„Meneküljetek Babilonból, mentse mindenki az életét, ne vesszetek el az ő bűne miatt! Mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet neki tetteiért. Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében, megrészegítette az egész földet. Borából ittak a népek, ezért vesztették eszüket a népek.” (Jeremiás 51,6-7)
Álmomban néptelen utcákon mentem végig, ahol egyforma házak és egyforma fák sorakoztak. Jobbra kanyarodva a következő utcában egy emeletes épületre figyeltem fel. A felírás nélküli ház ajtaja tárva nyitva volt, bentről portás nézett kifelé, páran mozogtak az előtérben. Bementem, mert érdekelt, hogy mi ez a hely? A portás rám nézett, de nem állított meg. A tér hosszú folyosóra nyílt, a kórházi zöld falak mindkét oldalán fehér ajtók sorakoztak. Leülni sehol sem lehetett. Vajon orvosi rendelők ezek? Az ajtókon idegen és magyar nevek voltak kitéve, alattuk krikszkraksz szöveg, de az összes ilyen tájékoztató olvashatatlan volt. Nem értettem, hogy miért? Néha ajtó nyílt, fehér ruhás személyzet jött ki, majd rám néztek, és eltűntek egy másik ajtó mögött. Az egyik nyitva felejtett ajtórésen belestem. Ágyon fekvő kipányvázott embert láttam, és egy fehér ruhás nő lendületesen ütögette a szegény ember hasát, aki szó nélkül tűrt mindent. Viszolygás fogott el, és odébb álltam. Próbáltam érdeklődni egy másik fehér ruhástól, hogy mi ez a hely? Csak annyit tudtam meg, hogy minden ajtó mögött más tevékenység folyik, időpontot kell kérni, de mást nem árult el. Áttértem egy másik nagyon hosszú folyosóra. Az egyik ajtó tárva nyitva volt, kíváncsian bementem. Furcsa, csillogó színes mintákkal díszített falakat láttam, de ezen kívül senki és semmi más nem volt bent. Az egész sejtelmesen taszító volt, és ahogy néztem a mintákat, az igézésük alá kerültem. A befolyásuk alól gyorsan kimenekültem.
A folyosó bal oldalán üzletféle következett. A kirakatban és a benti polcokon fóliákba csomagolt darabáruk voltak kiakasztva, de nem lehetett rájönni, hogy mik azok, mert minden alaktalan tárgy hasznavehetetlennek tűnt. Ronda, piszkos zöld és fakó piros volt a színük. Ez a hely sem tetszett, tovább mentem. A folyosó végén büfét láttam. Egy férfi várakozott előtte. A büfés fiatalember gépies gyors mozdulatokkal pakolászott valamiket össze, de amikor észrevette, hogy figyelem, mindent a pult alá nyomott, ott folytatta a munkáját. Nem láttam előtte ételhez való alapanyagot, mégis hamarosan előszedte a „terméket”, egy tálkára tett szappan formájú kocsonyás anyagot, amit a vevő szó nélkül elvitt. A színe olyan volt, mint amikor a sokféle vízfestéket leöblítjük az ecsetről, és a víz zöldes pirosas kékesszürke zagyvalék lesz. És ezt megeszik az emberek! Nekem is csinált volna ilyen valamit, de inkább elsiettem.
A nyomasztó hatások alól kifutottam a szabadba. Ekkor láttam, hogy milyen magas, sokemeletes az épület. Rájöttem, itt megtalálható az emberiség összes tudománya és praktikája, ami csak összegyűlt a nagy Babilon szellemiségéből táplálva, a világ kezdete óta. És az emberek keresték, sőt fizettek is érte, hogy áltudománnyal, gonosz praktikákkal, haszontalan termékekkel és hamis ételekkel tömhessék meg a lelküket. A személyzetben is volt valami mesterséges kedvességgel palástolt felsőbbrendűség tudat, ami óvatosságra ösztönzött. Nagyon megkönnyebbültem, hogy kint lehettem, és nem kerültem be valamelyik ajtó mögé. Tudtam, hogy csak a töredékét láttam az egésznek. Felébredve azon gondolkodtam, hogy mi az álom üzenete.
Az istentelenség fellegvárát láttam, és egyre messzebb távolodva megértettem, hogy Babilon csápjai az egész világra kinyúltak. Beleszövődtek az emberek szokásaiba, hitébe, tanulmányaiba, a mindennapokba, és már nem veszik észre, hogy mennyire megkötözöttek. Sokan azt gondolják, hogy a gonosz csak rejtőzködve, titokban működik. Pedig amit tesz, itt van előttünk. Kézzel fogható minden portékája, és a világ, kedve szerint válogat piaci kínálatából. Ha nem tetszik az egyik, rögtön van helyette száz másik. Természetesen a széles úton járók könnyen idetalálnak, a reklámtáblák jó helyekre vannak kitéve. A nagy felhozatal mellett, Isten tiszta bölcsessége talán hihetetlenül egyszerűnek látszik. Az igazságos ítélet szerint Babilon bukása biztosan eljön, nagy hirtelen: „mert a te varázslásodtól tévelyedett el valamennyi nép” ( Jel 18, 23c )
Akkor végre megszabadul a világ, és kiderül, hogy mégis csak jobb volt a keskeny úton maradni, mert a rajta járók egyenesen a Bárány menyegzőjére vitetnek ( Jel 19, 1-9 ).
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?