„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” (Zsolt 68, 20)
2024 januárban, már egy ideje munkanélküli voltam, konstans rossz kedvvel, értéktelenség érzéssel.
Egy reggel úgy keltem, hogy ima után tele volt a szívem örömmel, mert az Isten csodálatos művein gondolkodtam.
Egész nap éreztem, hogy Jó az Úr. Akkor még nem tudtam, hogy este életem egyik megrázó emléke fog velem megtörténni.
A történet lényege, hogy el akartam adni 2 kabátot az interneten. Felraktam, s jött is rá egyből több megkeresés. Fura is volt, hogy nem is alkudoznak, küldenek futárt is, minden simának tűnt. A leggyorsabbnak oda is ígértem, aki előreutalással és futárküldéssel javasolta kezelni a dolgot.
Na mondom, hát legyen…Fura érzésem eleinte nem is volt, s mivel akkoriban nem igazán sikerültek a dolgaim, örültem, hogy végre valami összejön.
Nem írom le a dolgot részletesen, mert nagyon hosszú lenne, a lényeg, hogy online csaló áldozata lettem, s 400000 Ft-ot lopott el a számlámról. Amikor a telefonom a kezemben volt, és végignéztem, hogy 3 egymás utáni üzenetben csak megy lefelé számolatlanul a pénzem, sokkot kaptam.
Remegve és zokogva, sokkos állapotban hívtam fel a bankot, hogy letiltassam a kártyát, közben térdre rogytam, és elkezdtem ordítva imádkozni. Könyörögtem az Úrhoz, hogy cselekedjen, segítsen. Egy tudtam kiabálni: Cselekedj Uram, könyörgöm cselekedj!
A bankot elértem közben, s közölték, hogy nagyon szerencsés ember vagyok, mert általában a számlán lévő teljes összeget elszokták lopni, nekem „csak” 400000 Ft-om bánta…Igen, ekkor éreztem azt először, hogy a tragédia közepette is ott volt az Úr kegyelme!
Mai napig nem tudom mi történhetett, hogy a pénz ellopása megállt. Sírógörcsöm közepette aztán a férjem felhívta a legjobb barátomat, hogy imádkozzunk, mert látta, hogy nagy a baj.
A barátommal elkezdtünk imádkozni, és kérte, hogy bocsássak meg ennek az embernek, és ha úgy érzem képes vagyok rá, imádkozzak érte, hogy térjen meg. Megtettük. Imádkoztunk érte is.
Az ima végén a barátom felolvasott egy igét, Jóel 2:12-27. Tudtam, éreztem, hogy a szavak bátorítanak, hogy még ebben a hónapban megsegít az Úr. Azt hittem munkát kapok, de nem. Jobbat kaptam. S innen jön a java.
A történtek előtt kb.1 héttel írt egy keresztény barátnőm, hogy találkozzunk mert látni akar, és valamit oda szeretne adni. Amikor ez a trauma megtörtént, neki is elmeséltem. Találkoztunk, elmeséltem milyen csodát tett az Úr, és hogy mi történt aznap este.
A beszélgetés végén a barátnőm rám nézett, és mondta, hogy Ő hozott valamit.
De leszögezi, hogy amit odaad az nem az Övék, akik adták, hanem az Úré.
Elővett egy borítékot, s elém rakta. Elmondta, hogy több keresztény kereste meg Őt és a férjét, hogy a tizedüket nekem adják. Hangsúlyozom, olyan keresztények is, akiket nem ismerek. Őt keresték, hogy nekem juttassák el amit adnak, de névtelenül.
A barátnőm már odaakarta adni nekem amit kapott, de közben megroppant a gerince, ami miatt gyakorlatilag mozgásképtelenné vált pár napra. Az Úr ez idő alatt is küldött keresztényeket, hogy nekem adják a tizedüket, amit mai napig sem fogtam fel igazán.
A barátnőm, miközben mesélte a történeteket, elmondta, hogy olyan boldogok voltak ezek az emberek, hogy ezt a pénzt odaadhatják, s én csak hallgattam könnyes szemmel. Ekkor életem meghatározó mondata hangzott el: Ami az Úré, arról Ő gondot visel.
Ez a mondat újra és újra előjött bennem: Én, az Úré vagyok? Én, a méltatlan, a senki, a bűnös, a farizeus, a gyarló? Sírtam. Annyira boldog voltam! Hazafelé menet ragyogott az arcom.
Meg sem néztem mi van a borítékban.
Hazaérve az örömtől ragyogva elmondtam, a nem keresztény férjemnek, hogy mi történt, majd együtt kinyitottuk a borítékot. Ledöbbentünk. Tele volt pénzzel.
Megszámolva, teljes döbbenet következett: 400000 Ft benne.
A férjem arcát sosem fogom elfelejteni, amikor teljesen értetlenül, millió kérdéssel az arcán ült, hogy mi történik? Az Úr mindent tud, mindent elrendezett előre. Nem előtte, nem utána, pont időben. A pénz már akkor ott volt, pontosan akkora összegben, amikor az én esetem még meg sem történt.
A barátnőm sérülésének idejét is felhasználta az Úr, hogy megmutassa az áldását, a kegyelmét. Sosem fogom megérteni, hogy miért pont velem történt ekkora csoda, egyet viszont egy életre megtanultam: Az Úr visel gondot rólunk.
Ő az egyetlen, aki minden követ megmozgat, hogy megértsük, Ő ott van velünk a mélységeinkben is. Akkor is, ha semmit nem értünk.
Neki mindig van egy jó terve. Áldott legyen az Úr neve mindörökre!
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?