„Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. – Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” (Zsoltárok 32, 7-8)
Bárkivel találkozunk, az első leggyakoribb kérdés, már nem az, hogy miként érezzük magunkat, hanem ezek: Oltás? Te már regisztráltál, ugye? Na, és melyik vakcinát szeretnéd? Szinte más téma nincs is, minden eltörpül ezek mellett.
Bárcsak Krisztusról kérdeznének ennyit!
Valahogy így: Már bekerültél Krisztus oltalma alá? Ha még nem, jelentkeztél-e Nála? Tudod-e, hogy ha Krisztust választod, akkor véglegesen jól döntöttél, és nem kell többé keresgélned Babilon ezerféle ajánlatai között, mert megtaláltad a Megváltót, akire szükséged van?
Többféle oltás van, melyik számomra a legjobb? – folytatódik a vég nélküli töprengés, zajlik nagyban a tapasztalatcsere, és a bizonytalanság sem akar szűnni. Valójában mindegy, hogy hányféle van, mindegyik csak az anyagi világra mutat.
Ne csalja meg senki magát! A sok információ, amit összeszedtünk az oltásról, önmagában, nem fog megmenteni. A felébredéshez alázatosnak és szelídnek kell lenni, mint amilyen a bárány. Csak a bárányok hallják és értik Jézus hangját, a kecskék nem. A bárányok azért tudják jól követni a jó Pásztort, mert nem a maguk intelligenciájukban, tudásukban, tudományos fokozatukban, véleményükben, emberi találmányaikban, forradalmi felfedezéseikben bíznak, hanem Jézus vezetésében. Az Ő vezetése tökéletes, nem változékony, nincs benne hazugság, amit mond az biztos, biztonságos, NEM okoz félelmet, és védi a bárányokat, nehogy a szakadék szélére kerüljenek.
Pál apostol ezt annyira megtapasztalta, hogy kitűnő képzettségét, vallási tudományát, kárnak és szemétnek ítélte meg ( Fil 3, 7-8 ), a Krisztus ismeretéhez képest. Ez az, amit a kecskék nem képesek megtenni Krisztusért, és az ítéletkor sajnos balra kerülnek ( Mt 25, 33 ). A kecskék és a juhok szétválasztása nagyban zajlik, és egyre gyorsul, de a kecskék a jól megtervezett földi életükben erre nem figyelnek fel.
Látni lehet, hogy akik túl vannak az oltásokon, sokan közülük bizonytalanok, nincs meg a lelki békéjük, és a félelem is megmaradt. Lehet, hogy ez így lesz a további oltások után is? A megmaradó szorongás esetleg nem azt jelzi, hogy a lelkiismeretük ellenére cselekedtek? Mert az emberek állandóan a testüket akarják megmenteni, és nem a lelküket.
Csak egyedül a vakcina véd meg, csak egyedül az ment meg – bizonygatják fáradhatatlanul. Tényleg egyedül? Az ÚR védelme már mit sem ér? Mintha az oltás átvette volna a megváltó szerepét. Pedig tudjuk, hogy Ki a Megváltónk! Életünk hossza Isten kezében van. Ha élni kell, akkor az úgy lesz: „Ha ezren esnek is ki melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el” ( Zsolt 91,7 ). És ha menni kell, ugyan ki akadályozhatja meg oltással, vagy bármi mással?
Legfőképpen az határoz meg, amit a szívünkbe beoltottunk. Oltsd be magad Jézusba, és oltalmad lesz Őbenne! Egy beoltás is elég, és örökké szabad vagy. A biztonság Tőle jön, Ő mindenről gondoskodni fog, ami szerinte fontos a számodra.
(Zs)
Vélemény, hozzászólás?