? Megvallottad neki a bűneidet? Akkor valódi keresztény vagy, aki jogosan viseli ezt a nevet. Mert a Krisztus nélküli keresztény talán helyes, szimpatikus, közkedvelt ember, de épp a lényeg, Krisztus hiányzik nála.
A csokoládétortánk egyébként nagyon finom lett! Egyáltalán nem lehetett rajta észrevenni, hogy csak az utolsó pillanatban vált méltóvá a nevére. Amikor felvágtuk, barna színe megmutatta, hogy igazi csokoládétortát fogunk enni.
Istennek nem kell minket „felvágnia”, előtte nyitott könyv a bensőnk. Miként fogja megítélni a kereszténységedet? Elláthat téged a „valódi keresztény” védjeggyel?
C. Huber
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?